tag:blogger.com,1999:blog-81879400693384896692024-02-19T10:19:09.143+05:30നിസര്ഗ്ഗം...ആള്ക്കൂട്ടത്തില് ഒറ്റപ്പെട്ടു പോയ നിസാരന് ലോകത്തിന്റെ കാന്വാസില് ഒരിത്തിരി ഇടം..
ഹൃദയത്തിലെ വേദനകളും വിദ്വേഷവും ഒരു മഞ്ഞുകട്ടയില് കോറിയിട്ടു സൂര്യനുദിച്ചുയരുന്നതും കാത്തിരിക്കുന്നു ഞാന് ...നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.comBlogger11125tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-3838319187197302832013-12-17T09:00:00.000+05:302013-12-30T15:23:56.852+05:30ആകാശം നഷ്ടപ്പെട്ട പറവകള് ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: medium;">വഴി മാറി പറക്കാനുള്ള തീരുമാനം എന്റേതായിരുന്നു .. എന്നത്തേയും പോലെ അവളെന്നെ അനുസരിക്കുക മാത്രമായിരുന്നു . ഞങ്ങള് <span style="color: #073763;"><i>ദേശാടനക്കിളികള്ക്ക്</i></span> നിയതമായ വഴിയുണ്ട്.. <i>മഞ്ഞുറയും തീരം മുതല് മഞ്ഞുരുകും</i>
തീരം വരെ ഭൂമിക്ക് വിലങ്ങനെയാണ് ഞങ്ങളുടെ സഞ്ചാരപഥം. പകുതി ദൂരം ഞങ്ങള്
ഒന്നിച്ചു പറക്കും. പിന്നെ ഭൂമധ്യത്തില് വെച്ച് ഞങ്ങള് പാതി പാതിയായി
വേര്പിരിയും. വീണ്ടും മഞ്ഞുരുകും തീരത്ത് </span><span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":1bp">ഒന്നിച്ചു ചേരും</span>. ഈ വേര്പിരിയലില്
ചിലപ്പോള് അവളും എന്നില് നിന്ന് <span style="font-size: medium;">അകലാറുണ്ട്</span>. നേതൃത്വത്തിന്റെ
തീരുമാനം അനുസരിക്കുക എന്നത് ഏതു കൂട്ടത്തിലും <span style="font-size: medium;">നിര്ബന്ധമാ<span style="font-size: medium;">ണ</span>ല്ലോ </span>. </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"></span>
<span style="font-size: medium;">ഇത്തവണ
യാത്ര ആരംഭിക്കുമ്പോഴേ ഞാന് തീരുമാനിച്ചിരുന്നു. ഇനിയില്ല ഈ
ആവര്ത്തനങ്ങള് . വിദൂരക്കാഴ്ചയായി മാറിയ ഏറെയുണ്ട് ഈ ഭൂമിയില് കാണാന് .
കാതങ്ങള് പറന്നാലും തളരാത്ത ചിറകുകളുള്ളപ്പോള് എന്ത് കൊണ്ട് ദിശ മാറി
പറന്നു കൂടാ? ലോകം വിശാലമാണ്. നമ്മുടെ കാഴ്ചകളും വിശാലമാക്കണ്ടേ? <br />എന്റെ
ചോദ്യങ്ങള്ക്ക് മുന്പില് എന്നത്തേയും പോലെ അവള് മൗനം. എന്റെ
കാഴ്ചപ്പാടുകള്ക്ക് മുന്നില് ആരാധന നിറഞ്ഞ ആ മിഴികള് വിടരുന്നതായി
കണ്ടു ഞാന് അഹങ്കരിച്ചു. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4SIyQrF_LVPoRMAQadG0fSAIZAoE8ES02hnJbkuBmr3WdeBFFT1Ly7qM50ddzNUF6e_E8roCvHIuC4f-zjAJapcG5Vx7-SBv1FZ1OPS2issj3vmUyz1qWVUsRSxzodK5yaU805GFwrGkf/s1600/jjjj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4SIyQrF_LVPoRMAQadG0fSAIZAoE8ES02hnJbkuBmr3WdeBFFT1Ly7qM50ddzNUF6e_E8roCvHIuC4f-zjAJapcG5Vx7-SBv1FZ1OPS2issj3vmUyz1qWVUsRSxzodK5yaU805GFwrGkf/s320/jjjj.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: medium;">അവളല്ലെങ്കിലും അത്രയെ ഉള്ളൂ..
ചുറ്റുമുള്ള ചെറിയ ലോകത്തിനപ്പുറം കാണാന് ശ്രമിക്കാത്ത വെറും പെണ്ണ്.
മഞ്ഞിനെയും മഴയും നിലാവിനെയും സ്നേഹിച്ചു പാട്ട് പാടുന്നവള് . അവളുടെ
ഗാനങ്ങള് മധുരതരമാണ്. എങ്കിലും അതിന്റെ </span><br />
<span style="font-size: medium;">ആവര്ത്തിക്കുന്ന ഈണങ്ങളെ ഞാന്
പരിഹസിക്കാറുണ്ട്. അപ്പോഴും അവളാ പാട്ടുകള് എനിക്കായി
പാടിക്കൊണ്ടേയിരിക്കും. ഇടക്കൊക്കെ മിന്നി മറയുന്ന പരിഭവത്തോടെ....</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഞങ്ങളുടെ
കൂട്ടത്തില് നിന്നും വഴി മാറി പറന്ന ആദ്യ സാഹസികനല്ല ഞാന് . എന്റെ
മുത്തച്ഛനും ഒരിക്കല് പോയതാണ്. പിന്നെ കൂട്ടത്തില് നിന്നും ആജീവനാന്തം
വിലക്കിയെങ്കിലും രഹസ്യമായി എന്നെ കാണാന് വരുമ്പോഴെല്ലാം പറഞ്ഞു തരുന്ന
കഥകളില് നിന്നുമാണ് ലോകത്തിന്റെ മറ്റൊരു പകുതിയെ ഞാന് അറിഞ്ഞത്. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">വഴി
മാറി പറക്കലിലെ അപകടത്തെ<span style="font-size: medium;">ക്കു</span>റിച്ചും മുത്തച്ഛന് തന്നെയാണ് മുന്നറിയിപ്പ്
തന്നിരുന്നത്. മഞ്ഞിനും സമുദ്രത്തിനും മുകളിലൂടെയുള്ള പറക്കലുകളില്
വല്ലപ്പോഴും അപൂര്വ്വമായി കാണാറുള്ള മനുഷ്യര് പക്ഷെ ഭൂമിയുടെ
മറുപാതിയില് ഒരുപാടുണ്ടത്രേ. ഞങ്ങളുടെ തീരങ്ങളില് മഞ്ഞുരുകി തീരുന്നതിനും
കാരണം അവരാണത്രേ . മുകളില് നിന്നുള്ള കാഴ്ചയില് വെറുമൊരു കറുത്ത
പൊട്ടായി കാണുന്ന ഈ ജീവികള് ഇത്രയും അപകടകാരികളോ? വിശ്വസിക്കാനായില്ല </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അത് കൊണ്ട് തന്നെയാണ്<span style="font-size: medium;"> ആ </span> മുന്നറിയിപ്പ് അവഗണിച്ചും ഏക്കറുകള് പരന്നു കിടക്കുന്ന <span style="color: #0b5394;"><span style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><i>മാന്ഗ്രൂ കാടുകളുടെ</i></span></span>
മുകളിലൂടെ പറന്നത്. എങ്ങും പച്ചപ്പുകള് നഷ്ടമായ ആ കാടിന് മുകളിലൂടെ
പറക്കുമ്പോഴാണ് ചിറകുകള് തളരുന്നതായി അവളാദ്യം പരാതിപ്പെട്ടത്. ഒട്ടൊരു
അവിശ്വസനീയതയോടെയാണ് ഞാനത് കേട്ടത്. വിശാലമായ സമുദ്രങ്ങള്ക്ക് മുകളിലൂടെ
ആഴ്ചകള് തുടര്ച്ചയായി പറന്നാലും തളരാത്ത ചിറകുകള് .. ഇപ്പോള്
തളരുന്നെന്നോ.. തോന്നലാകും. ഞാനവളെ ആശ്വസിപ്പിച്ചു. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">പക്ഷെ
പിന്നെയും കാതങ്ങള് പറന്നപ്പോള് എനിക്കും ചിറകുകള് തളരുന്നതായി
മനസ്സിലായി.. കാണുന്ന കാഴ്ചകളില് , ശ്വസിക്കുന്ന വായുവില് എല്ലാം വിഷം
നിറയുന്ന പോലെ.. മുത്തച്ഛന് പറഞ്ഞ കഥകളില് ഇവിടെയെവിടെയോ ഒരു കടലുണ്ട്.
ചിറകുകള് കുഴഞ്ഞവള് തളര്ന്നപ്പോള് ഞാനാശ്വസിപ്പിച്ചു. കടലി<span style="font-size: medium;">ന്റെ</span> അപാരത ഞങ്ങള്ക്ക് ഊര്ജ്ജമാകു<span style="font-size: medium;">മെന്നും </span>പരിചിത
സാഹചര്യങ്ങള് ഞങ്ങളുടെ ചിറകുകള്ക്ക് കരുത്തേകുമെ<span style="font-size: medium;">ന്നും </span> ഞാന്
പ്രത്യാശിച്ചു. അവള് തീര്ത്തും തളര്ന്നെന്ന് ബോധ്യമായപ്പോഴാണ്
പറന്നിറങ്ങിയത്. <br /><br />ചുറ്റും മണലാരണ്യം .. എവിടെപ്പോയി കടല് ?<br /><br />"ഇത് തന്നെയാണ് കടല് . <span style="color: #0b5394;"><i>മാഞ്ഞു പോയൊരു കടല്</i> !!</span> "</span><br />
<span style="font-size: medium;">അവള് പതിയെ മൊഴിഞ്ഞു. <br />ഞാന് അത്ഭുതത്തില് അവളെ നോക്കി <br /><br />" നിനക്ക് ചുറ്റുമുള്ള ചെറിയ കാഴ്ചകളെ കാണാതെ എങ്ങോട്ടാണ് നിന്റെ ദൃഷ്ടികളെ നീ തിരിച്ചു വെക്കുന്നത്? "<br />പതിവില്ലാത്ത വിധം ഗൌരവത്തിലാണ് അവള് ചോദിച്ചത്. <br />മണല്
തിട്ടകളില് ഉറച്ചു പോയ കപ്പലുകള് .. കാല്ക്കീഴില് കടല്ജീവികളുടെ
പുറംതോട്.. ചിറകടിയില് ഉയര്ന്നു വരുന്ന മണലിന്റെ ഉപ്പുരസം. എന്റെ
കാഴ്ചകളെ ചുറ്റുവട്ടങ്ങളിലേക്ക് തിരിച്ചപ്പോഴാണ് ഇതെല്ലാം എനിക്ക്
ശ്രദ്ധിക്കാനായത്.<br /> <br />" കടലിനു പോലും അഹങ്കരി<span style="font-size: medium;">ക്കാ</span>നാകില്ല ഭൂമിയില് . വറ്റിപ്പോയാല് അതും വെറുമൊരു മരുഭൂമി." വിദൂരതയിലേക്ക് ഉറ്റു നോക്കി അവള് പറഞ്ഞു <br /><br />"
നീ ചോദിക്കാറില്ലേ .. പരിഹസിക്കാറില്ലേ .. ചുറ്റുമുള്ള ചെറിയ
ലോകത്തിനപ്പുറം കാണാന് കഴിയാത്തവള് എന്ന്. ദീര്<span style="font-size: medium;">ഘ</span>ദൃഷ്ടിയെ സ്വയം ചുരുക്കി
സ്വന്തം കൊച്ചു ലോകത്തില് തളച്ചിടുന്നതാണ് ഞങ്ങള് .. ആ ലോകത്തിന്റെ
നിലനില്പ്പിനായി ചെയ്യുന്ന ത്യാഗം. അത് <span style="font-size: medium;">ഇല്ലാതായാല് </span> ഈ കടല് നഷ്ടപ്പെട്ട ഭൂമിയെ പോലെയാകും നിങ്ങള് "<br /><br />അവളുടെ സ്വരത്തിന് കൂടുതല് മൂര്ച്ച കൈവന്നിരിക്കുന്നു.<br /> <br />"നിന്റെ തളര്ച്ച കഴിഞ്ഞെങ്കില് നമുക്ക് പറക്കാം. വഴിയേറെ പിന്നിടാനുണ്ട് ഇനിയും"<br />ഞാന് അക്ഷമനായി <br /><br />"എങ്ങോട്ട്?
ഇനി നമുക്ക് പറക്കാന് ആകാശമില്ല . അത് നീ നഷ്ടപ്പെടുത്തിയില്ലേ?
ഇവിടെയാണ് നമ്മുടെ ഒടുക്കം എന്ന് പോലും നിനക്കിത് വരെ മനസ്സിലായില്ലേ?" അവളുടെ കണ്ണുകളില് വാല്സല്യം. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />ഞാന് ചിറകാഞ്ഞടിച്ചു നോക്കി. കഴിയുന്നില്ല. വീണ്ടും വീണ്ടും ശ്രമിച്ചു. ഒരു ചുടു കാറ്റ് പൊതിയുന്നത് ഞാനറിഞ്ഞു. എരിയുന്ന മിഴികളില് നീര് നിറഞ്ഞു. നിസ്സഹായനാകുന്ന എന്റെ അരികിലെക്കവള് ചേര്ന്ന് നിന്നു ചോദിച്ചു . <br /> </span><br />
<span style="font-size: medium;">"സ്വന്തം ചുറ്റുപാടുകള് ഉപേക്ഷിക്കുമ്പോള് നമ്മള് നമ്മുടെ അവസാനം ചോദിച്ചു വാങ്ങുകയാണെന്നു നിനക്കറിയില്ലായിരുന്നോ ?<br /> </span><br />
<span style="font-size: medium;">ആശ്വസിപ്പിക്കുന്ന പോലെ ചിറകിനടിയിലേക്ക് അവളെന്നെ ചേര്ത്ത് പിടിച്ചു. <br /><br />നിരാശയുടെയും ഭയത്തിന്റെയും ചൂടില് എന്റെ മിഴികള് ഉരുകുമ്പോള് നിസ്സംഗതയുടെ ശാന്തതയായിരുന്നു അവളുടെ മിഴികളില് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />"എല്ലാമറിഞ്ഞിട്ടും നിന്റെ വഴികളെ
പിന്തുടരാതിരിക്കാനെനിക്കാവില്ലായിരുന്നു. നീയെന്ന സാഹസികനാണ് എന്റെ
നായകന് . </span><span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":1gi">നിനക്കായ് ഞാന് സ്വയം സമര്പ്പിച്ചതാ<span style="font-size: medium;">ണ് </span></span>. ഒരു പെണ്ണിന് മാത്രം
കഴിയുന്ന സമ്പൂര്ണ്ണ സമര്പ്പണം. എന്നെങ്കിലും തിരിച്ച<span style="font-size: medium;">റി</span>ഞ്ഞിരുന്നോ അത്? " </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_F2F7YeBZB-8XNg8xMv-osX0j79r-OfUHMkOsl5N5TER18PXVAbfBfCaY0A1cIa6F7c37HLIZso8vHvcDsu5cvJoX6_mBgNR50Fx5YSpt9Qw5hvvWL0-VYNr8gsQgBL4mvdYxsSFj2y-8/s1600/rrrr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_F2F7YeBZB-8XNg8xMv-osX0j79r-OfUHMkOsl5N5TER18PXVAbfBfCaY0A1cIa6F7c37HLIZso8vHvcDsu5cvJoX6_mBgNR50Fx5YSpt9Qw5hvvWL0-VYNr8gsQgBL4mvdYxsSFj2y-8/s320/rrrr.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br />അവസാന വാചകം കൂടുതല് ഊന്നിയാണ് അവള് പറഞ്ഞത്. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"സ്നേഹം വറ്റിപ്പോയ കാലത്തിന്റെ പ്രതീകം പോലെയുള്ള ഈ 'കടല് മരുഭൂമി'യിലാണ് നമ്മുടെ ജീവിതത്തിന്റെ സക്ഷാല്ക്കാരം"</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />അവളെ ആദ്യമായി ഏറെ ബഹുമാനത്തോടെ, ആദരവോടെ ഞാന് നോക്കി. പിന്നെ പറഞ്ഞു. <br /><br />"നമ്മള്
ചോദിച്ചു വാങ്ങിയ അവസാനം നമ്മുടെ കൂട്ടുകാര്ക്ക് അവരറിയാതെ തന്നെ വന്നു
ചേരും. നമ്മുടെ ലോകം നമുക്ക് നഷ്ടമാകും. </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">നമ്മളെ പോറ്റി വളര്ത്തിയ തീരത്ത് തന്നെ<span style="font-size: medium;"> </span></span>ചിറകുകള് തളര്ന്നു അവരും
കൊഴിഞ്ഞു വീഴും. വഴി മാറി പറന്നത്
നമ്മെ നിലനിര്ത്തുന്ന ഒരു വിപ്ലവം പ്രതീക്ഷിച്ചാണ്. തോറ്റു പോയി.
എങ്കിലും എല്ലാറ്റിനും കാരണമായ <span style="font-size: medium;">ഈ <i><span style="font-size: medium;">വിചിത്ര </span></i></span><i>ജീവികളോട്</i> നമുക്ക്
വി<span style="font-size: medium;">ദ്വേ</span>ഷമൊന്നുമില്ല അല്ലെ ??"</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br />"നമുക്ക് എല്ലാവരെയും സ്നേഹി<span style="font-size: medium;">ക്കാ</span>നല്ലേ അറിയൂ.. അവര്ക്ക് അവരെപ്പോലും സ്നേഹി<span style="font-size: medium;">ക്കാ</span>തിരിക്കാനും" അവളുടെ ശബ്ദം നേര്ത്ത് തുടങ്ങിയിരുന്നു.അപ്പോഴും അവളുടെ ചിറകിന്റെ സാന്ത്വനത്തില് എന്നെ ചേര്ത്ത് പിടിക്കാന് അവള് ശ്രമിക്കുന്നുണ്ടായിരുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: medium;">അസ്തമയ
സൂര്യന്റെ ചുവപ്പ് ആകാശത്തും ഭൂമിയിലും പിന്നെ ഞങ്ങളുടെ മിഴികളിലും
പരക്കുന്നത് തിരിച്ചറിഞ്ഞ് ഇരവിന്റെ ഇരുളിനായ് ഞങ്ങള്
കാത്തിരുന്നു........<br /><br /><u>തുടര്ച്ച </u></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><b>ദേശാടനക്കിളി - ആര്ട്ടിക്ക് ടേണ്</b> . <br /><br />ലോകത്ത്
ഏറ്റവും അധികം ദൂരം സഞ്ചരിക്കുന്ന ദേശാടനക്കിളി. നൂറു ഗ്രാം മാത്രം
ഭാരമുള്ള ഈ കൊച്ചു പക്ഷി ഓരോ വര്ഷവും പറക്കുന്നത് ഏതാണ്ട് 71,000
കിലോമീറ്ററാണ്!!. ആര്ട്ടിക്കിലെ ഗ്രീന്ലാന്ഡ് മുതല്
അന്റാര്ട്ടിക്കിലെ വെഡേല് സീ വരെയും തിരിച്ചുമുള്ള ഈ പറക്കലില് ദിവസേന
300-400 കിലോമീറ്റര് ഇവ പിന്നിടും. ഇവയുടെ സഞ്ചാരപാതയെക്കുറിച്ചുള്ള
പഠനങ്ങള് തെളിയിക്കുന്നത് ഏതാണ്ട് ഭൂമധ്യ രേഖ വരെ ഒന്നിച്ചു പറക്കുന്ന ഇവ
പിന്നീട് രണ്ടു വഴികളിലേക്ക് പിരിയുകയും അന്റാര്ട്ടിക്കില് വച്ച് വീണ്ടും
ഒരുമിക്കുകയും ചെയ്യുന്നു എന്നാണ്. ആഗോള താപനം ഏറ്റവും അധികം ബാധിക്കാന്
പോകുന്ന ജീവിവര്ഗ്ഗങ്ങളിലൊന്ന്. <br /><br /><b>മാന്ഗ്രൂ കാടുകള് - വിയറ്റ്നാമിലെ പ്രശസ്തമായ Mangrove Forest </b></span><br />
<span style="font-size: medium;"><b><br /></b>അമേരിക്ക
- വിയറ്റ്നാം യുദ്ധകാലത്ത് എജെന്റ്റ് ഓറഞ്ച് എന്ന മാരകമായ രാസായുധം
തളിക്കപ്പെട്ട കാടുകള് . ഗറില്ല യുദ്ധമുറയിലൂടെ അമേരിക്ക വിയറ്റ്നാമിനോട്
തോല്വി ഏറ്റുവാങ്ങാന് തുടങ്ങിയപ്പോഴാണ് വിയറ്റ്നാം പോരാളികള്
ഒളിച്ചിരുന്ന ഈ കാടുകള് നശിപ്പിക്കാന് അമേരിക്ക തീരുമാനിച്ചത്. മാരകമായ
വിഷമായ എജെന്റ്റ് ഓറഞ്ച് അടക്കം ഒരുപാട് രാസായുധങ്ങളാണ് ഏതാണ്ട്
മുപ്പതു ലക്ഷം ഹെക്റ്റര് വനഭൂമിയില് തളിച്ചത്. ലോകം കണ്ട ഏറ്റവും വലിയ
പാരിസ്ഥിതിക ആഘാതങ്ങളില് ഒന്നാണ് ഇത്. ആ വിഷത്തിന്റെ മാരകമായ
പ്രത്യാഘാതങ്ങള് ഇന്നും ആ പ്രദേശത്തെ സസ്യ- ജീവി വര്ഗ്ഗങ്ങള് അനുഭവിച്ചു
കൊണ്ടിരിക്കുന്നു. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: medium;"><br /><b>മാഞ്ഞു പോയ കടല് - ആറല് കടല് </b>(Aral Sea)</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqVZfnQAfR6D4Zjmz-S1nN6q9MD3p_yl0CJlrTtNTC8rlCc5M0fIrf56lcYZm_SBIRudOwatVihd38St7GN7eVDBdFr2yKhzsDL0GLusMb8e6MEd0F18iepo8Yj6qK751GuVSeXOswE4S/s1600/yy+.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqVZfnQAfR6D4Zjmz-S1nN6q9MD3p_yl0CJlrTtNTC8rlCc5M0fIrf56lcYZm_SBIRudOwatVihd38St7GN7eVDBdFr2yKhzsDL0GLusMb8e6MEd0F18iepo8Yj6qK751GuVSeXOswE4S/s320/yy+.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: medium;">പഴയ
സോവിയറ്റ് യൂണിയന്റെ ഭാഗമായിരുന്ന , ഇപ്പോള് ഖസാക്കിസ്ഥാന്റെയും
ഉസ്ബെക്കിസ്ഥാന്റെയും അതിര്ത്തിയില് സ്ഥിതി ചെയ്യുന്ന കടല് .
1960കള്ക്ക് മുന്പ് ഏതാണ്ട് 68,000 സ്ക്വയര് കിലോമീറ്റര് ഏരിയയില്
(കേരളത്തിന്റെ മൊത്തം ഏരിയയുടെ ഇരട്ടിയോളം വരുമിത് ) പരന്നു കിടന്നിരുന്ന ഈ
ജലാശയത്തില് ഇന്നവശേഷിക്കുന്നത് 3000 സ്ക്വയര് കിലോമീറ്റര് മാത്രം.
ലോകം കണ്ട ഏറ്റവും വലിയ ജലനഷ്ടത്തിന്റെ കഥയാണ് ആറല് കടല് . സോവിയറ്റ്
യൂണിയന് ആരംഭിച്ച രണ്ടു അണക്കെട്ടുകളാണ് ഈ കടലിന്റെ അന്ത്യം കുറിച്ചത്.
ഒരു Ecosystem തന്നെയാണ് ഭൂമിയില് നിന്ന് അപ്രത്യക്ഷമായത് <br /><br /><b> </b></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br clear="all" /></span><span style="font-size: medium;"></span></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com154tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-6904146696108116422013-03-30T09:43:00.000+05:302013-04-24T18:36:45.479+05:30തളിരില വര്ണ്ണങ്ങള് ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: medium;">തീര്ത്തും തെളിഞ്ഞ പ്രഭാതമാണ് അന്ന്. തെരുവില് ആളുകള് വന്നു
തുടങ്ങുന്നേ ഉള്ളൂ.. അത്രയും നേരത്തെ തന്നെ റസ്റ്റോറന്റില് പോകുന്ന
പതിവില്ല ഹിസോകക്ക്.. പക്ഷെ അന്നത്തെ ദിനം </span><span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":1fr">വ്യത്യസ്തമാണ്</span>.. അയാള് ഒരേ സമയം
ആഹ്ലാദവാനും അസ്വസ്ഥനുമാണ്. അതാണയാള് മുന്പില് രണ്ടു കപ്പുകളിലായി
പകര്ന്ന ഇളം പച്ച നിറത്തിലുള്ള ചായയിലേക്കും രണ്ടാമത്തെ കപ്പിന്റെ
ഉടമസ്ഥയുടെ മിഴികളി<span style="font-size: medium;">ലേ</span>ക്കും മാറി മാറി നോക്കിക്കൊണ്ടിരിക്കുന്നത് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ഇന്നും പ്രഭാതം ശാന്തമാണല്ലെ കിയോമി? "</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg28QEqJl6B8xmlKCPmzjFfZe4QQnB9PegFjBrkamZDweZRSiN3sqhvFLkxIJWkMnnIUAY_hNhu0hSwU2dKGkac9xl1OOy6FYU3gsNwmIaIdtrzI8iSkP7RmPf7QzyHsqbFAkSK7ISxt6e-/s1600/green+tea.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg28QEqJl6B8xmlKCPmzjFfZe4QQnB9PegFjBrkamZDweZRSiN3sqhvFLkxIJWkMnnIUAY_hNhu0hSwU2dKGkac9xl1OOy6FYU3gsNwmIaIdtrzI8iSkP7RmPf7QzyHsqbFAkSK7ISxt6e-/s1600/green+tea.jpg" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അല്പ്പം ഔപചാരികതയോടെയാണ് അയാള് സംസാരം തുടങ്ങിയത് .. അതവള്ക്ക് </span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: medium;">ഇഷ്ടമായില്ല എന്ന് ആ കണ്ണുകള് അവനോടു പറഞ്ഞു </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ശാന്തതയുടെ
ആവരണം മാത്രം.. നമ്മുടെ നാട് ഇന്നും കലുഷിതമാണ്.. ഇനിയും അവസാനിക്കാത്ത
യുദ്ധം നല്ക്കുന്ന ശാന്തമായ പ്രഭാതങ്ങള് മിഥ്യാധാരണകള് മാത്രമാണ്" </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അവളുടെ കൈകളില് മുറുക്കിപ്പിടിച്ച മിലിട്ടറി തപാല് മുദ്രയുള്ള കത്തിനെ അയാള് കണ്ടില്ലെന്നു നടിച്ചു. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"നമ്മുടെ ഈ പ്രഭാതം നീ ചിലവഴിക്കുന്നത് യുദ്ധത്തെ കുറിച്ച് പറയാനോ. അതോ നമ്മുടെ പ്രണയയാത്ര ആരംഭിക്കാനോ"</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അയാളുടെ ചോദ്യം അവളുടെ ഭാവത്തെ ഒന്ന് മാറ്റി.. <span style="font-size: medium;">നേര്ത്തൊരു </span>പ്രണയഭാവം അവളില് വിടര്ന്നു തുടങ്ങി.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"ഇവിടെ
ഈ പ്രഭാതത്തിന്റെ സുരക്ഷിതത്വത്തില് നമ്മ<span style="font-size: medium;">ളി</span>രി<span style="font-size: medium;">ക്കു</span>ന്ന<span style="font-size: medium;">ത്</span> ഈ യുദ്ധത്തിന്റെ
നേട്ടമാണ് കിയോമി. യുദ്ധഭൂമിയിലെ ഓരോ അസ്വസ്ഥതയിലും അവര്
പ്രതീക്ഷിക്കുന്നത് നമ്മുടെ ഈ സമാധാനം തന്നെയാണ് "</span><br />
<span style="font-size: medium;">അവളുടെ കൈകളിലെ കത്തിലേക്ക് മിഴിയൂന്നിയാണ് അവന് പറഞ്ഞത്.. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അവളാ കത്ത് പെട്ടെന്ന് ബാഗിലേക്ക് മാറ്റുകയും മുന്നിലെ ചായക്കപ്പ് ഒരു പുഞ്ചിരിയോടെ ചുണ്ടോടു ചേര്ക്കുകയും ചെയ്തു </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">തീര്ച്ചയായും
കിയോമി സുന്ദരിയാണ്. മനോഹരമായി അവള് വസ്ത്രം
ധരിച്ചുമിരിക്കുന്നു..പ്രഭാതത്തിന്റെ അരുണിമയും പ്രണയത്തിന്റെ തിളക്കവും
അവളുടെ മുഖത്തെ കൂടുതല് ദീപ്തമാക്കിയിരിക്കുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"എന്താണത് !!.??</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">രണ്ടു പേരും ഒന്നിച്ചാവണം ചോദിച്ചത്.. അകലെ ഒരു പ്രകാശത്തിന്റെ തീവ്രത.. ഒരു നിമിഷം അവരിലൂടെ എന്തോ കടന്നു പോയ പോലെ.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">തന്നെ നോക്കുന്ന കിയോമിയുടെ മിഴികളില് ഭീതി കണ്ടു ഹിസോകാ.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">ആ
മിഴികളില് നിന്നും താഴേക്ക് നോക്കിയ ഹിസോക്കയും നടുങ്ങി.. കിയോമിയുടെ
വസ്ത്രങ്ങള് മുഴുവന് കീറിപ്പറിഞ്ഞിരിക്കുന്നു.. ഓരോ കീറലുകളിലൂടെയും
കിനിഞ്ഞിറങ്ങുന്ന രക്തം.. സുന്ദരമായ ആ ശരീരം ആരോ കീറിപ്പറിച്ച പോലെ...</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"എന്താണിത്.. എന്ത് പറ്റി നിനക്ക് കിയോമി "</span><br />
<span style="font-size: medium;">"എനിക്കല്ല നിനക്കാണ്.. ഹിസോകാ.. " അവളുടെ ശബ്ദം ഇടറുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">സ്വന്തം ശരീരത്തിലെ മുറിവുകളിലൂടെ പുറത്തേക്കൊഴുകുന്ന രക്തം അപ്പോള് മാത്രമാണയാള് ശ്രദ്ധിക്കുന്നത്..</span><br />
<span style="font-size: medium;">അയാളുടെ
മിഴികള് ചുറ്റും പരതി.. തകര്ന്നു പോയ ഗ്ലാസ്സുകള് .. തെരുവുകളില്
പരിഭ്രമത്തോടെ ഇറങ്ങി <span style="font-size: medium;">വരുന്ന മുറിവേറ്റ മനുഷ്യര്</span> .. തെളിഞ്ഞ പ്രഭാതത്തിനു
മുകളില് ഇരുളിന്റെ കട്ടിയുള്ള ആവരണം വന്നു വീണിരിക്കുന്നു.. കാഴ്ചകള്
വ്യക്തമല്ല.</span><br />
<span style="font-size: medium;">ഒരു കാര്യം മാത്രം ഏറെ ശ്രദ്ധേയം.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">മരണം പോലുള്ള നിശബ്ദത.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"വാ കിയോമി.. നമുക്ക്.. ആശുപത്രിയില് ...."<br />വീണ്ടും ഒരു തീവ്രദ്യുതി...</span><br />
<span style="font-size: medium;">ഹിസോക
നീട്ടിയ കൈകളില് പിടിക്കാനാവാതെ തളര്ന്നു താഴെ വീണു പോയി കിയോമി.
തറയില് വീണുടഞ്ഞ കപ്പിലെ ചായയിലേക്ക് പടര്ന്ന രക്തം അതിന്റെ നിറം
ചുവപ്പാക്കിയിരിക്കുന്നു.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">തനിക്കെന്താണ് സംഭവിച്ചത് എന്ന് പൂര്ണ്ണമായി തിരിച്ചറിയുന്നതിനു മുന്പ് ഹിസോകയും മരണത്തിന്റെ തണുപ്പിലേക്ക് യാത്രയായിരുന്നു.<br /><br />മരണത്തി<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">നൊ</span>രല്പ്പം സമയം കൂ<span style="font-size: medium;">ടി</span> അവര്ക്ക് കൊടുക്കാമായിരുന്നു.. തങ്ങള് എന്തിനു മരിക്കുന്നു എന്ന് മനസ്സിലാക്കാനല്ല.. അതവര്ക്കൊരിക്കലും മനസ്സിലാകില്ല.. തങ്ങള് എങ്ങനെ മരിച്ചു എന്ന് തിരി<span style="font-size: medium;">ച്ചറി</span>യാനെങ്കിലും.....</span></span><br />
<span style="font-size: medium;">അന്ന് ആഗസ്റ്റ് <span style="font-size: medium;">ആറാം </span> തീയതി<span style="font-size: medium;">യാ</span>യിരുന്നു.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">മേശയിലെ അവശേഷിച്ച ചായയുടെ നിറം തിരിച്ചറിയാന് കഴിയാത്ത വണ്ണം ഇരുള് പടര്ന്നിരുന്നു അപ്പോള് </span><br />
<span style="font-size: medium;">അന്നത്തെ പ്രഭാതം ഒമ്പത് മണി കഴിഞ്ഞേ ഉള്ളൂ എന്ന് നഗരത്തിലെ കണ്ണാടി<span style="font-size: medium;">ക്കൂട് <span style="font-size: medium;">ഉടഞ്ഞ </span></span>ഘടികാരം ആര്ക്കും വേണ്ടിയല്ലാതെ കാണിച്ചു കൊണ്ടിരുന്നു..</span><span style="font-size: medium;"> </span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: medium;">********************************</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: medium;">അതിനും
ഒരു മണിക്കൂര് മുന്പ് അതിര്ത്തി സേനയുടെ തീരദേശ ഓഫീസില് ജനറല്
ഹിരോക്കിയും ക്യാപ്റ്റന് അകിറയും പ്രഭാത ഭക്ഷണം കഴിക്കുകയായിരുന്നു..
മകളുടെ ജീവിതത്തിലെ ഒരു പ്രധാന തീരുമാനം നല്കിയ സന്തോഷത്തിലാണ് ഹിരോക്കി..
രണ്ട് മൂന്നു ദിവസങ്ങളായി യുദ്ധത്തില് നേടുന്ന മുന്നേറ്റവും അദ്ദേഹത്തെ
സന്തോഷിപ്പിച്ചിരിക്കണം </span></div>
<span style="font-size: medium;">അപ്പോഴാണ് റഡാര് അസിസ്റ്റന്റ് കിഴക്കന്
തീരത്തേക്കടുക്കുന്ന ഒരു യുദ്ധവിമാനം കണ്ടതായി അറിയിച്ചത് .
ഒരെണ്ണമേയുള്ളൂ.. നിരീക്ഷണ വിമാനമാകാം.. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"നമുക്ക് വീഴ്ത്താന് ശ്രമിച്ചാലോ ? അകിറ ചോദിച്ചു </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"വേണ്ട.. ജനവാസ കേന്ദ്രത്തില് അത് തകര്ന്നു വീഴുന്നത് കൂടുതല് അപകടമാണ്.." </span><br />
<span style="font-size: medium;">ജനറല് ഹിരോക്കിയല്ല, ഹിരോക്കി എന്ന പിതാവാണ് അപ്പോള് തീരുമാനമെടുത്തത്..|<br /><span style="font-size: medium;">ആ വിമാനം <span style="font-size: medium;">വഹിച്ചു കൊണ്ട് വരുന്ന വലിയൊരു ദുരന്തം സ്വന്തം തീരത്ത് തീമഴ പെയ്യിക്കുമെന്നു അപ്പോള് അദ്ദേ<span style="font-size: medium;">ഹത്തിന് അറിയില്ലായിരുന്നല്ലോ <span style="font-size: medium;">.. </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span><br /> </span><br />
<span style="font-size: medium;">ഇരുവരെയും
പറഞ്ഞയച്ചു കൌചാ* <span style="font-size: medium;">മൊ</span>ത്തിക്കുടിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുമ്പോള് ഹിരോക്കിക്ക് അത്
കൂടുതല് ഇരുണ്ടതായും കൂടുതല് ചവര്പ്പുള്ള<span style="font-size: medium;">താ</span>യും തോന്നി. കുടിക്കാതെ
അദ്ദേഹം അത് ഒഴിച്ച് കളഞ്ഞു ...</span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;">********************************</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: medium;">മണിക്കൂറുകള്ക്ക്
ശേഷം അമേരിക്കന് നേവല് ബെയ്സിന്റെ പേള് ഹാര്ബര് യൂണിറ്റില്
നടക്കുന്ന ആഘോഷങ്ങളില് നിന്നൊഴിഞ്ഞു എകനായിരിക്കുകയാണ് സബ് ലെഫ്റ്റനന്റ്
വാള്ട്ടര് ..</span><br />
<span style="font-size: medium;">ആഘോഷങ്ങളില് നിന്ന് ചെറിയ ഇടവേളയെടുത്തു
ഇടയ്ക്കിടയ്ക്ക് അവനടുത്ത് വരുന്ന സഹപ്രവര്ത്തകര് പറയുന്നതെല്ലാം
കേള്ക്കുന്നുണ്ടെങ്കിലും അവന് മറുപടിയൊന്നും നല്കുന്നില്ല. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" യേ.. വാള്ട്ടര് .. വരൂ.. ഇന്നാഘോഷത്തിന്റെ ദിനമാണ്.. അവരെ നമ്മള് തുടച്ചു നീക്കി "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
വാള്ട്ടര് ..ദാ ഈ സ്പെഷ്യല് ജാപ്പനീസ് ടീ കുടിക്ക്.. കൂടെ കുറച്ചു
ആസ്ട്രേലിയന് മില്ക്കും ഷുഗറും.. പ്രത്യേക സ്വാദ് അല്ലെ .."</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ഈ
യുദ്ധം ഇതോടെ നില്ക്കും .. ഇല്ലെങ്കില് നമ്മളെല്ലാം മരിച്ചു
കഴിഞ്ഞാലും ഇത് തുടരുമായിരുന്നു.. ഇതൊരു അനിവാര്യതയായിരുന്നു.. ഇത് കൊണ്ട്
അവര് തോല്വി സമ്മതിച്ചില്ലെങ്കില് ഇനിയും രണ്ടെണ്ണം നമ്മള്
കരുതിയിട്ടുണ്ട്.. മറ്റു രണ്ടു നഗരങ്ങളിലേക്ക് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ഞങ്ങള്ക്കറിയാഞ്ഞിട്ടല്ല
വാള്ട്ടര് .. നിന്റെ സഹോദരന് ഹിരോഷിമയില് യുദ്ധ</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ത്ത</span>ടവുകാരനായി</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> കുടുങ്ങിപ്പോ<span style="font-size: medium;">യെ</span>ന്നും<span style="font-size: medium;"> , </span></span>അവനെന്തു
സംഭവിച്ചിരിക്കാ<span style="font-size: medium;">മെന്നും </span>. പക്ഷെ അതീ യുദ്ധത്തിന്റെ അനിവാര്യത "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">മറുപടികളി<span style="font-size: medium;">ല്ലാ</span>യിരുന്നു വാള്ട്ടറിനു.. അവനു മനസ്സിലാകാതിരുന്നത് ആ 'അനിവാര്യത' മാത്രം.. </span><br />
<span style="font-size: medium;">"നീ <span style="font-size: medium;">സങ്കടപ്പെടാതെ</span> വാള്ട്ടര് .. സമാധാനത്തിന്റെ വെളുപ്പ് തെളിയുന്ന വരെ ആകാശവും ഭൂമിയും ചുവന്നു തന്നെയിരിക്കും"</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"> കുടിക്കാതെ മാറ്റി വച്ച ചായയില് പാട കെട്ടിയ പാലിന്റെ വെളുപ്പ് നിറം അവനില് അസ്വസ്ഥത നിറച്ചു .. <span style="font-size: medium;"> </span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFLxr69aHX8C7WTB8E6MbCihafAoOM9j78ndnM6xhZ53uQJyoFspTwXgb1iuVNecdA8D_Z8p4HKS2powoKcx3hTxUVg6w5S3ET7fQoVF9ztc_OWPB2X4VAe65tGI5caA0O9Ukvg8GPy0l/s1600/red+tea.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="124" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFLxr69aHX8C7WTB8E6MbCihafAoOM9j78ndnM6xhZ53uQJyoFspTwXgb1iuVNecdA8D_Z8p4HKS2powoKcx3hTxUVg6w5S3ET7fQoVF9ztc_OWPB2X4VAe65tGI5caA0O9Ukvg8GPy0l/s200/red+tea.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: medium;">********************************<span style="font-size: medium;"> </span></span></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">വര്ഷങ്ങള്ക്കിപ്പുറം ഇന്നിന്റെ <span style="font-size: medium;">പ്രക്ഷു<span style="font-size: medium;">ബ്ധ</span>മാ</span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">യ തെരുവ്.. അധികാര ഗര്<span style="font-size: medium;">വ്വിനെതിരെ പൊരുതുന്ന കൂട്ടത്തില് <span style="font-size: medium;">അലന് എന്ന<span style="font-size: medium;"> ആ <span style="font-size: medium;">കൌ</span>മാരക്കാരനും ഉണ്ട്.. അന്നത്തെ പോരാട്ടം നെറ്റിയില് അവശേഷിപ്പിച്ച മുറിവുമായാണ് അവന് തെരുവില് തളര്ന്നിരിക്കുന്നത്.. കടും ചുവപ്പ് വര്ണ്ണത്തിലുള്ള ചായയാണ് അവനു നേരെ ആരോ നീട്ടിയത്..</span></span></span></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiQf1u0UdEurrI8LgNZK62fJDlcouGAW6QiJHyKlJsQ3MTQX50v4AaU9OxP0EoWZayjosjLTGUnKCD0l6SjzZAYp5_H9t8R-Lfmzau0bDlRkU9k-poF1F5DBevL9MahZIjgy0ipWBBIIr2/s1600/thr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiQf1u0UdEurrI8LgNZK62fJDlcouGAW6QiJHyKlJsQ3MTQX50v4AaU9OxP0EoWZayjosjLTGUnKCD0l6SjzZAYp5_H9t8R-Lfmzau0bDlRkU9k-poF1F5DBevL9MahZIjgy0ipWBBIIr2/s200/thr.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">"വല്ലാതെ ചവര്ക്കുന്നു.. ഒട്ടും മധുരമില്ല അല്ലെ? "</span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">അവന് ചോദിച്ചു.. <br /><br />"മധുരിക്കരുത്..<span style="font-size: medium;"> ചായ മധുരി<span style="font-size: medium;">ക്കാ</span>നുള്ളതല്ല.. ആ ചവര്പ്പില് നിന്നാണ് നിനക്ക് ഉത്തേജനം ലഭിക്കാനുള്ളത്<span style="font-size: medium;">.."<br /><br />സഹസ്രാബ്ദങ്ങളുടെ പഴക്കമുണ്ട് ആ ചവര്പ്പിനു.. ആ ചുവപ്പിനും.. </span></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">മധുരം നമ്മള് ചേര്ത്തതാണ്.. നിറങ്ങള് മാറ്റിയതും നമ്മളാണ്.. </span></span></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ആ അറിവുകള് അവനി<span style="font-size: medium;">ലേ</span>ക്കെ<span style="font-size: medium;">ത്താന്<span style="font-size: medium;"> </span>ഇനിയും<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">കാലമെടുക്കും</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-size: medium;">********************************<span style="font-size: medium;"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":1fg">ഇന്ത്യയിലെ വടക്കേ അറ്റത്തുള്ള ഒരു കുഗ്രാമം..
ചായ ചിരട്ടയിലും ഗ്ലാസിലും വെവ്വേറെ നല്കുന്ന ചായക്കട.. അതിനു മുന്നില്
തിളയ്ക്കുന്ന ചായയി<span style="font-size: medium;">ലേ</span>ക്കും പലഹാരത്തിലേക്കും ഒഴിഞ്ഞ വയറുമായി </span></span><span dir="ltr" id=":1fg"><span style="font-size: medium;"> വെറുതെ നോക്കി നിന്നതാണ് അവന് .. <br />മുഖത്തേക്ക്
ആഞ്ഞെറിയപ്പെട്ട ചുടു ചായ തീര്ത്ത പൊള്ളലിന്റെ നോവ് മിഴികളിലൂടെ
ഒഴുകിയിറങ്ങിയ ചുടുബാഷ്പത്താല് ഒഴുക്കിക്കളയാന് മാത്രമേ ആ ബാല്യം
ശീലിക്കുന്നുള്ളൂ <br /><br />ചായ അവനു ചവര്പ്പല്ല.. മധുരമല്ല.. നിറങ്ങളല്ല. പൊള്ളുന്ന ഒരോര്മ്മ മാത്രം</span></span></div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> <span style="font-size: medium;">_______________________________________</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">കൌചാ- <span style="font-size: medium;">ജപ്പാനീസ് ബ്ലാക്ക് ടീ </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: small;">ഹിരോഷിമ ദുരന്തത്തില് നിന്ന് രക്ഷപ്പെട്ടവരുടെ അനുഭവ സാക്ഷ്യം എഴുത്തിനെ സ്വാധീനിച്ചിട്ടുണ്ട്.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br /> </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com85tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-92193789904107090932012-12-03T20:27:00.000+05:302013-04-24T18:38:38.866+05:30നവ്റാസ്.. നിനക്കായ് ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: medium;">ഉച്ച ഭക്ഷണത്തിന്റെ ആലസ്യത്തില് ഓഫീസില് ഇരിക്കുമ്പോ<span style="font-size: medium;">ഴാ</span>ണ്
പതിവില്ലാതെ രണ്ടു സ്ത്രീകളുടെ </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ഉച്ചത്തിലുള്ള </span> സംസാരം കേട്ടത്. ഈ ഫ്ലോര്
മുഴുവന് ബാങ്കിന്റെ തന്നെ വിവിധ ഓഫീസുകള് ആയതിനാല് എവിടെ നി<span style="font-size: medium;">ന്നെ</span>ന്നറിയാന് ആകാംക്ഷയോടെയാണ് വാതിലിനു നേരെ ഓടിയത്. എല്ലാ ഓഫീസുകളുടെയും
വാതില്ക്കല് ആള്ക്കാര് എത്തിയിട്ടുണ്ട് </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIUG6Fnw2GalhHQVjddxQp8m_nSlCPbUc9MHOXRDlKfhM2kL6eLVP5LbcNlX2_euZPfXTCQOcXkRsXLdUAwzE4AcoFJh1tZfketjdYqBA_SPUedXfxEnHqgkOgdxeJQ4flLN_d3wrB6tza/s1600/gggg+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIUG6Fnw2GalhHQVjddxQp8m_nSlCPbUc9MHOXRDlKfhM2kL6eLVP5LbcNlX2_euZPfXTCQOcXkRsXLdUAwzE4AcoFJh1tZfketjdYqBA_SPUedXfxEnHqgkOgdxeJQ4flLN_d3wrB6tza/s320/gggg+copy.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ടെലി കാളിംഗ്
സെക്ഷനില് നിന്നാണ്. ഉറക്കെ തന്നെ വിളിച്ചു പറഞ്ഞു കൊണ്ട് </span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: medium;"> നവ്റാസ് അവിടെ
നിന്നും പുറത്തു വന്നു. നവ്റാസ് ഖാലിദ് ... എന്റെ കൂടെ തന്നെ ഇവിടെ
നിയമനം കിട്ടിയ പാലസ്തീന് പെണ്കുട്ടി. </span><span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":1f5">അറബിയില് അല്പജ്ഞാനമേ ഉള്ളുവെങ്കിലും</span> വളരെ പരുഷമായ പദങ്ങ<span style="font-size: medium;">ളാ</span>ണ് അവള് പറയുന്നത് എന്ന് മനസ്സിലായി.
അതിനൊത്ത <span style="font-size: medium;">വാക്കുകള് </span> തന്നെയാണ് ഉള്ളില് നിന്ന് മറുപടിയായും വരുന്നത്.
ആരെന്നൂഹിക്കാന് വലിയ ബുദ്ധിമുട്ടുണ്ടായില്ല. അവരുടെ സെക്ഷന് ഹെഡ്.
അഹങ്കാരം ഓരോ ചലനത്തിലും നിറച്ചു വച്ച നസ്രീന് ഹമാദ് എന്ന ഈജിപ്ഷിയന്
വനിത. ഞങ്ങളുടെ മുന്നിലൂടെ ആരെയും ശ്രദ്ധിക്കാതെ രോഷത്തോടെ
തന്നെ നവ്റാസ് ലിഫ്റ്റിന് നേരെ നടന്നു. കുറച്ചു നിമിഷങ്ങള് അവിടെങ്ങും
ചില മുറുമുറുപ്പുകള് .. വീണ്ടും പഴയ </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">നിശ്ശബ്ദത </span>. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">എന്താകും
നവ്റാസിനെ ഇത്ര പ്രകോപിപ്പിച്ചത് എന്ന് ആലോചിക്കേണ്ട കാര്യമില്ല. ചെറിയ
കാര്യങ്ങളില് ഏറെ അസ്വസ്ഥമാകുന്ന </span><span style="font-size: medium;"><span dir="ltr" id=":189">പ്രകൃതമാണല്ലോ </span>അവളുടേത്. പക്ഷെ
ഇതെന്തായാലും അവളുടെ ജോലി നഷ്ടപ്പെടുന്നിടത്തോളം രൂക്ഷമാണ് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">മൊബൈലില്
മെസേജ്. നവ്റാസ് ആണ്. 'Come down'. അത്ര മാത്രം. മൂന്നു മണിയാകുന്നേ
ഉള്ളൂ . സ്ഥിരം കാരണം തന്നെ മാനേജറുടെ മുന്നില് പറഞ്ഞു നോക്കാം. <span style="font-size: medium;">കുറച്ചൊരു അനിഷ്ട<span style="font-size: medium;">ത്തോടെ തന്നെ മാ<span style="font-size: medium;">നേജര്</span> അനുവാദം തന്നു </span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">താഴെ 'സ്മോകിംഗ് കൊര്ണറില് ' നിന്ന് പുകച്ചു വിടുന്നുണ്ട് അവള് . </span><br />
<span style="font-size: medium;">"വാ... അബ്രയില് പോകാം "</span><br />
<span style="font-size: medium;">ദുബായിലെ
അബ്ര എന്ന ക്രീക്കി<span style="font-size: medium;">ലേ</span>ക്കാണ് ക്ഷണിക്കുന്നത്.പുകച്ചുരുളുകള് ഏതാണ്ട്
എന്റെ മുഖത്തേ<span style="font-size: medium;">ക്കു</span> തന്നെ ഊതി വിട്ടാണ് അവള് പറഞ്ഞത്. ധാര്ഷ്ട്യം നിറഞ്ഞ ഈ
ഒരു പെരുമാറ്റത്തിന്റെ പേരില്മാത്രം പലപ്പോഴും അവളോട് നീരസപ്പെടേണ്ടി
വന്നിട്ടുണ്ട്. പിന്നീട് ഈ പുകവലിയും ഹുക്കയുമൊക്കെ അവരുടെ ജീവിതരീതി<span style="font-size: medium;">യില് നിന്ന് കിട്ടിയതാണ് </span> എന്ന് മനസ്സിലാക്കി.. ഇടക്കൊക്കെ നിര്ത്തണം എന്ന് പറയുമെങ്കിലും <span style="font-size: medium;">ഒ</span>രു <span style="font-size: medium;">ഗൌ</span>രവം അവ<span style="font-size: medium;">ള്</span> ഇതിനു കൊടുക്കു<span style="font-size: medium;">ന്നുണ്ടെന്നു തോന്നിയിട്ടില്ല </span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
ഓ. സോറി .. പുക തട്ടിയാല് നിനക്ക് അലര്ജി ആണെന്ന് മറന്നു " വാക്കുകളില്
പരിഹാസം. "കോര്ണിഷ് വരെ നടന്നു വാ. ഞാന് അവിടേക്ക് കാറുമായി വരാം.. ഇനി
നീ ഇവിടെ നിന്ന് ജോലിസമയത്ത് എന്റെ കൂടെ വരുന്നത് ആരും കാണണ്ട "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">സിഗരറ്റ് നിലത്തിട്ടു ആഞ്ഞു ചവിട്ടി അവള് നടന്നു</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">കോര്ണിഷിനു
നേരെ നടക്കുമ്പോള് ഓര്ത്തത് അവളെ കുറിച്ച് തന്നെയാണ്. ട്രെയിനിങ്ങിന്റെ
ആദ്യ ദിനങ്ങളില് കഥയില്ലാത്ത ഒരു അറബ് പെണ്കുട്ടി എന്ന ഒരു കാഴ്ചപ്പാ<span style="font-size: medium;">ടാ</span>ണ് അവള് ഉണര്ത്തിയത്. എന്നെക്കൊണ്ട് ഖാലിദ് എന്ന നാമം
ഉച്ചരിപ്പിക്കാന് ഏറെ ശ്രമപ്പെട്ടിരുന്നു അവള് . 'ഖ' തൊണ്ടയുടെ അടിയില്
നിന്ന് വരണം എന്ന് പറയും. പിന്നെ അവള് തന്നെ പറയും അതെല്ലാം അറബ്
സം<span style="font-size: medium;">സ്കാ</span>രത്തിന്റെ ഭാഗമാണ്. ആ ഉച്ചാരണം നിങ്ങള് ശ്രമിച്ചാല് ശരിയാകില്ല
എന്ന്. അഹങ്കാരി എന്ന് മനസ്സില് പറഞ്ഞെങ്കിലും പിന്നീടുള്ള ദിനങ്ങളില്
അവളുടെ അറിവും കാഴ്ചപ്പാടും എന്നില് ഏറെ ബഹുമാനം ഉണ്ടാക്കിയിരുന്നു ഈ
ആറു മാസം കൊണ്ട് എന്റെ മനസ്സില് അവള് പിന്നെയും വളര്ന്നു.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">കാര് നല്ല വേഗതയി<span style="font-size: medium;">ലാ</span>ണ് അവള് ഓടിക്കുന്നത്. എന്റെ ചോദ്യങ്ങള് കൂടുതല് പ്രകോപന<span style="font-size: medium;">മാ</span>കാതിരിക്കാന് നിശബ്ദമായി ഇരുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: medium;">ബര്ദുബായിലെ ട്രാഫിക്കില് കിടക്കുമ്പോ<span style="font-size: medium;">ഴാണ് </span> ചോദിച്ചത് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"നിങ്ങള് എന്താണ് ഇങ്ങനെ <span style="font-size: medium;">അസഹിഷ്ണുത പ്രകടിപ്പിക്കുന്നത് </span>? പലപ്പോഴും നിങ്ങളോടുള്ള ബഹുമാനം കുറയ്ക്കുന്നത് നിങ്ങളുടെ ഈ <span style="font-size: medium;">പെരുമാറ്റമാ</span>ണ് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">പലസ്തീനികളോട്
മനസ്സില് എന്നും തോന്നിയിരുന്ന</span><span style="font-size: medium;"> ഐക്യദാർഢ്യം ഇവിടെ വന്നു പലപ്പോഴായി
അവരുടെ അഹങ്കാരം നിറഞ്ഞ പെരുമാറ്റം കണ്ടു മനസ്സില് കുറഞ്ഞു വന്നിരുന്നു.
അത് മനസ്സില് വച്ച് തന്നെയാണ് ചോദിച്ചത് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" ആര്ക്കു
വേണം നിങ്ങളുടെ ബഹുമാനം<span style="font-size: medium;">?? </span> ഞങ്ങള് ഇവിടെയും എവിടെയും അഭയാര്ഥികള്
തന്നെയാണ്. സ്വന്തമായി പാസ്സ്പോര്ട്ട് ഇല്ലാതെ ഇവിടുത്തെ എംബസ്സി തരുന്ന
റെഫ്യുജ് കാര്ഡിന്റെ ഔദാര്യത്തില് ജീവിക്കുന്നവര് . ബഹുമാനമല്ല ആ
സഹതാപ<span style="font-size: medium;">മാ</span>ണ് നിങ്ങളില് ഇല്ലാതെയാകുന്നത് എന്നറിയാം. ഞങ്ങള്ക്ക് വേണ്ട
അത്. ഈ ധാര്ഷ്ട്യം നിങ്ങള് <span style="font-size: medium;">ഇഷ്ട</span>പ്പെട്ടാലും ഇല്ലെങ്കിലും അത് ഞങ്ങളുടെ
പോരാട്ടത്തിന്റെയും ചെറുത്തു നില്പ്പിന്റെയും ഭാഗമാണ് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">മനസ്സറിഞ്ഞ രീതിയില് തന്നെയാണ് അവളുടെ മറുപടി </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">കാര്
പാര്ക്ക് ചെയ്യാന് അവള് സ്ഥലം തേടുന്നതിനിടയില് ഞാന് പുറത്തിറങ്ങി
രണ്ടു കൂള്ഡ്രിങ്ക്സ് വാങ്ങി </span><span style="font-size: medium;">കടൽത്തീരത്തിനു നേരെ നടന്നു. നിരനിരയായി
നിര്ത്തിയിട്ടിരിക്കുന്ന യാനങ്ങള്ക്കിടയില് തീരത്തെ തൊടാ<span style="font-size: medium;">നാ</span>കാതെ
കടല് ഞെരുങ്ങുന്ന പോലെ തോന്നി. വൈകുന്നേരം ആകുന്നതിനാല് ആളുകള് കൂടി
വരുന്നുണ്ട് . </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">കുറച്ചു നേരം കൂടെ സായാഹ്ന<span style="font-size: medium;">ത്തിന്റെ</span> ഭംഗി ആസ്വദിച്ചു ചാരുബഞ്ചില് തനിയെ ഇരിക്കുന്ന നവ്റാസിനു നേരെ നടന്നു</span><br />
<span style="font-size: medium;"> </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"കൂടുതല്
പക്വമായാണ് </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ഏതു കാര്യത്തിലും</span> തീരുമാന<span style="font-size: medium;">മെ</span>ടുക്കേണ്ടത് . എടുത്തു ചാട്ടം
കൊണ്ട് എന്ത് നേടുന്നു?. അഭയാര്ഥികള് എന്ന നിലയിലേക്ക് നിങ്ങള്
എത്തിയതും ഇതേ എടുത്തു ചാട്ടം കൊണ്ടല്ലേ. സമാധാനത്തിന്റെ വാതിലുകള് ചില
വിട്ടു വീഴ്ചകളിലൂടെ നിങ്ങള്ക്ക് തുറക്കാമായിരുന്നു "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"വിട്ടു
വീഴ്ചകള് .. ചെറുപ്പത്തില് അബ്ബാ ഞങ്ങളുടെ കൂരയ്ക്കു അരികെ നിന്ന്
ദൂരേക്ക് ചൂണ്ടി പറയുമായിരുന്നു. അങ്ങകലെ ഒരു ഗ്രാമമുണ്ടായിരുന്നു .
അവിടെയാണ് ഞങ്ങള് ജനിച്ചത് എന്ന്. അവിടെയാണത്രേ അബ്ബയുടെ പിതാവിന്റെ
ഖബറിടം. </span><br />
<span style="font-size: medium;">പിന്നെ ഏറെ കാലത്തിനു ശേഷം എന്റെ കൌമാര കാലത്ത് വേറൊരു
വീടിനു മുന്പില്നിന്ന് ദൂരേക്ക് നോക്കി ഞാന് അബ്ബയുടെ ഖബറിടം
സങ്കല്പ്പത്തില് കാണുമായിരുന്നു . കൊല്ലപ്പെട്ട അബ്ബയുടെയും സഹോദരന്റെയും
ഓര്മ്മകളില് മിഴിനീര് വരാതിരിക്കാന് ശ്രമപ്പെട്ട്... ആട്ടിയോടിച്ചു
ഞങ്ങളെ ഒരു കൊച്ചു തുരുത്തില് എത്തിച്ചു .ഇനിയെന്താണ് ഞങ്ങള് വിട്ടു
കൊടുക്കേണ്ടിയിരുന്നത്?? "</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="font-size: medium;"> മറുപടി പറയാതെ ദൂരേക്ക് നോക്കിയിരുന്നു, </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">"
ഞങ്ങള്ക്കൊരു പാരമ്പര്യം ഉണ്ട്. ആ പാരമ്പര്യം നൂറ്റാണ്ടുകളായി കൈവശം
വച്ചിരുന്ന ഭൂമിയാണ് അത്. അത് ഞങ്ങളുടെതല്ലേ? അഭയാര്ത്ഥികളായി വന്നത്
അവര് ആണ്.. അവരെ നിങ്ങള് ഏറെ കൊട്ടി ഘോഷിക്കുന്ന യൂറോപ്പ് നിര്ദ്ദയം
കൊന്നു തള്ളിയതാണ്. ലോകം കണ്ട ഏറ്റവും വലിയ വംശഹത്യക്കൊടുക്കം അവര് അഭയം
തേടിയത് ഈ മണ്ണില് .പിന്നീട് അവര് നേടിയതെല്ലാം വെട്ടിപ്പിടിച്ചതാണ്.
ലോകം സഹതപിച്ച ഇരകളുടെ പിന്തലമുറക്കാര് വേട്ടക്കാരായപ്പോള്
ന<span style="font-size: medium;">ഷ്ട</span>പ്പെട്ടതെല്ലാം ഞങ്ങള്ക്കാണ്. ഞങ്ങളുടെ നഷ്ടങ്ങളെ കുറിച്ച്
പരാതിപ്പെടാന് ചെന്നപ്പോള് 'സമാധാനത്തിന്റെ വെള്ളരി പ്രാവുകള് '
ഞങ്ങള്ക്ക് മുന്പില് വച്ചു ഒരു കരാര് . പപ്പാതി വീതിച്ചെടുത്തോളാന് !!.
നഷ്ട്പ്പെട്ടവ പോരാതെ വീണ്ടും ഞങ്ങള് വേട്ടക്കാര്ക്ക് വിട്ടു കൊടുക്കണം
എന്ന് . ഞങ്ങള് അത് സ്വീകരിച്ചില്ല എന്നതില് ഇന്നും അഭിമാനം മാത്രം"</span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">" എന്നിട്ട് ഇപ്പോള് എന്തായി. ആ പാതി പോയിട്ട്<span style="font-size: medium;">,</span> പത്തു ശതമാനം പോലും നിങ്ങളുടെ കയ്യില് ഇല്ലല്ലോ ഇപ്പോള് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" അതില് ഒരിക്കലും നിരാശ ഇല്ല. കൊള്ളയടിക്കപ്പെട്ട മുതല് ഓര്ത്തു ഞങ്ങള് കരയാറില്ല. പിന്നെയും <span style="font-size: medium;">പൊ</span>രുതാറേ ഉള്ളൂ "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"എന്ത് പോരാട്ടം. ഒളിപ്പോരും തീവ്രവാദവുമോ ? "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"എന്തിനെയാണ്
നിങ്ങള് തീവ്രവാദം എന്ന് വിളിക്കുന്നത്? അത് ഞങ്ങളുടെ സ്വാതന്ത്ര്യ
സമരമാണ്. മതമല്ല ഞങ്ങളുടെ ദേശീയതയാണ് ഞങ്ങളെ ഒന്നിച്ചു നിര്ത്തുന്നത്.
സ്വാത</span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ന്ത്ര്യ
</span> സമരങ്ങളെ ഏറെ ആദരവോടെ കാണുന്നവര് അല്ലെ നിങ്ങള് .സ്വന്തം
നാടിനു വേണ്ടി പൊരുതി മരിച്ചവരെ നിങ്ങള് ധീര രക്തസാക്ഷികള് ആയി കാണുന്നു.
ഞങ്ങള്ക്കും അങ്ങനെ കാണാന് ഉള്ള അവകാശമെങ്കിലും നിങ്ങള് നിഷേധിക്കരുത്.
ചരിത്രം എഴുതുന്നവര് ഞങ്ങളെ എന്ത് പേരിട്ടു വിളിച്ചാലും. അതപ്പാടെ
വിഴുങ്ങുന്ന നിങ്ങള്ക്ക് മുന്പില് ഞങ്ങള് എങ്ങനെ
അവതരിപ്പിക്കപ്പെട്ടാലും.... "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ചരിത്രം എഴുതുന്നവര്
എന്ന അവളുടെ പരാമര്ശം ചരിത്രത്തെ കുറിച്ച് എവിടെയോ വായിച്ച ഒരു
ലേഖനത്തില് പറഞ്ഞത് ഓര്മ്മയില് വരുത്തി. 'ചരിത്രം നിങ്ങളെ <span style="font-size: medium;">കൊ</span>ളമ്പസ്
അമേരിക്ക കണ്ടു പിടിച്ചവന് എന്ന് പഠിപ്പിച്ചു. യഥാര്ത്ഥത്തില് അയാള്
റെഡ് ഇന്ത്യക്കാരുടെ നാട് കയ്യേറിയവന് ആയിരുന്നില്ലേ?'</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഏറെ കാലം എന്നെ അസ്വസ്ഥ<span style="font-size: medium;">നാ</span>ക്കിയ ഒരു ചോദ്യം ആയിരുന്നു അത്. അതിനു ശേഷം ചരിത്രത്തെ
എനിക്കും വിശ്വാസമില്ല നവ്റാസ്. ധീര രക്തസാക്ഷികള് ആയി ഞങ്ങള്
ആദരിക്കുന്ന ഉത്തംസിങ്ങും ഭഗ<span style="font-size: medium;">ത് </span>സിംഗും ഒക്കെ പാശ്ചാത്യ ചരിത്രത്തില്
കൊടും ഭീകരര് ആണ്. ചരിത്രം എന്നും ഇരകള്ക്കും വേട്ട<span style="font-size: medium;">ക്കാ</span>ര്ക്കും
രണ്ടായിരിക്കും, കിഴക്കിനും പടിഞ്ഞാറി<span style="font-size: medium;">നു</span>മെന്ന പോലെ..!!</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">പക്ഷെ നിന്റെ വാദങ്ങളെ എനിക്ക് അംഗീകരിക്കാനാവുന്നില്ലല്ലോ നവ്റാസ്. സമാധാന<span style="font-size: medium;">മല്ലേ </span> വലുത്. പോരാട്ടങ്ങള് അല്ലല്ലോ . </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"നിങ്ങളുടെ ഒളിപ്പോരില് ചിലപ്പോള് നിരപരാധികളും കൊല്ലപ്പെടി<span style="font-size: medium;">ല്ലേ</span>? "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ഏറ്റവും
വലിയ ഒളിപ്പോരില് നിഷ്കളങ്കരായ ലക്ഷക്കണക്കിന് ജനങ്ങളെ അണു ബോംബിട്ടു
കൊന്നൊ<span style="font-size: medium;">ടുക്കി</span>യവരോട് ഇത് നിങ്ങള് എപ്പോഴെങ്കിലും ചോദിക്കാമോ . സമാധാനത്തിന്റെ
പ്രാവുകളെ പറത്തി ആ ദിനം ആചരിക്കുമ്പോഴും അത് ചെയ്തവര്ക്ക് നേരെ ഒരു ചെറു
വിരലെങ്കിലും ചൂണ്ടാറുണ്ടോ . ആരെങ്കിലും അവരെ വിചാരണ ചെയ്തിട്ടുണ്ടോ.
വിയത്നാമിലെ പാവം ജനങ്ങള്ക്ക് മേല് അവര് തളിച്ച രാസായുധങ്ങളുടെ ദുരിതം
പേറുന്ന ലക്ഷങ്ങള് ഇന്നും അവിടെ ഇല്ലേ. എന്നിട്ടും നിങ്ങളുടെ </span><span style="font-size: medium;">മനസ്സാക്ഷി
ഉണര്ന്നില്ലേ ??</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അവളുടെ ശബ്ദം വളരെയധികം ഉയര്ന്നു.
ചുറ്റുമുള്ളവര് ശ്രദ്ധിക്കുന്നു എന്ന് മനസ്സിലാക്കിയാവണം അവള് എണീറ്റ്
തീരത്തിന് നേരെ നടന്നു. നങ്കൂരമിട്ടു കിടക്കുന്ന യാനങ്ങള്ക്കും
ചീറിപ്പായുന്ന ബോട്ടുകള്ക്കും അപ്പുറത്ത് ആകാശം അസ്തമയത്തിന്റെ
ചുവപ്പണിഞ്ഞിരിക്കുന്നു. അതിലൊരല്പ്പം തെറിച്ചു അവളുടെ മുഖത്ത് വീണു
എന്ന് തോന്നി. ഇരുള് പരക്കാന് ഒരുങ്ങുന്ന തീരത്ത് ഒരു ചെന്തീ നാളം പോലെ
അവള് ....</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ഈ തീരത്തിനപ്പുറം അല്ലെ നിന്റെ പച്ചപ്പാര്ന്ന നാട് ?"</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"അതെ "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"അവിടെയുള്ള
നിന്റെ പ്രിയപ്പെട്ടവരെ പിരിഞ്ഞിരിക്കുന്ന ദുഃഖം നീ എന്നും പറയാറുണ്ട്.
എങ്കിലും അവര് അവിടെയുണ്ട് <span style="font-size: medium;">എ</span>ന്ന അറിവ് നിന<span style="font-size: medium;">ക്ക്</span> കൂട്ടുണ്ട് അല്ലെ.
എനിക്കുമുണ്ട് എന്റെ നാട്ടില് ഏറെ പ്രിയപ്പെട്ടവര് . പക്ഷെ അവര് അവിടെയുണ്ടോ എന്ന് പോലും അറിയാതെ ഉരുകുന്നതിന്റെ വേദന നിനക്കറിയാമോ? "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">തീരത്തേക്ക്
അടിക്കുന്ന കാറ്റില് പതിവില്ലാത്ത ഒരു തണുപ്പ്.ഡിസംബര് മാസത്തില്
മരുഭൂമിയിലും മഞ്ഞു പെയ്യും .. ആ കുളിരിലും നാട്ടിലെ മഴയെ ഓര്ത്തു
തേ<span style="font-size: medium;">ങ്ങാറുള്ള </span> എന്റെ മനസ്സില് അവളുടെ ചോദ്യം ഏറെ നേരം അലകള് തീര്ത്തു...</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" അലി വിളി<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ച്ചി</span>ട്ട് </span> ഇപ്പോള് ഒരാഴ്ചയായി . പണം അയച്ചതിനും മറുപടി ഇല്ല "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അലിയെ
കുറിച്ച് അവള് മുന്പ് ഏറെ പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്. അയല്വാസി. കളിക്കൂട്ടുകാരന്
. അനാഥമാക്കപ്പെട്ട കുറെ ജീവിതങ്ങള് ഒത്തു ചേര്ന്നാണ് ജീവിച്ചിരുന്നത്.
അതില് ഒരാള് ആണ് അലി. ഇപ്പോള് പലസ്തീനില് പോരാളികള്ക്കൊപ്പം.
നവ്റാസിനെ ജോര്ദാനില് അയച്ചതും പഠിപ്പിച്ചതും ഒക്കെ അവന് തന്നെ.
ഇപ്പോള് അവളുടെ ശമ്പളം ഓരോ മാസവും അത്യാവശ്യ ചെലവുകള് കഴിച്ചാല് അവള്
അയക്കുന്നതും ജോര്ദാനിലെ അവര്ക്ക് വേണ്ടിയുള്ള ഏതോ അക്കൌണ്ടിലേക്ക്..</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" Do you Love him ?"</span><br />
<span style="font-size: medium;">വിഷയം ഒന്ന് മയപ്പെടുത്താനാണ് ചോദിച്ചത്</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
ജീവിതം സ്വന്തമാ<span style="font-size: medium;">യുണ്ട്</span> എന്ന് അഹങ്കരിക്കുന്നവര്ക്കുള്ളതാണ് പ്രണയം.
സ്വപ്നങ്ങള് കാണാന് അവകാശമുള്ളവര്ക്ക് . വീടിനകത്തു രാത്രികളില്
ഉഗ്രസ്ഫോടനങ്ങളുടെയും വെടി<span style="font-size: medium;">യൊ</span>ച്ചകളുടെയും നിലവിളികളുടെയും
ബഹളങ്ങള്ക്കിടയില് ഭയന്നു വിറച്ചു കഴിഞ്ഞ ബാല്യവും കൌമാരവും
പിന്നിട്ടവര്ക്കു നിറമുള്ള സ്വപ്നങ്ങള് കാണാന് കഴിയില്ല. . ആ
നിലവിളികളില് പ്രിയപ്പെട്ടവരുടെ ശബ്ദം തിരിച്ചറിഞ്ഞാലും നിശ്ശബ്ദം
കണ്ണീരൊഴുക്കുന്ന മനസ്സുകള്ക്കെന്തു പ്രണയം ? "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ആശയപരമായി
നിന്നോട് യോജിക്കാന് പലപ്പോഴും കഴിയാറില്ലെന്കിലും ഉള്ളില് ബഹുമാനം
ഉണര്ത്തുന്ന എന്തോ ഒന്ന് എപ്പോഴും നീ അവശേഷിപ്പിക്കുന്നു. കാല്<span style="font-size: medium;">പ</span>നിക
പ്രണയ ന<span style="font-size: medium;">ഷ്ട</span>ങ്ങളില് കരള് പറിഞ്ഞു ചോരയൊലിക്കുന്നു എന്ന കവിതകള്
എഴുതുന്ന ഒരു സമൂഹത്തില് നിന്നാണ് ഞാന് വരുന്നത്.. മുന്പൊരിക്കല് ഇതേ
തീരത്ത് വച്ച് ദാര്വിഷിന്റെ കവിത നീ ഏറെ ആര്ദ്രമായി ചൊല്ലിതന്നിട്ടുണ്ട്.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">എന്റെ ജന്മനാടേ! ഓ ഗരുഡന് !</span><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"> </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">നിന്റെ പ്രൌഡമായ ചിറകുകള് ഞാനര്ഹിക്കുന്നില്ല <br />ഞാനിഷ്ട്ടപ്പെടുന്നത് തീജ്വാല കൊണ്ടുള്ള കിരീടമാണ്.</span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">ഞങ്ങള് ജനിച്ചതും വളര്ന്നതും നിന്റെ മുറിവുകളില് ,</span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">തിന്നതോ നീയാം വൃക്ഷത്തിന് കനികള് </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">നീതീകരണമില്ലാതെ ചങ്ങലകളില്</span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">തളരുന്ന ഹേ ഗരുഡാ,</span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">എല്ലാം നിന്റെ പുലരിയുടെ പിറവി കാണാന് </span></span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">ഏറെ കൊതിക്കുന്ന </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">ഇതിഹാസതുല്യമായ മൃത്യുവാം </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">നിന്റെ ജ്വലിക്കുന്ന കൊക്ക്</span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">എന്റെ മിഴികളില് ഇന്നും നിറഞ്ഞു നില്ക്കുന്നു </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">മരണത്തിന് മുന്നില് എനിക്കുള്ളത് </span></span></span><br />
<span style="color: #351c75;"><span style="background-color: #eeeeee; font-size: medium;"><span style="display: inline ! important; float: none; font-family: Verdana, sans-serif; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 19.5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">ഉയര്ന്ന അഭിമാനവും ഒരമര്ഷവും മാത്രം.<span style="font-size: medium;">*</span></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അര്ത്ഥവും
നീ തന്നെയാണ് പറഞ്ഞു തന്നത്. കവിതകളില് പോലും സ്വന്തം നാടിനെ
സ്നേഹിക്കുന്ന നിന്റെ മനസ്സും ഞാനന്ന് വായിച്ചതാണ്. ഒരു പക്ഷെ
ആരുമറിയാതെ,ഒരു ചരിത്രവുമാവാതെ നിന്റെ ഈ ദേശസ്നേഹം മണ്ണിലൊടുങ്ങും.
പക്ഷെ നീ അപ്പോഴും അപ്രസക്തയാകില്ല നവ്റാസ്... </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: medium;">എന്നിട്ടും എന്റെ
ആശങ്കകള് ഒടുങ്ങുന്നില്ല . എന്റെ നാടിന്റെ സ</span><span style="font-size: medium;">മാ</span><span style="font-size: medium;">ധാനവും സ്വസ്ഥതയും കണ്ടു
വളര്ന്ന എനിക്ക് നീ പറയുന്ന പലതും ഉള്ക്കൊള്ളാനാകാത്തത് എന്റെ
തെറ്റല്ലല്ലോ. വെറുപ്പാണ് ഈ ലോകത്തെ നയിക്കുന്നത് എന്ന് തോന്നാറു</span><span style="font-size: medium;">ണ്ടെ</span><span style="font-size: medium;">നിക്ക്. ഒരു ആദര്ശത്തെ സ്നേഹിക്കാന് , ഒരു വംശത്തെ സ്നേഹിക്കാന് മറ്റൊന്നിനെ വെറുക്കണം എ</span><span style="font-size: medium;">ന്ന് ആരാണ് ഈ ലോകത്തെ പഠിപ്പിച്ചത് ?? പാലും തേനും ഒഴുകു<span style="font-size: medium;">മെന്നു </span> വാഗ്ദ<span style="font-size: medium;">ത്തം ചെയ്യപ്പെട്ട ഭൂമിയില് ഇ<span style="font-size: medium;">ന്നൊ</span>ഴുകുന്ന ചോരപ്പുഴ സ്നേഹം മറന്ന കാലത്തിന്റെ<span style="font-size: medium;"> നേര്ക്കാഴ്ച മാത്ര<span style="font-size: medium;">മായി മാറുന്നോ ??</span></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_32w8PI71_23ZluXEPG80CUZ8_h2FCD0NvQl0J6PG8Or4E5VWt_kxuUt_4fZ2FNhQtcbIeq3a8n6LQeuEKQDjQ6G8r_jz94asSM4Vf5rn0A45UR7DvG_3FRIzMp3jgQL4GayWvpXN5py0/s1600/ppp.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_32w8PI71_23ZluXEPG80CUZ8_h2FCD0NvQl0J6PG8Or4E5VWt_kxuUt_4fZ2FNhQtcbIeq3a8n6LQeuEKQDjQ6G8r_jz94asSM4Vf5rn0A45UR7DvG_3FRIzMp3jgQL4GayWvpXN5py0/s320/ppp.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"നീ ഈ അയക്കുന്ന പണം മുഴുവന് എന്തിനു ഉപയോഗിക്കപ്പെടുന്നു എന്ന് അ<span style="font-size: medium;">ന്വേ</span>ഷിക്കാറുണ്ടോ"</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
ഇല്ല. എന്തിനാണെങ്കിലും എന്റെ നാടിന്റെ നന്മക്കാകും . ചിലപ്പോള് പട്ടിണി
കിടക്കുന്ന എന്റെ സുഹൃത്തുക്കള്ക്ക് ഭക്ഷണം വാങ്ങാനാകും. അല്ലെങ്കില്
അവര്ക്ക് വസ്ത്രം വാങ്ങാന് . പരിക്കേറ്റവര്ക്ക് മരുന്ന് വാങ്ങാന് .
ഇതൊന്നുമല്ലെങ്കില് ആധുനിക ആയുധങ്ങളുമായി ഞങ്ങളെ തുരത്താന് വരു<span style="font-size: medium;">ന്ന</span>വരോട്
എതിരിടാന് ഒരു ചെറിയ പ്രതിരോധം തീര്ക്കാന് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"ആദ്യം പറഞ്ഞവ അംഗീകരിക്കാം. പക്ഷെ അവസാനത്തേത് കൊണ്ട് നിങ്ങളുടെ സമാധാനം തന്നെയല്ലേ നഷ്ട്പ്പെടുന്നത് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"എന്ത്
സമാധാനം.ക്രൂരതക്കെതിരെ മൗനം ഭജിക്കുന്ന ഭീരുത്വമല്ലേ നീ
വാഴ്ത്തിപ്പാടുന്ന സമാധാനം? അലിക്ക് ഒരു കുഞ്ഞനിയനുണ്ടായിരുന്നു. ഞങ്ങളുടെ പ്രിയപ്പെട്ട 'ഹാദി'. പുറത്തു
കൂട്ടുകാരുടെ കൂടെ കളിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുമ്പോള് ഷെല് സ്ഫോടനത്തി<span style="font-size: medium;">ലാ</span>ണ്
അവന് മരിച്ചത്. ദേഹം മുഴുവന് ലോഹ ചീളുകള് തുളഞ്ഞു കയറി വേദനയാല്
പിടയുന്ന അവന് വേഗം കണ്ണടക്കണേ എന്ന് അറിയാതെ പ്രാര്ഥിച്ചു പോയിട്ടുണ്ട്.
ഞങ്ങളുടെ മടിയില് കിടന്നു ആ കൊച്ചു ചലനം നിലക്കുമ്പോ<span style="font-size: medium;">ഴാണ് </span>അലിയുടെ
കണ്ണില് ആര്ദ്രത ഞാന് അവസാനമായി <span style="font-size: medium;">കണ്ടത് </span>. പിന്നെയെന്നും തീക്ഷ്ണമായ
ഒരു ചുവപ്പാണ് ഞാന് അവന്റെ കണ്ണില് കണ്ടിട്ടുള്ളത്. <span style="font-size: medium;">ഇത്തരം </span>അനുഭവ<span style="font-size: medium;">ങ്ങളില് </span>നിന്ന് ഉയിര് കൊണ്ട ചിന്തകളില് സമാധാനം വിടരില്ല നിസാര് ...
വെടിയുണ്ടകള്ക്ക് നേരെ ഒരു പിടി കല്ലെങ്കിലും തിരിച്ചെറി<span style="font-size: medium;">യും</span> ഞങ്ങള് .
സമാധാനത്തിന്റെ മരീചിക കാണിച്ചു ഞങ്ങളെ നിര്വീര്യരാക്കാന്
നിങ്ങള്ക്കാവില്ല" </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അബ്രയില് വിരുന്നു വന്ന പ്രാവിന്
കൂട്ടത്തിലേക്ക് ഒരു കുസൃതിക്കു</span><span style="font-size: medium;">രുന്ന് ഓടി വരുന്നുണ്ടായിരുന്നു. ചിറകടിച്ചു
പെട്ടെന്ന് പറന്നുയര്ന്ന പ്രാവുകള് തീരത്തെ ഒരു നൊടിയില് ശബ്ദയാനമാക്കി.
പിന്നെയും മുന്നോട്ടോടിയ </span><span style="font-size: medium;">കുട്ടിയെ </span><span style="font-size: medium;">അമ്മ വാരിയെടുത്തതില് പരിഭവിച്ചു
അവന് ചിണുങ്ങുന്നുണ്ടായിരുന്നു. ബാല്യത്തിന്റെ ആ കൗതുക</span><span style="font-size: medium;">ക്കാ</span><span style="font-size: medium;">ഴ്ച്ച പക്ഷെ
നീര് നിറഞ്ഞ മിഴികളാല് മങ്ങിയാണ് ഞാന് കണ്ടത്.. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"പത്രങ്ങളുടെ
താളുകള് മറിക്കുമ്പോള് മരണത്തിന്റെ എണ്ണ<span style="font-size: medium;">മാ</span>യി മാത്രം ഒടുങ്ങുന്ന ജീവിതങ്ങള്
നിങ്ങള്ക്ക് നിസ്സംഗമായി അവഗണിക്കാം. പക്ഷെ ഞങ്ങള് ഏറെ പേര്ക്ക് അത്
നല്കുന്ന വേദന ഒരു പക്ഷെ ആ അനുഭവങ്ങളിലൂടെ കടന്നു പോകാതെ നിങ്ങള്ക്ക്
മനസ്സിലാകണം എന്നില്ല. ആരെയും കുറ്റപ്പെടുത്താന് ആകില്ല "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">തിരിച്ചു നടക്കുമ്പോള് നവ്റാസ് ഏറെ ശാന്തയായി കാണപ്പെട്ടു </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
ജോലി രാജി വെക്കുന്നു. അടുത്തയാഴ്ച്ച </span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ജോര്ദാനിലേക്ക്</span> മടങ്ങും. അവിടുന്ന്
റോഡ് മാര്ഗം എന്റെ നാട്ടിലേക്ക്. പോകുമ്പോഴും സന്തോഷം മാത്രം . ഇത്രയും
കാലത്തെ അവഹേളനത്തിനാണ് ഇന്ന് ഞാന് മറുപടി കൊടുത്തത് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഏറെ
കാലമായി അവളെ ക്രൂരമായി അവഹേളിക്കുന്ന നസ്രീന് ഹമാദിനെ കുറിച്ച് അവള്
പറയാറുണ്ട്. ഇന്നിപ്പോള് നടന്നത് അവള് പറഞ്ഞ പോലെ ഒരു കല്ലെങ്കിലും
എടുത്തു തിരിച്ചെറിഞ്ഞതാണ്. അതിന്റെ പ്രത്യാഘാതം ഈ ജോലി നഷ്ടവും.
എങ്കിലും നവ്റാസ് നീ ധീരയാണ്. കാരണം ഈ നഗരത്തിന്റെ ആഡംബരം നിന്നെ
ആകര്ഷിക്കുന്നില്ല. അതിന്റെ നിസ്സംഗമായ സുരക്ഷിതത്വവും നീ
കാം<span style="font-size: medium;">ക്ഷി</span>ക്കുന്നില്ല.സ്വയം അനാഥയെന്നു നീ വിശേഷിപ്പിച്ചു കേട്ടിട്ടില്ല. നിന്റെ മിഴികളില് കണ്ണീര് ഞാന് കണ്ടി<span style="font-size: medium;">ട്ടില്ല</span>, <span style="font-size: medium;">ചുണ്ടു</span>കളില് പുഞ്ചിരിയും. നീ ഒരു യഥാര്ത്ഥ പോരാളിയാണ് . നിന്റെ മനസ്സും...</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">നാളുകള്ക്കു ശേഷം </span><span style="font-size: medium;">എയർപോർട്ടിലേക്കുള്ള വഴിയില് <span style="font-size: medium;">വെച്ചാണ് അവസാനമായി അവളെ കാണുന്നത് </span><span style="font-size: medium;">. സ്ഥൈര്യം തുളുമ്പാ<span style="font-size: medium;">റുള്ള<span style="font-size: medium;"> ആ </span> മിഴികളില് </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">വിഷാ<span style="font-size: medium;">ദഛായ.</span><u><span style="font-size: medium;"> </span></u></span></span></span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">" <span style="font-size: medium;">സ്നേഹവും</span> സമാധാനവും നിന്റെ ജീവിതത്തില് സന്തോഷമായി കൂടെ ഉണ്ടാകട്ടെ. ആഗ്രഹിക്കാ<span style="font-size: medium;">ത്തതല്ല</span> അതൊന്നും . ഏറെ അബല<span style="font-size: medium;">രായയവര്ക്ക് </span> സൗഹൃദം<span style="font-size: medium;"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;">ഒരു</span></span> തണല് ആണ്. എന്ത് ചെയ്യാന് !! ഒരു
സൗഹൃദം നില നിര്ത്താന് പോലും കഴിയാത്ത അത്രയും നിസ്സഹായരായിപ്പോയി
ഞങ്ങള് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഒരു നിമിഷം മിന്നി മാഞ്ഞ ഒരു പുഞ്ചിരിയോടെയാണ് അവള് യാത്ര പറഞ്ഞത്. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഇപ്പോള് എന്റെ നാട് തരുന്ന സ്നേഹ മഴനൂലുകളില് നനഞ്ഞു ഞാനിരിക്കുമ്പോഴും എന്റെ ഓര്മ്മകളില് നീയൊരു നോവായി പടരാറുണ്ട്.<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"> </span></span>ഓരോ ദിവസവും പത്രങ്ങള് മറിക്കുമ്പോള് , പലസ്തീനിലെ സംഘര്ഷങ്ങളില്
കൊല്ലപ്പെട്ടവരുടെ വാര്ത്തകള്കാണുമ്പോള് , പേരുകള് പോലും നല്കാതെ
വെറും എണ്ണം മാത്രം <span style="font-size: medium;">നല്കുന്ന </span> ആ വാര്ത്തകളുടെ വിശദീകരണങ്ങളില്
കണ്ണോടിക്കുമ്പോള് <span style="font-size: medium;">ഞാന് അറിയാതെ എന്നില് ഒരു പ്രാര്ത്ഥന ഉയരാറുണ്ട്. ഹാദിയെ പോലുള്ള ആയിരം കുരുന്നുകള്ക്ക് കാവലായി നിന്റെ ധൈര്യം അവിടെ ഉ<span style="font-size: medium;">ണ്ടെന്ന് </span>വിശ്വസിക്കാ<span style="font-size: medium;">നാണ് </span> ഞാന് ഇഷ്ട്പ്പെടുന്നത് ന<span style="font-size: medium;">വ്റാ</span>സ് .<br /><br /><span style="font-size: medium;">പക്ഷെ നീ പറഞ്ഞ പോലെ ആ അറിവ് എനിക്ക് കൂട്ടിനില്ല എന്നതിന്റെ വേദന ഇപ്പോള് ഞാന് തിരിച്ചറിയുന്നു .......</span></span></span>
<br />
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<span style="font-size: x-small;">( <span style="font-size: small;">നവ്റാസ് എന്റെ വ്യക്തിപരമായ ഒരു ഓര്മ്മ മാത്രം. എന്നാല് അവള് പകര്ന്ന ചിന്തകള് ഏറെ പറഞ്ഞും എഴുതിയും കഴിഞ്ഞ അധിനിവേശത്തിന്റെ വേദനകള് . ഈ അസമത്വങ്ങളില് നിന്ന് ലോകത്തിനു മോചനം ലഭി<span style="font-size: small;">ക്കാത്തി</span>ടത്തോളം കാലം ഇവ അപ്രസക്തമാകുന്നില്ല എന്ന ചിന്തയില് അതിവിടെ പകര്ത്തി വെക്കുന്നു. )</span> </span><br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<span style="font-size: x-small;">* മെഹമൂദ് ദാര്വിഷിന്റെ Pride and Fury എന്ന കവിതയിലെ അവസാന വരിക<span style="font-size: x-small;">ള് ഞാന് </span>വിവര്ത്തനം ചെയ്തത് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
</div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com140tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-92100052961494428202012-12-02T09:48:00.002+05:302013-01-09T09:01:50.744+05:30ബാണാസുരസാഗറിലേക്കൊരു ഗുഡ്സ് യാത്ര...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ബ്ലോഗെഴുത്ത് നല്കിയതാണീ സൗഹൃദങ്ങള് . പരസ്പരം കണ്ടിട്ടില്ലെങ്കിലും മനസ്സില് ഒരുപാട് വളര്ന്നു ഈ ബന്ധങ്ങള് . പലപ്പോഴായി പ്ലാന് ചെയ്തതാണ് ഒന്നിച്ചൊരു യാത്ര. സഫലമായത് ഇന്നാണെന്ന് മാത്രം. മന്സൂര്ക്ക കോഴിക്കോട് കാത്തു നില്ക്കുന്നുണ്ട്. എല്ലാവരും സമയത്തെത്തും എന്ന പ്രതീക്ഷയില് .....<br />
<br />
<u><b>യാത്ര തുടങ്ങുന്നു </b></u><br />
<u><b><br /></b></u>
കൃത്യം ഒമ്പത് മുപ്പതിന് തന്നെ കോഴിക്കോട് നാഷണല് ബുക്ക്സ്റ്റാളിനു മുന്പിലെത്തി. മന്സൂര് ചെറുവാടി നേരത്തെ തന്നെ സ്ഥലത്തെത്തി നില്പ്പുണ്ട്. മന്സൂര്ക്കയെ ആദ്യമായാണ് കാണുന്നതെങ്കിലും മനസ്സില് സങ്കല്പ്പിച്ച അതേ രൂപം. സിയാഫ്ക്കാനെ വിളിക്കാന് റെയില്വേ സ്റ്റേഷനിലേക്ക് വിട്ട കാര് വരാത്ത ടെന്ഷനിലാണ് പുള്ളി. അല്പ നിമിഷത്തിനുള്ളില് റഷീദ് പുന്നശ്ശേരിയും ഷബീര് തിരിച്ചിലാനും ഷാജി ഷായും എത്തി. ചെമ്മാട് എത്തിയപ്പോഴാണ് ഒന്നമ്പരന്നത്. പ്രൊഫൈല് ഫോട്ടോയില് കഷണ്ടി കാട്ടി ഇരിക്കുന്ന രൂപമെവിടെ. ഈ സുസ്മിത സുന്ദരന് എവിടെ !! ഹക്കീം നിശബ്ദനായി വന്നു കൂട്ടത്തില് ചേര്ന്നു.<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
ഇതിനിടയില് പ്രദീപ് മാഷും വന്നു. <br />
വരാന് കഴിയില്ല എന്നറിയിക്കാനാണ് പുള്ളി വന്നത്. സ്കൂള് കുട്ടികള് പനിച്ചു ലീവിനപേക്ഷിക്കാന് വന്നു നില്ക്കുന്ന പോലെ മുഖത്ത് പരമാവധി ദൈന്യഭാവം വരുത്തിയാണ് മാഷ് ഞങ്ങളെ മുന്നില് നില്ക്കുന്നത്. സിയാഫ്ക്ക വന്നു തീരുമാനിക്കാം എന്ന് ഞങ്ങള് <br />
<br />
ആകാംക്ഷക്ക് അറുതി വരുത്തി ചുവപ്പ് ടവേര കാര് വന്നു നിന്നു. ഡോര് തുറന്നു ആദ്യം പുറത്തു വന്ന കൈകളില് Gabriel Marquezന്റെ One Hundred Years Of Solitude എന്ന ബുക്ക്. മറുകയ്യില് Sally Neighbourന്റെ The Mother of Mohammed എന്ന ബുക്കും. ഇവ രണ്ടും കയ്യില് പൊക്കിപ്പിടിച്ചു വരുന്ന രൂപത്തെ ഞങ്ങള് ഭീതിയോടെ നോക്കി. ഒരു 'ബുജി'യെ കണ്ട ഭയം എല്ലാ കണ്ണുകളിലും <br />
അഞ്ചു മിനിറ്റ്... ഭയമെല്ലാം പൊട്ടിച്ചിരികളാക്കാന് അത്ര സമയമേ സിയാഫ്ക്ക എടുത്തുള്ളൂ<br />
<br />
ഞാന് പതിയെ മാറ്റി നിര്ത്തി ചോദിച്ചു <br />
"അല്ല . സിയാഫ്ക്കാ . ഈ ബുക്കുകളൊക്കെ ?"<br />
"ഗോവ ലൈബ്രറിയില് നിന്നു രണ്ടു കനമുള്ള ബുക്ക് ചോദിച്ചു എടുത്തതാടാ"<br />
"വായിച്ചിട്ടോന്നുമില്ലല്ലോ ?" <br />
"യേയ്. എവിടുന്നു. ഇത് നോക്ക്.. പേജ് പോലും വിടര്ത്തിയിട്ടില്ല "<br />
ആശ്വാസം ...!<br />
പറഞ്ഞ സമയത്ത് തന്നെ എല്ലാവരും എത്തി. ആരെയും കാത്തു നില്ക്കേണ്ടി വന്നില്ല. തുടക്കം തന്നെ നന്നായി. <br />
പനി പിടിച്ച 'കുട്ടിയെ' വഴിയിലുപേക്ഷിച്ചു ഞങ്ങള് യാത്ര തുടങ്ങി. വയനാട്ടിലേക്ക് ...<br />
<br />
<u><b>ഗുഡ്സ് യാത്ര ...</b></u><br />
<br />
"സിയാഫ്ക്കാ ഈ ട്രെയിനിനു സ്റ്റിയറിംഗ് ഉണ്ടോ ?"<br />
<br />
എന്റെ പുന്നാര ഷബീറേ.. നിനക്ക് വേറൊന്നും ചോദിക്കാനില്ലേ. ഞാന് മനസ്സില് പറഞ്ഞു .. <br />
സ്റ്റിയറിംഗ് ഇല്ല എന്ന അറിവ് കൊണ്ടൊന്നും തൃപ്തനല്ല അവന് . വീണ്ടും ചോദ്യം <br />
<br />
"ട്രെയിനിനു മുന്നില് ചാടി ആരെങ്കിലും മരിച്ചിട്ടുണ്ടോ? "<br />
<br />
"ഉണ്ടോന്നോ. ഒരു ഇരുപത്തഞ്ചു പേരെങ്കിലും എന്റെ ട്രെയിനിനു മുന്നില് തന്നെ ചാടിയിട്ടുണ്ട് . അതെങ്ങനെയാണെന്ന് വച്ചാല് .........."<br />
<br />
സിയാഫ്ക്കാ കത്തിക്കയറുകയാണ്<br />
<br />
"എന്നാലും സിയാഫേ, ഇരുപത്തഞ്ചു എന്നൊക്കെ!!. ഒന്നഡ്ജസ്റ്റ് ചെയ്യാന് പറ്റോ " ചെമ്മാടാണ് ചോദിച്ചത് . <br />
<br />
"നിനക്കെന്തറിയാം. ഇത് ഞാന് കണ്ടത്. കാണാത്തത് ഇതിലുമെത്ര കൂടുതല് "<br />
<br />
'ഇത് ചെറുത്' എന്ന് പറഞ്ഞ പപ്പുവിനെ ഓര്മ്മ വന്നു. <br />
<br />
"ട്രെയിനില് എത്രയെത്ര അനുഭവങ്ങള് .. ഒരിക്കല് ഞാന് രാജധാനി ഒരു നൂറ്റമ്പത് കിലോമീറ്റര് സ്പീഡില് ഇങ്ങനെ ഓടിക്കുകയാണ് . രാജധാനിക്ക് സ്റ്റോപ്പുകള് കുറവാണ് എന്നറിയാലോ?. ഞാനും സഹഡ്രൈവറും മാത്രം എന്ജിനില് . പെട്ടെന്ന് പുറകില് നിന്നൊരു ചോദ്യം.<br />
'ഒരു ബീഡി തരോ?'<br />
സഹഡ്രൈവര് അപ്പോഴേ ബോധം കെട്ടു. എനിക്കുണ്ടോ പ്രേതത്തെ പേടി. ഞാന് ഒന്ന് കൊടുത്തു പറഞ്ഞു . ഇരിക്കെടാ അവിടെ എന്ന്. അടങ്ങി ഇരുന്നു. സഹഡ്രൈവറെ വെള്ളം തളിച്ചുണര്ത്തി. അടുത്ത സ്റ്റേഷനില് 'പ്രേതത്തെ'പോലീസില് ഏല്പ്പിച്ചു. ആളു ഒരു ഭ്രാന്തനാ. <br />
എങ്ങനെ എന്ജിനില് കയറി എന്ന് ചോദിച്ചപ്പോള് അല്ലെ. ബോഗികള്ക്ക് മുകളിലൂടെ നടന്നു വന്നു കയറിയതാണത്രേ!!!!!"<br />
<br />
"സിയാഫ്ക്ക.. നൂറ്റമ്പത് കിലോമീറ്റര് വേഗത്തില് പോകുന്ന ട്രെയിനിനു മുകളിലൂടെ എങ്ങനെയാ നടന്നു വരുന്നത് "<br />
<br />
അത് വരെ മിണ്ടാതിരുന്ന ഹക്കീമാണ് ചോദിച്ചത്. <br />
<br />
"കഥയില് ചോദ്യം ചോദിക്കാന് നീയാരാടാ. രമേഷ് അരൂരോ , മനോരാജോ. അതോ കെ എസ് ബിനുവോ. . മിണ്ടാതിരുന്നോണം"<br />
<br />
പിന്നെ വയനാട് എത്തുന്ന വരെ ഹക്കീം മിണ്ടിയിട്ടില്ല!!. <br />
<br />
ചെമ്മാട് ഡ്രൈവര്പയ്യനെ ഒന്ന് തൊട്ടു വിളിച്ചു. "മോന് കുഴപ്പമോന്നുമില്ലല്ലോ?".<br />
"ഇല്ല. ഞാന് മന്സൂര്ക്കാടെ കൂടെ പല ട്രിപ്പും പോയിട്ടുണ്ട് "<br />
ഈ 'കത്തി'യൊക്കെ എത്ര നിസാരം എന്ന പോലെ അവന്റെ മറുപടി!! <br />
<br />
<u><b>പൂക്കോട് തടാകക്കരയില് </b></u><br />
<br />
സിയാഫ്ക്കയുടെ കഥകള് കേട്ട് ചുരം വേഗം കയറിയ പോലെ തോന്നി. വൈത്തിരിയില് നിന്ന് പൂക്കോട് തടാകത്തിലേക്ക് തിരിച്ചു. ടിക്കറ്റ് എടുക്കാന് പോയി നിന്നു. ഇനിയങ്ങോട്ട് യാത്ര തീരും വരെ സാമ്പത്തികം മുഴുവന് എന്റെ ചുമതലയാണത്രേ. പാവം ഞാന് <br />
തടാകക്കരയില് തിരക്കുണ്ട് . പുന്നശ്ശേരി ബാഗില് നിന്നും എസ് എല് ആര് ക്യാമറ എടുത്തു. ഇനി 'അമേച്വര് ' ഫോട്ടോഗ്രാഫി തുടങ്ങുകായാണെന്നു പ്രഖ്യാപിച്ചു...<br />
പറഞ്ഞതും ഷാജിയും ഷബീറുമൊക്കെ ഉത്സാഹത്തില് പോസ് ചെയ്യാന് തുടങ്ങി. <br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbWr_Io_ph9VN4WaadX56oY-vNw22J4stCyuP1cSOOuZni0vclVX40YYD3CO827lfo2Gkv8aU_UPjpXRH8yeo5Wrq0E2NKzRXi9Rdmf1iST7U0RnZoN3Fzcu_6bZwn8Xyi6St6iG4nIneU/s1600/IMG_8895.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbWr_Io_ph9VN4WaadX56oY-vNw22J4stCyuP1cSOOuZni0vclVX40YYD3CO827lfo2Gkv8aU_UPjpXRH8yeo5Wrq0E2NKzRXi9Rdmf1iST7U0RnZoN3Fzcu_6bZwn8Xyi6St6iG4nIneU/s320/IMG_8895.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">അമച്വര് ഫോട്ടോഗ്രഫി</td></tr>
</tbody></table>
പുന്നശ്ശേരി അവരെയൊന്നും മൈന്ഡ് ചെയ്യാതെ പൂവിന്റെയും കായുടെയുമൊക്കെ മുകളില് ക്യാമറ വച്ച് ഫോട്ടോയെടുപ്പ് തുടങ്ങി <br />
ഇതാണത്രേ 'അമച്വര് ' ഫോട്ടോഗ്രഫി!!!! <br />
നിരാശരായ യുവതാരങ്ങളെ സമാധാനിപ്പിക്കാന് അവസാനം മന്സൂര്ക്കയുടെ പാവം ഡിജിറ്റല് ക്യാമറ തന്നെ എടുക്കേണ്ടി വന്നു<br />
<br />
'വയനാടിന്റെ കോട മഞ്ഞ് പൊതിഞ്ഞിരുന്ന തടാകം വെയിലിന്റെ നാളമേറ്റ് പതിയെ ചിരിക്കന്നു. പ്രകൃതി വരച്ച ഒരു കാല്പ്പനിക ചിത്രം പോലെ.. പേരറിയാ കിളികളുടെ പാട്ടുകള് ചിത്രത്തിന് പ്രണയ ഭാവം നല്കുന്നു'. <br />
<br />
"ഡാ.... നിന്നോട് തനിയെയിരുന്നു സാഹിത്യം ചിന്തിക്കരുത് എന്ന് പറഞ്ഞിട്ടില്ലേ ..?'<br />
മന്സൂര്ക്കയാണ്.<br />
സമ്മതിക്കില്ല..! ഒരു സാഹിത്യകാരനാകാന് ഇവരാരും സമ്മതിക്കില്ല.. !<br />
ചിരിച്ചും കളിച്ചും രണ്ടു മണിക്കൂര് അവിടെ. ഉച്ചഭക്ഷണത്തിന്റെ സമയമായപ്പോള് വൈത്തിരിയിലേക്ക് ..<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<br />
<br />
<u><b>ഇന്സ്പെക്ഷന് ബംഗ്ലാവ്- ബാണാസുരസാഗര് </b></u></div>
<br />
ഏഷ്യയിലെ ഏറ്റവും വലിയ എര്ത്ത് ഡാം എന്നതാണ് ബാണാസുരസാഗറിന്റെ പ്രശസ്തി. KSEBയുടെ ഇന്സ്പെക്ഷന് ബംഗ്ലാവിലാണ് ഞങ്ങളുടെ രാത്രി താമസം. നാല് മണിയോടെ അവിടെ എത്തി. പഴയ ബ്രിട്ടീഷ് മാതൃകയിലുള്ള ഒരു കെട്ടിടം. പശ്ചാത്തലത്തില് ഡാമും പുഴയും. മനോഹരമായ ഒരു സ്ഥലം . ആദ്യ കാഴ്ച തന്നെ മനസ്സിനെ കുളിര്പ്പിക്കും. നാല് മുറികളിലായി എട്ടു ബെഡുകള് . സൗകര്യങ്ങള്ക്ക് യാതൊരു കുറവുമില്ല. രാത്രി ഭക്ഷണവും നാളത്തെ പ്രഭാതഭക്ഷണവും ഇവിടെ നിന്ന് തന്നെ. കുറച്ചു നേരം വെടിവട്ടം.<br />
<br />
വെയിലൊന്നാറിയതോടെ ഡാമിലേക്ക് നടന്നു. ഏതോ കോളേജില് നിന്ന് ടൂര് വന്ന രണ്ടു ബസ്സ് പെണ്കുട്ടികളുണ്ട്. കൂട്ടത്തിലെ ചെറുപ്പക്കാരായ സിയാഫ്ക്കയും പുന്നശേരിയുമൊന്നും അവരെ ശ്രദ്ധിച്ചേ ഇല്ല എന്നത് പ്രത്യേകം പ്രസ്താവിക്കട്ടെ. ഞങ്ങള് ഞങ്ങളുടെ ലോകവുമായി ഡാമില് ഇരുട്ടുന്ന വരെ ചുറ്റിയടിച്ചു .<br />
പാര്ക്കില് പുന്നശ്ശേരി 'അമച്വര് ' ഫോട്ടോഗ്രാഫി പരീക്ഷണങ്ങളുമായി കറങ്ങുന്നു. അങ്ങേയറ്റത് കുറെ ഊഞ്ഞാലുകളില് പെണ്കുട്ടികള് ആടുന്നു. കുറെ കഴിഞ്ഞപ്പോള് അവിടെയൊരു കശപിശ. ഷാജി ഊഞ്ഞാലിന് വേണ്ടി വഴക്ക് കൂടുകയാണ്. കുറെ നേരത്തെ വഴക്കിനു ശേഷം ഒരു ഊഞ്ഞാല് അവനൊപ്പിച്ചു. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOtwsNwdESSR_hzZfdWkQSUp01eyF5032lBImEbAueDMLnk3H38RL9cj_UpxwmeqPX73t7_VC4hnqnPTgdJcC94J5ViSnSl585Uw0Lazbk5SoomVFS5LO-zsT8gcbDZKn8wxL2tvznycZV/s1600/IMG_8913.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOtwsNwdESSR_hzZfdWkQSUp01eyF5032lBImEbAueDMLnk3H38RL9cj_UpxwmeqPX73t7_VC4hnqnPTgdJcC94J5ViSnSl585Uw0Lazbk5SoomVFS5LO-zsT8gcbDZKn8wxL2tvznycZV/s320/IMG_8913.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
രാത്രിയോടെ ബംഗ്ലാവില് മടങ്ങിയെത്തി <br />
ചിക്കന് കറിയും ചപ്പാത്തിയും കഴിച്ചു ഹാളില് കഥ പറയാനിരുന്നു. <br />
ബ്ലോഗ് ചരിത്രം മുഴുവന് പറഞ്ഞു തീര്ത്ത മണിക്കൂറുകള് <br />
<br />
ഹക്കീം പിന്നെയും നിശബ്ദനാണ്. കാരണം അന്വേഷിച്ചപ്പോഴാണ് അറിയുന്നത്. ഇതിനിടയില് അവന്റെ മൊബൈലില് 'മയില്പ്പീലി' ബ്ലോഗ് തുറന്നു വായിപ്പിചിരിക്കുന്നു ഷാജി. ഷാജി ചെയ്ത ഈ പാതകത്തില് ഞങ്ങളെല്ലാം അനുശോചനം രേഖപ്പെടുത്തി.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7S1wi-jRGapvAatFnMJ6jYocGb3gzlVoVYnITe6aI5XW-B-NH8DDvYUfPVe8TEUkInK18WKg3MlwbUMejmFB7rMiK5JD-XhyphenhyphenMJEa1zEYGgPMC_wbfFC-IVBi1KlisJlVykNDsIPMvgzC/s1600/DSC02505nnnn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv7S1wi-jRGapvAatFnMJ6jYocGb3gzlVoVYnITe6aI5XW-B-NH8DDvYUfPVe8TEUkInK18WKg3MlwbUMejmFB7rMiK5JD-XhyphenhyphenMJEa1zEYGgPMC_wbfFC-IVBi1KlisJlVykNDsIPMvgzC/s400/DSC02505nnnn.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">ഷാജി ഷാ. റഷീദ് <span style="font-size: xx-small;">പു</span>ന്നശ്ശേരി .മന്സൂര് ചെറുവാടി.ഇസ്മയില് ചെമ്മാട്. സിയാഫ് അബ്ദുള്ഖാദര് .നിസാര് .ഹക്കീം ചെറൂപ്പ. ഷബീര് തിരിച്ചിലാന്</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
ആ രാത്രി മുഴുവനും ബ്ലോഗിലുള്ള എല്ലാവരെയും കുറിച്ച് ചര്ച്ചകള് നടന്നു <br />
ചര്ച്ച വഴിമാറി 'മലയാള കഥാ സാഹിത്യത്തിലെ ആധുനിക പ്രവണതകള് ' എന്ന വിഷയത്തിലെത്തിയപ്പോഴാണ് ഷാജിയും ഹക്കീമും കിടക്കാന് പോയത് <br />
'ഉത്തരാധുനികത ഗദ്യസാഹിത്യത്തില് ' എന്ന വിഷയമെത്തിയപ്പോള് പുന്നശ്ശേരിയെയും ഷബീറിനെയും കാണാനില്ല. 'സ്വത്വ വാദം ' എത്തിയതോടെ ഞാനും മന്സൂര്ക്കയും ചെമ്മാടും എണീറ്റു. പിന്നെ സിയാഫ്ക്കാ എന്ത് ചെയ്തോ എന്തോ !!!<br />
<br />
പുലരും വരെ സ്വപ്നം കണ്ടുറങ്ങി <br />
<br />
കാലത്ത് പുട്ടും കടലയും കഴിച്ചു. ഇനി ചെമ്പ്രയിലെക്കാണ് യാത്ര. വയനാടിലെ ഏറ്റവും ഉയരമുള്ള പോയിന്റാണ് ചെമ്പ്ര. കൂട്ടിനു എസ്റ്റേറ്റിലെ ജീവനക്കാരനും മന്സൂര്ക്കയുടെ പരിചയക്കാരനുമായ 'മച്ചാനും' ഉണ്ടാകും <br />
<br />
<br />
<u><b> പച്ചപ്പുല്പാടങ്ങള്</b></u><br />
<br />
ചെമ്പ്രയിലെക്കുള്ള വഴി അല്പ്പം ദുര്ഘടം പിടിച്ചതാണ്.റോഡിനു വീതി കുറവാണ്. ഒരു വശം കൊക്കയും മറുവശം തേയിലത്തോട്ടവും. എസ്റ്റേറ്റ് ബംഗ്ലാവിന്റെ മുന്വശം വരെ മാത്രമേ കാര് പോകൂ. അവിടെ നിന്നങ്ങോട്ടു നടക്കണം . ഇറങ്ങിയപ്പോള് കാണുന്ന കാഴ്ച ചുറ്റും ഇടതൂര്ന്നു നില്ക്കുന്ന പച്ച തേയില ചെടികളാണ്<br />
<br />
ആ പച്ചപ്പ് രണ്ടു ദിവസമായി വീട്ടില് നിന്ന് വിട്ടു നില്ക്കുന്ന എന്റെ മനസ്സില് ഗൃഹാതുരത്വം ഉണര്ത്തി (ഗൃഹാതുരത്വം ബ്ലോഗ്ഗര്മാരുടെ ജന്മാവകാശമാണ് . അതിനെ ചോദ്യം ചെയ്യരുത് ). എന്റെ 'കവി'മനസ്സില് ഓടി വന്നത് ഗ്രാമത്തിലെ പച്ചപ്പുല്പ്പാടങ്ങളാണ്. ആത്മഗതം ഒരല്പം ഉച്ചത്തില് ആയിപ്പോയി. <br />
<br />
"പച്ചപ്പുല്പാടങ്ങള് !!"<br />
<br />
ചുറ്റും ഒരു പൊട്ടിച്ചിരി... മലമുകളിലെ തേയിലത്തോട്ടതിലേക്ക് നോക്കി വായും പൊളിച്ചു പച്ചപ്പുല്പാടങ്ങള് എന്ന് പറഞ്ഞ എന്നെ നോക്കി ചിരിക്കുകയാണ് എല്ലാവരും . കവിത്വമില്ലാത്ത അരസികര് . കാണുന്നതിലപ്പുറം ചിന്തിക്കുന്നവരാണ് കവികള് എന്ന് ഇവര്ക്കറിയില്ലേ . എനിക്ക് വല്ലാതെ ദേഷ്യം വന്നു. ബ്ലോഗിലെ നാല് മഴക്കവിതകളെങ്കിലും മനപ്പാഠം ചൊല്ലാനറിയാത്ത ഇവരുടെ കൂടെയാണല്ലോ ഞാന് പുറപ്പെട്ടത്. ശേ.... ദേഷ്യം സഹിക്കാന് വയ്യാതെ നാലു തേയിലച്ചെടികളുടെ കൂമ്പ് നുള്ളി വായിലിട്ടു. നല്ല കയ്പ്പ് !! അരസികന്മാര് ഉറഞ്ഞു ചിരിച്ചു കൊണ്ടെയിരിക്കുകയാണ് <br />
<br />
എല്ലാവരും ചിരി നിര്ത്തിയിട്ടും ഫ്രണ്ട്സ് സിനിമയിലെ ശ്രീനിവാസനപ്പോലെ സിയാഫ്ക്ക ചിരി തുടരുകയാണ്. ബ്ലോഗ് മഹിളാരത്നത്തെ മനസ്സില് സ്മരിച്ചു ഞാനൊന്ന് ആഞ്ഞു ശപിച്ചു. ആയിരം വര്ഷം നിങ്ങള്ക്ക് കവിത അന്യമാകട്ടെ കശ്മലാ .<br />
.<br />
ശാപം ഏറ്റതാണോ എന്തോ സിയാഫ്ക്കാനെ ഒരു അട്ട കടിച്ചു . കുറച്ചു നേരം അട്ടയെ പറിച്ചെടുക്കാനുള്ള സംഘര്ഷം. സിയാഫ്ക്കാടെ മുഖത്ത് ഒരു പാമ്പ് കടിച്ച ഭാവം!! പറിച്ചെടുക്കുകയും ഒന്നും ചെയ്യേണ്ടി വന്നില്ല. അതിനു മുന്പേ അട്ട ചത്തു. സിയാഫ്ക്കാനെ കടിച്ചു ആത്മഹത്യ ചെയ്യേണ്ട വല്ല കാര്യവുമുണ്ടായിരുന്നോ അതിനു?? <br />
<br />
ഇനി തേയിലത്തോട്ടം നില്ക്കുന്ന കുന്നിനു മുകളിലേക്കാണ്. അവിടെയാണ് ബബ്ലൂസ് നാരങ്ങകള് കായ്ച്ചു പഴുത്ത് നില്ക്കുന്നത്. <br />
<b><br /></b>
<b><u>ഓപറേഷന് ബബ്ലൂസ് നാരങ്ങ</u> </b><br />
<br />
തേയിലത്തോട്ടത്തിലൂടെ വളഞ്ഞു പുളഞ്ഞു പോകുന്ന റോഡിലൂടെ കുറെ നടന്നു. നടത്തത്തില് വേഗത അല്പം കുറഞ്ഞ സിയാഫ്കാക്കും പുന്നശ്ശേരിക്കും ഒപ്പമാണ് ഞാന് . ഒരു കുന്നിനു മുന്നിലെത്തിയപ്പോള് ഞങ്ങളുടെ മച്ചാന് നടത്തം നിര്ത്തി. ഏതാണ്ട് 90 ഡിഗ്രി കുത്തനെ മുകളിലേക്ക് കയറണം. അതും തേയിലക്കൂട്ടത്തിനിടയിലൂടെ . ഏറ്റവും മുകളിലാണ് ബബ്ലൂസ് നാരങ്ങ മരങ്ങള് കായ്ച്ചു നില്ക്കുന്നത്. സിയാഫ്കയും പുന്നശ്ശേരിയും അപ്പോഴേ ഉദ്യമം ഉപേക്ഷിച്ചു. മറ്റുള്ളവര് വലിഞ്ഞു കയറാന് തുടങ്ങി. ഏറ്റവും പുറകില് ഞാനും <br />
<br />
എനിക്ക് മുന്പിലായി ഗവിയിലെക്കുള്ള KSRTC ബസ് പോലെ നാലഞ്ചു തവണ ബ്രേക്ക് ഡൌണും രണ്ടു മൂന്നു തവണ ടയര് മാറ്റലും ഒക്കെയായി ഞരങ്ങിക്കയറുകയാണ് മന്സൂര്ക്ക. ഈ സാധനം എങ്ങാനും താഴേക്ക് വീണാല് ഞാന് തവിട്പൊടി. അതിനാല് ഞാന് കയറ്റം നിര്ത്തി. മാത്രമല്ല താഴെ അവര് രണ്ടും ബോറടിച്ചു നില്ക്കുന്നു. എല്ലാരും കൂടെ മുകളില് കയറിയാല് അവര്ക്ക് കമ്പനിയില്ലല്ലോ. ( പേടിച്ചിട്ടാണ്,മലയില് ഗ്രിപ്പ് കിട്ടാഞ്ഞിട്ടാണ് എന്ന് പലതും തിരിച്ചിലാനും ഷാജിയുമൊക്കെ പറഞ്ഞെങ്കിലും എന്റെ കാരണം എനിക്കറിയാലോ!!)<br />
<br />
മുകളില് അപ്പോഴേക്കും ബബ്ലൂസ് നാരങ്ങകള് പറിക്കാന് ആരംഭിച്ചിരുന്നു. ഡാര്വിന് സിദ്ധാന്തം അന്വര്ത്ഥമാക്കുന്ന രീതിയില് ഷാജിയും ഹക്കീമും മരത്തില് കയറിക്കഴിഞ്ഞു.പൊട്ടിച്ചെടുത്ത നാരങ്ങകള് താഴെ നില്ക്കുന്നവര്ക്കെറിഞ്ഞു കൊടുക്കുന്നു. ഒരു നാരങ്ങ തീറ്റ മല്സരം തന്നെ നടന്നു. വിജയിച്ചതാരാകും എന്നൂഹിക്കാമല്ലോ <br />
<br />
ഇനി ഇതെല്ലാം എങ്ങനെ താഴെയത്തിക്കുമെന്നായി. കൂടെക്കൊണ്ടു പോയിരുന്ന ഒരു ചാക്കിലും എല്ലാവരുടെയും കൈകളിലുമായി ഒരുവിധം എല്ലാം താഴേക്കിറക്കി. ഓരോ നാരങ്ങകള് പിടിച്ചു തന്നെ താഴോട്ടിറങ്ങാന് എല്ലാവരും കഷ്ടപ്പെടുമ്പോള് ഒരു ചാക്കുമായി കൂളായി മച്ചാന് താഴെയിറങ്ങി. കാറില് മുഴുവന് ബബ്ലൂസ് നാരങ്ങ നിറഞ്ഞു.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgRtF-exqRJOSOiVGp8V7L2m2Sjhc8gsD7rYBbrMWasJ5_m-WWzzIFHpIV1kpn8UUchT1Ea7xeWPGlqF06OL2d3A7RpgvtgM1WzQmxRgOfFpjoeO0GmzJoM8-I-_inynzQVGpCrk748PWH/s1600/556809_108102402690016_1082570412_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgRtF-exqRJOSOiVGp8V7L2m2Sjhc8gsD7rYBbrMWasJ5_m-WWzzIFHpIV1kpn8UUchT1Ea7xeWPGlqF06OL2d3A7RpgvtgM1WzQmxRgOfFpjoeO0GmzJoM8-I-_inynzQVGpCrk748PWH/s320/556809_108102402690016_1082570412_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
സമയം ഒരുമണി കഴിഞ്ഞത് ഞാന് ഓര്മിപ്പിച്ചു. കാര് നേരെ മേപ്പാടിയിലേക്ക്. <br />
മേപ്പാടിയില് ഇറങ്ങി ആദ്യം ചെയ്തത് തേയില വാങ്ങല് ആയിരുന്നു. പിന്നെ ഭക്ഷണം കഴിക്കാന് ദേവ്സ് എന്ന ഒരു നാടന് ഭക്ഷണശാലയിലേക്ക് . സ്വാദിഷ്ടമായ ഊണ്. എല്ലാവരും ഒരേ പോലെ സംതൃപ്തര് <br />
ഊണ് കഴിച്ചു കഴിഞ്ഞപ്പോള് ചെമ്മാടിന് അടുക്കളയില് കയറി 'ഷെഫി'നെ അഭിനന്ദിക്കണം. ദുബായില് ഫൈവ്സ്റ്റാര് ഹോട്ടലിലൊക്കെ പുള്ളി പതിവായി ചെയ്യാറുള്ളതാണത്രേ!!! . കൌണ്ടറില് പറയാമെന്നു തിരിച്ചിലാന് . <br />
എന്നിട്ടും ചെമ്മാടിന് തൃപ്തി പോര. കൈ കഴുകുമ്പോള് അടുക്കളയിലേക്കൊന്നു പാളി നോക്കി. ഒരു ചുവപ്പ് ചുരിദാര് ഓ ഹോ .. <br />
<br />
ഇനി എങ്ങോട്ട് പോണം എന്നായി പിന്നെ ചര്ച്ച. <br />
<br />
<u><b>തോല്പ്പെട്ടി കാട്ടിലേക്ക്. </b></u><br />
<u><b><br /></b></u>ചര്ച്ച അധികം നീണ്ടില്ല. തോല്പ്പെട്ടിയിലേക്ക് പോകാന് തീരുമാനമായി. അതിര്ത്തിയില് കുടകിനോട് ചേര്ന്ന് കിടക്കുന്ന ഫോറസ്റ്റ് ഏരിയയാണ്. അവിടെ നിന്നും കാടിനുള്ളിലേക്ക് ജീപ്പ് കിട്ടും. മൃഗങ്ങളെ കണ്ടു കൊണ്ട് കാടിന്റെ വന്യതയിലെക്കൊരു യാത്ര. ഓര്ത്തപ്പോഴേ ത്രില് . അഞ്ചു മണിക്ക് മുന്പ് അവിടെ എത്തി. ഒരു ജീപ്പില് പോകാന് കഴിയില്ല. രണ്ടു ജീപ്പിലായി ഞങ്ങള് കയറി. ഓരോ ഗൈഡും കൂടെയുണ്ട്. മൃഗങ്ങളെ ഒന്നും കാണാന് കഴിയുമെന്ന് പ്രതീക്ഷിച്ചില്ല <br />
<br />
കാടിനുള്ളിലേക്ക് പോകും തോറും റോഡ് ഇല്ലാതായി വരുന്നുണ്ട്. തെറിച്ചും തെന്നിയുമുള്ള ജീപ്പ് യാത്ര ആയാസകരമെങ്കിലും കാടിന്റെ മനോഹാരിത അത് കുറച്ചു തരുന്നു. മന്സൂര്ക്ക മുന്നില് തന്നെ ഇരുന്നു. മൃഗങ്ങളെ ആകര്ഷിക്കാമല്ലോ!!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLjFDU6_JWjXcNQ5sgkGDx9j9qKbo2EMRj-abNgVFiBXi0McsMD31XmEcXKVtupE23rk_wwnUnc9AWS_h9Q3FP8P8vhac6_IEdJOBUNuyk_Um5iwRBGz7-5DxE9SIDEjavW-wKjhEVtUdt/s1600/252265_108088602691396_1893394170_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLjFDU6_JWjXcNQ5sgkGDx9j9qKbo2EMRj-abNgVFiBXi0McsMD31XmEcXKVtupE23rk_wwnUnc9AWS_h9Q3FP8P8vhac6_IEdJOBUNuyk_Um5iwRBGz7-5DxE9SIDEjavW-wKjhEVtUdt/s320/252265_108088602691396_1893394170_n.jpg" width="320" /></a></div>
ആദ്യം ഞങ്ങള്ക്ക് കിട്ടിയ കാഴ്ച ഒരു മലയണ്ണാനെ പിടിച്ചു മരക്കൊമ്പില് ഇരിക്കുന്ന പരുന്താണ്. ഫോട്ടോഗ്രാഫര്മാര്ക്ക് ഈ ചിത്രം കിട്ടിയാല് സന്തോഷമാകുമെന്നു ഗൈഡ് പറഞ്ഞു. ഞങ്ങളുടെ സാധാ ക്യാമറയില് പകര്ത്താന് കഴിയുന്ന പോലെ ആ ദൃശ്യം പകര്ത്തി. ഏറെ നേരമായും ആ പരുന്തു അനങ്ങുന്നില്ലായിരുന്നു. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4AbR_x4upUdrKt0JDFT0Hd3AJ827nx9GzL6FCEgNc1FO0pqRfLs6F4A8ANyUtH9l9T_WmXqg8g61hJpxEAL4_D5kF5PbXzY3hZRP35CpEj6PpffpuGuUiTTRvgcpH8VgnOPtDqe1b1nSd/s1600/DSC02630.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4AbR_x4upUdrKt0JDFT0Hd3AJ827nx9GzL6FCEgNc1FO0pqRfLs6F4A8ANyUtH9l9T_WmXqg8g61hJpxEAL4_D5kF5PbXzY3hZRP35CpEj6PpffpuGuUiTTRvgcpH8VgnOPtDqe1b1nSd/s320/DSC02630.jpg" width="252" /></a></div>
അവിടെ നിന്നുമുള്ള യാത്രയില് ഇടക്കിടക്കുള്ള കാഴ്ച മാന്കൂട്ടങ്ങളായിരുന്നു. മൃഗങ്ങളുടെ സഹവര്ത്തിത്വം ഈ യാത്രയില് ശ്രദ്ധിക്കാനായി. ആദ്യ മാന്കൂട്ടത്തിനു കൂട്ട് ഹനുമാന് കുരങ്ങുകളാണ്. ഇവ മരക്കൊമ്പുകളില് കയറിയിരുന്നു പുലിയും കടുവയും ഒക്കെ വരുമ്പോള് മാനുകള്ക്ക് മുന്നറിയിപ്പ് കൊടുക്കുമത്രേ..<br />
അടുത്ത മാന്കൂട്ടത്തിനു കാട്ടുപോത്തുകളാണ് കാവല് . പൊതുവേ അക്രമണകാരികളായ കാട്ടുപോത്തിനെ പുലികള്ക്ക് പോലും ഭയമാണത്രേ<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijL-6c42B4yoTtLQEjoAiB3L5qXHMKAi0K5926NmlRhy52c_XUZCXEXXR1dvrP8HqJDCj0Phqu-iy3WifSR-mvrUq2idApE67SwJlJRJaM64e4IFT2ccAyhKxL2NNL4wTBe36aU3kb-uXB/s1600/IMG_9139.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijL-6c42B4yoTtLQEjoAiB3L5qXHMKAi0K5926NmlRhy52c_XUZCXEXXR1dvrP8HqJDCj0Phqu-iy3WifSR-mvrUq2idApE67SwJlJRJaM64e4IFT2ccAyhKxL2NNL4wTBe36aU3kb-uXB/s200/IMG_9139.jpg" width="200" /></a>ഒരു വളവില് വച്ചാണ് ആനക്കൂട്ടത്തെ കണ്ടത്. കാടിനുള്ളില് ഈറ്റ കഴിച്ചു നില്ക്കുകയാണ്. ശബ്ദമുണ്ടാക്കി ഞങ്ങള്ക്ക് നേരെ ശ്രദ്ധ തിരിക്കാന് ശ്രമിച്ചെങ്കിലും വിജയിച്ചില്ല <br />
മയിലുകള് , മ്ലാവ് തുടങ്ങിയവയും ഞങ്ങള്ക്ക് മുന്നിലെത്തി.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMtNDhNNIHlsewrKF1TOFY1s1YhJD53m-4Px_pY9v0I8vrm_h4fY5KCkpw_nVt9ydochq_DDkjSfYPbz1t4fSuLp9UQht3mo8-MrcUsa9751w1A9LdkhLYayoTBRThjB24IxQzrT4Zi_2R/s1600/IMG_9124.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMtNDhNNIHlsewrKF1TOFY1s1YhJD53m-4Px_pY9v0I8vrm_h4fY5KCkpw_nVt9ydochq_DDkjSfYPbz1t4fSuLp9UQht3mo8-MrcUsa9751w1A9LdkhLYayoTBRThjB24IxQzrT4Zi_2R/s200/IMG_9124.JPG" width="200" /></a>ഇടക്കൊരിടത്തു കാട്ടുപോത്തുകള് ജീപ്പിനു മുന്പിലേക്ക് വന്നു. ജീപ്പിനെ അവ ആക്രമിക്കില്ലത്രേ. ചിരപരിചിതമായത് കൊണ്ടാകാം <br />
ജീപ്പ് യാത്ര കഴിഞ്ഞു തിരിച്ചെത്തുമ്പോള് തളര്ന്നിരുന്നെങ്കിലും നല്ലൊരു അനുഭവത്തിന്റെ സന്തോഷത്തിലായിരുന്നു എല്ലാവരും.<br />
<br />
<br />
സൗഹൃദം വയനാടിലെ നൂല്മഴ പോലെ മനസ്സിലേക്ക് പെയ്തു തീര്ന്ന രണ്ടു ദിവസത്തിന് ശേഷം ആ മഴയില് കുളിര്ന്ന ഹൃദയവുമായി ഞങ്ങള് ചുരമിറങ്ങി.. ഇനിയും പങ്കുവെക്കാന് നിമിഷങ്ങള് ഭാവിയില് കാത്തിരിക്കുന്നു എന്ന ഉത്തമവിശ്വാസത്തോടെ ...,.<br />
<br />
(എല്ലാം കഴിഞ്ഞു കോഴിക്കോട് എത്തുമ്പോള് രാത്രി പത്തു മണി. അവിടെ നിന്ന് ഒരു കോട്ടയം ബസ്സില് കയറി വീട്ടില് നിന്നും ഇരുപതു കിലോമീറ്റര് അകലെയുള്ള ചങ്ങരംകുളം എത്തുമ്പോള് രാത്രി ഒരു മണി. പല തവണത്തെ എന്റെ ഊരുതെണ്ടലുകള് കഴിഞ്ഞു തിരിച്ചെത്തും പോലെ തന്നെ മൊബൈല് എടുത്തു സുഹൃത്ത് ഷിഹാബിനെ വിളിച്ചു. പാതിരാക്ക് കണ്ണും തിരുമ്മി എണീറ്റ് പത്തു നാല്പ്പതു കിലോമീറ്റര് ബൈക്കോടിച്ചു എന്നെ കൊണ്ട് പോകാന് അങ്ങനെ ഒരു സൗഹൃദം കാത്തിരിക്കുന്നു എന്നതിന്റെ അഹങ്കാരമാകാം ഏതു പാതിരാവിലും യാത്ര ചെയ്യാനുള്ള എന്റെ ധൈര്യം )<br />
<span style="font-size: x-small;">(ചിത്രങ്ങളെല്ലാം 'അമച്വര് ' ക്യാമറയിലും മന്സൂര്ക്കയുടെ ക്യാമറയിലും പകര്ത്തിയത് ) </span><br />
<br />
<br /></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com80tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-75619323035768517792012-10-11T09:20:00.000+05:302012-11-10T10:03:53.396+05:30ചിതറിപ്പോകുന്ന ജീവിതങ്ങള് ..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<span style="font-size: medium;">പ്രിയപ്പെട്ടവരുടെ മരണങ്ങള് നമ്മുടെ മനസ്സില് ഉണ്ടാക്കുന്ന
പ്രതിഫലനങ്ങള് വിവരിക്കാന് വാക്കുകള് അപര്യാപ്തമാണ് . മനസ്സില് അവര്
മിഴിവോടെ ജീവിക്കുന്നതിനാല് ആ മരണം അംഗീകരിക്കാന് മനസ്സ് പിന്നെയും
മടിക്കും . കൂടെ പാടിയും, കഥ പറഞ്ഞും നടന്ന പ്രിയ സ്നേഹിതന് പെട്ടെന്നൊരു
ദിവസം വിട പറയുമ്പോള് ഉണ്ടാകുന്ന ശൂന്യത നികത്താന് ഒരു ജന്മം മുഴുവന്
കൊണ്ടും സാധിക്കില്ല. ആത്മസുഹൃത്ത് റഹ്മത്തലിയുടെ വേര്പ്പാട് അതിനാല്
തന്നെ മനസ്സിനിയും ഉള്ക്കൊണ്ടു കഴിഞ്ഞിട്ടില്ല . കലാലയത്തിന്റെ ആര്ദ്ര
ഗായകനായിരുന്ന , ഹിന്ദി ഗാനങ്ങള് ഏറെ മധുരമായി ആലപിച്ചിരുന്ന അവന്റെ
ഈണങ്ങള് ഇപ്പോഴും ഉള്ളില് നിറഞ്ഞു നില്ക്കുന്നത് കൊണ്ടാകാം.. ഏറെ
സ്വപ്നങ്ങളും പ്രതീക്ഷകളുമായി വിവാഹ ജീവിതം ആരംഭിച്ച ആദ്യ ആഴ്ച്ചയില്
തന്നെ വിധി ഒരു വാഹനാപകടത്തിന്റെ രൂപത്തില് അവനെ തട്ടിയെടുക്കുമ്പോള്
തകര്ന്നത് ഞാനടക്കം അവനെ ഏറെ സ്നേഹിച്ച ഒരുപാട് പേരുടെ ഹൃദയം കൂടെ
ആണല്ലോ </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അധികം
വേഗതയില് ഒന്നുമല്ലാതെ ശ്രദ്ധിച്ചു ബൈക്ക് ഓടിച്ചിരുന്നഅവനു എങ്ങനെ ഈ
ദുരന്തം വന്നു എന്ന് ചിന്തിച്ചു. അന്വോഷണത്തില് അറിവായത് മറ്റൊരു വാഹനത്തെ
മറി കടന്നു വന്ന ഒരു ബസ് ഇടിച്ചതാണ്. ബൈക്ക് ഏറെ അരികിലേക്ക് ചേര്ത്ത്
മാറ്റിയിട്ടും ബസ് വന്നിടിച്ചു. ഏതൊരാളും നിസ്സഹായനാകുന്ന അവസ്ഥ.
ഇതാദ്യത്തെ സംഭവമല്ലല്ലോ കേരളത്തില് . ഏറെ ആക്സിഡന്റുകള് ഈ രീതിയില്
നടക്കുന്നു. ബൈക്കും ബസ്സും ഉള്പ്പെടുന്ന അപകടങ്ങളുടെ സ്വന്തം നാടായി
കേരളം മാറിയിരിക്കുന്നു . വെറുതെ ഒന്നറിയാനാണ് കണക്കുകള് എടുത്തു
നോക്കിയത് </span><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3DxBTNj9wFW8k-cibKSq8UnIlrh2FPnQRaxVqbEC_fNsQ3Mm4YcLPio_zzZpdcIv508ZOHpvofzrIsptRHonMtkhGEcvIQgmdFXFEPhqnGIenqysSDd2LtNaOPXIYm8dgdU3dCCRTlKKY/s1600/rd_diffrent_vehicle_rd_2011.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3DxBTNj9wFW8k-cibKSq8UnIlrh2FPnQRaxVqbEC_fNsQ3Mm4YcLPio_zzZpdcIv508ZOHpvofzrIsptRHonMtkhGEcvIQgmdFXFEPhqnGIenqysSDd2LtNaOPXIYm8dgdU3dCCRTlKKY/s640/rd_diffrent_vehicle_rd_2011.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Source-Kerala Police Accident record </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: medium;">കണക്കുകള് നമ്മെ പഠിപ്പിക്കുന്നത് ഈ രണ്ട് വാഹനങ്ങളും ഉണ്ടാക്കുന്ന
അപകടങ്ങള് </span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: medium;">ഏറെയാണ് എന്നാണ് . ഇവ രണ്ടും ചേര്ന്നുള്ള അപകടങ്ങളും താരതമ്യേന
കൂടുതലാണ്. പൊതുവേ കേരളത്തില് വാഹനാപകടങ്ങള് ഏറെയാണ്. ഇന്ത്യയിലും.
അപകടങ്ങള്ക്ക് പല കാരണങ്ങള് പറയുന്നുണ്ട്. എങ്കിലും മുഖ്യ കാരണം ഡ്രൈവ്
ചെയ്യുന്നവരുടെ അശ്രദ്ധ തന്നെ . ഈ കണക്കൊന്നു നോക്കൂ</span></div>
<div>
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZmQ-VLsEhU0EGnyDZa4qAm-Fxca2QLuSkabvgHG2O6kVLhE4rsoeAiP6eRB-HZ0pzd1l72l624HnF3M46SYGTd-yuGYuZOr1ZbEWOziTjRdNDh2iEuL6MrnPZjIZ6fKpYb2NoXlod9cyi/s1600/rd_diffrent_causes_rd_2011.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZmQ-VLsEhU0EGnyDZa4qAm-Fxca2QLuSkabvgHG2O6kVLhE4rsoeAiP6eRB-HZ0pzd1l72l624HnF3M46SYGTd-yuGYuZOr1ZbEWOziTjRdNDh2iEuL6MrnPZjIZ6fKpYb2NoXlod9cyi/s640/rd_diffrent_causes_rd_2011.jpg" title="" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">ഇത് സൂചിപ്പിക്കുന്നത് പല കാരണങ്ങള് പറയുന്നുണ്ടെങ്കിലും 90%ലധികം
അപകടങ്ങള്ക്കും കാരണം ഡ്രൈവ് ചെയ്യുന്നവരുടെ അശ്രദ്ധയോ അമിത വേഗതയോ ആണ്
എന്നാണ്. നൂറു ചോദ്യം കാണാതെ പഠിക്കുകയും എട്ടോ എച്ചോ ഇടുകയോ ചെയ്താല്
ഏതൊരാള്ക്കും ഡ്രൈവിംഗ് ലൈസന്സ് കിട്ടുന്ന നാടാണ് നമ്മുടേത്. ( അത്
ചെയ്തില്ലെങ്കിലും കിട്ടും, പൈസ കുറച്ചു ചെലവാണെന്നു മാത്രം ). ഏറ്റവും
അപരിഷ്കൃതമായ ലൈസന്സിംഗ് ചട്ടങ്ങളാണ് നമ്മുടെ നാട്ടിലേതു. എ.സി വാഹനങ്ങള്
പെരുകിയ കാലത്തും നമ്മുടെ സിഗ്നലിംഗ് പാഠങ്ങള് പഴയ കൈ കറക്കലുകള് തന്നെ
..</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഡ്രൈവിംഗ് മര്യാദ എന്നൊരു കാര്യമുണ്ട് എന്ന കാര്യം
നമ്മുടെ ഡ്രൈവിംഗ് പഠനത്തിനിടയില് എവിടെയും ഉള്പ്പെടുത്തിയിട്ടില്ല .
അതിനാല് തന്നെ സീബ്രാ ലൈനില് റോഡ് മുറിച്ചു കടക്കുന്നവര്ക്ക് മുന്നില്
നിര്ത്താതെ ഹോണ് അടിക്കുന്നവരെ നിങ്ങള്ക്ക് ഇവിടെ മാത്രമേ കാണാന്
കഴിയൂ. ഒരു ഹെഡ് ലൈറ്റ് കത്തിച്ചാല് ഏതു വാഹനത്തെയും എങ്ങനെയും
മറികടന്നു ഓടിക്കാം എന്ന് ചിന്തിക്കുന്നവരെയും ഇവിടെ കാണാം. ഓവര്ട്ടെക്ക്
ചെയ്യല് തങ്ങളുടെ ജന്മാവകാശമാണ്. അതിനു അനുവദിക്കാത്തവരെ തെറി വിളിക്കാം
എന്നും നമ്മള് ധരിച്ചു വച്ചിരിക്കുന്നു എന്ന് തോന്നുന്നു . എന്നാണ്
നമ്മുടെ ഡ്രൈവിംഗ് പഠനം കാലാനുചിതമായി പരിഷ്കരിക്കുന്നത് ?</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">നാല്
വരി പാതകള് ഒക്കെ വന്നെങ്കിലും നമ്മുടെ മിക്ക ഡ്രൈവര്മാര്ക്കും അതിലൂടെ
എങ്ങനെ ഓടിക്കണം എന്നൊന്നും അറിയില്ല. ഒരേ വശത്തേക്ക് മാത്രം പോകുന്ന
ഇത്തരം റോഡുകളില് അവര് ഏതു വശത്ത് കൂടെ വേണമെങ്കിലും മറി കടക്കും</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഇതിലേറെ
അപകടം നമ്മുടെ റോഡ് നിയമങ്ങള് ആണ്. അമിതവേഗത്തില് വാഹനം ഇടിച്ചു നാല്
പേരെ കൊന്നാലും അശ്രദ്ധമായ ഡ്രൈവിംഗ് എന്ന വകുപ്പ് ചാര്ത്തി കുറ്റവാളിയെ
പുറത്തിറക്കും. അതിനാല് തന്നെ സ്വകാര്യ ബസ്സുകളിലെയും മറ്റും
ഡ്രൈവര്മാര് കൂടുതല് അപകടകാരികള് ആയി മാറുന്നു. വാഹനം ഇടിച്ചാല്
ജനങ്ങളില് നിന്നും കിട്ടുന്ന ശിക്ഷ ഏറ്റു വാങ്ങാതിരിക്കാന് അവര് ഓടും.
അവര്ക്കറിയാം സംഭവസ്ഥലത്ത് നിന്ന് രക്ഷപ്പെട്ടാല് പിന്നെ ഒരു ശിക്ഷയും
അവരെ കാത്തിരിക്കുന്നില്ലെന്നു </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">നമുക്കീ രണ്ടു ഗ്രാഫുകള് ഒന്ന് നോക്കാം</span><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqCjWnI4FP3yRYnFun6n9YuDPwj6k-KdgC_AvND2rWPJCUSve_7NN_qtRIRetJiUWD_Lns4ktwAas8tSRBsH92NmkIh3681QofyBYncngJ-GwKdqWbI5Dl_zogK1A4NNSJgiHBR1n1o8kY/s1600/no_accidents_upto_2011.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="271" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqCjWnI4FP3yRYnFun6n9YuDPwj6k-KdgC_AvND2rWPJCUSve_7NN_qtRIRetJiUWD_Lns4ktwAas8tSRBsH92NmkIh3681QofyBYncngJ-GwKdqWbI5Dl_zogK1A4NNSJgiHBR1n1o8kY/s400/no_accidents_upto_2011.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2000 മുതല് 2010 വരെയുള്ള റോഡ് ആക്സിഡന്റുകള് </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigrRVTFApZ078s6aHekZmN9ocMDKrqfaIfWXQlmRDQZqP3qjvqlUgywihZN-baape0iZQjSwUA5Oi5tYJZWO7CM6GQfo8F16kuxFpbfBWnbfs4ClypgnUV8FaAWktqnyQZRdZRoaPRKdnb/s1600/death_in_road_accidents_2011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigrRVTFApZ078s6aHekZmN9ocMDKrqfaIfWXQlmRDQZqP3qjvqlUgywihZN-baape0iZQjSwUA5Oi5tYJZWO7CM6GQfo8F16kuxFpbfBWnbfs4ClypgnUV8FaAWktqnyQZRdZRoaPRKdnb/s400/death_in_road_accidents_2011.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2000മുതല് 2010 വരെയുള്ള അപകടങ്ങളിലെ മരണനിരക്ക് </td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: medium;">ഈ ഗ്രാഫുകള് കാണിക്കുന്നത് അപകടങ്ങളുടെ എണ്ണത്തില് കുറവ്
വരുന്നുണ്ടെങ്കിലും അപകട മരണങ്ങള് ഏറെ വര്ദ്ധിക്കുകയാണ് എന്നാണു. അഥവാ
അപകടങ്ങളുടെ തീവ്രത കൂടുന്നു. എന്താകാം കാരണം ? റോഡുകള് നമ്മുടെ നാട്ടില്
മെച്ചപ്പെടുമ്പോള് അപകടം കുറയും എന്ന വാദത്തെ ഒട്ടൊക്കെ പൊളിക്കുകയാണ് ഈ
കണക്കുകള് . എണ്ണം കുറഞ്ഞാലും തീവ്രത കൂടിക്കൊണ്ടിരിക്കും </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">നമുക്ക്
ബൈക്ക് അപകടങ്ങളിലേക്ക് വരാം. 1097 പേരാണ് ബൈക്ക് അപകടങ്ങളില്
കൊല്ലപ്പെട്ടത്. എണ്ണായിരത്തോളം പേര് ഗുരുതരമായ പരിക്ക് പറ്റി
ജീവിക്കുന്നു .ഏറ്റവും കൂടുതല് ഉള്ളത് ബൈക്ക് ആണ് എന്ന ന്യായീകരണം പറയാം
എങ്കിലും അതൊരു ന്യായം മാത്രമേ ആകുന്നുള്ളൂ.. പഠനങ്ങള് പറയുന്നത് ബൈക്ക്
അപകടങ്ങളില് മരണപ്പെടുന്നവരില് നാല്പ്പത് ശതമാനത്തോളം 15-30
പ്രായത്തില് ഉള്ളവരാണ് എന്നാണ്. ഒപ്പം ട്രക്ക്, ബസ് എന്നിവ തട്ടിയാണ്
ഇതില് ഏറെയും</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT22VxDK_BZfZGNAL7n5JHo2zVVRZKcfGFJ6xk_seXb8XU3ofp5wHAm-RsvJ-YGYukK5pkP0dSYgh8OFc2tJ5O2H3AGLaquKwOtWc3FOaBlaOxg6No60urObwB_YT_sMWsp83PwUMsSGjd/s1600/Detailsprint1+copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="404" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT22VxDK_BZfZGNAL7n5JHo2zVVRZKcfGFJ6xk_seXb8XU3ofp5wHAm-RsvJ-YGYukK5pkP0dSYgh8OFc2tJ5O2H3AGLaquKwOtWc3FOaBlaOxg6No60urObwB_YT_sMWsp83PwUMsSGjd/s640/Detailsprint1+copy.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">ഈ ലേഖനം എഴുതിക്കൊണ്ടിരുന്ന ദിവസം മാതൃഭുമിയില് വന്ന ഒരു വാര്ത്തയാണിത്. സ്കൂളുകളിലേക്ക് തങ്ങളുടെ മക്കള് യൂണിഫോം ധരിച്ചു ലൈസന്സ് ഇല്ലാതെ ഈ വാഹനങ്ങളില് പോകുന്നത് തടയാന് ആകാത്ത രക്ഷിതാക്കള്ക്ക് മേല് ആണ് കേസ് എടുക്കേണ്ടത്. ഒരു ദിവസം ഒരു ജില്ലയില് മാത്രം ഒന്ന് പരിശോധിച്ചപ്പോഴത്തെ കണക്കാണിത്.</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഗുരുതരമായ ചില കാര്യങ്ങളിലെക്കാണ് ഇതെല്ലാം വിരല് ചൂണ്ടുന്നത് </span><br />
<ul style="text-align: left;">
<li><span style="font-size: medium;">കൌമാരക്കാരില് ലൈസന്സിംഗ് പ്രായം എത്തും മുന്പേ ഉള്ള ബൈക്ക് ഓടിക്കല് വ്യാപകമാകുന്നു. </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">100CC യുള്ള ബൈക്കുകള് തന്നെ നമ്മുടെ റോഡുകള്ക്ക് ആവശ്യമില്ല
എന്നിരിക്കെ കൂടിയ പവര് ഉള്ള ബൈക്കുകള് ചെറുപ്പക്കാര്ക്കിടയില്
വ്യാപകമാകുന്നു. പലപ്പോഴും അനിയന്ത്രിതമായ വേഗത എടുക്കുന്ന ഇവ അപകടങ്ങളുടെ
വ്യാപ്തി വര്ധിപ്പിക്കുന്നു. ഇവയില് ഒരു നിയന്ത്രണം കൊണ്ട് വന്നെ പറ്റൂ </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">ഹെല്മറ്റിനെതിരെയുള്ള സമരങ്ങള് അതൊരനാവശ്യ വസ്തു എന്ന നിലയിലേക്ക് കാര്യങ്ങളെ എത്തിച്ചു </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">ബൈക്കുകളില് അനാവശ്യ പരിണാമങ്ങള് വരുത്തുന്നതും അപകടം വര്ദ്ധിപ്പിക്കുന്നുണ്ട്. </span></li>
</ul>
<span style="font-size: medium;"> പരിഹാരങ്ങളെ കുറിച്ച് ഏറെ ചിന്തിക്കേണ്ടിയിരിക്കുന്നു. കാരണം ഓരോ
ദിവസവും റോഡുകളില് പൊലിഞ്ഞു വീഴുന്നത് നമ്മുടെ പ്രിയപ്പെട്ടവരാണ്. എന്റെ
വായനക്കാരോട് പറയാനുള്ളത് നിങ്ങള് ഒരു മുതിര്ന്ന കുട്ടിയുടെ രക്ഷിതാവ്
ആണെങ്കില് ദയവു ചെയ്തു 18വയസ്സിനു മുന്പ് അവനു ബൈക്ക്
വാങ്ങിക്കൊടുക്കാതിരിക്കുക. ഉപയോഗിക്കാന് ഉള്ള സാഹചര്യം ഇല്ലാതാക്കുക</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഇനി നിങ്ങള് ഒരു ബൈക്കോ ചെറു വാഹനമോ എടുത്തു പുറത്തിറങ്ങുകയാണെങ്കില്</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<br />
<ul style="text-align: left;">
<li><span style="font-size: medium;">അങ്ങനെ ഇറങ്ങാതിരിക്കല് ആണ് ഉചിതം ( നടക്കില്ല എന്നറിയാം. സാഹചര്യങ്ങള് അത്രയും മോശമായത് കൊണ്ട് പറഞ്ഞതാണ് )</span></li>
<li><span style="font-size: medium;">നിങ്ങളുടെ ജീവന്റെ ഉത്തരവാദി നിങ്ങള് മാത്രമാണ്. നിര്ഭാഗ്യവശാല്
നമ്മുടെ പോലീസ്, റോഡ് , വാഹന അധികാരികള് നിങ്ങള്ക്ക് ഒരു സുരക്ഷയും
നമ്മുടെ നാട്ടില് വാഗ്ദാനം ചെയ്യുന്നില്ല </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">നമ്മുടെ പാതകളില് ആഴമേറിയ കുഴികളും ഉയരമേറിയ ഹമ്പുകളും നിങ്ങളെ കാത്തിരിക്കുന്നുണ്ട് എന്നോര്ക്കുക </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">ബസ്, ട്രക്ക് തുടങ്ങിയ വാഹനങ്ങള്ക്ക് നിങ്ങള് വഴിയില് നിന്ന്
തോണ്ടിയിടാന് ഉള്ള ഒരു ശല്യം മാത്രമാണെന്നോര്ക്കുക. അതിനാല് അവരെ
കാണുമ്പൊള് അര്ഹിക്കുന്ന ബഹുമാനം നല്കി ദൂരെയോഴിഞ്ഞു പോകുക </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">നല്ല കാഴ്ച ശക്തിയുണ്ടെങ്കില് മാത്രം രാത്രി വാഹനം ഓടിക്കുക.
അല്ലെങ്കില് നിങ്ങള് കണ്കെട്ടിക്കളിയില് വിദഗ്ദ്ധനാകണം. ഒരു വാഹനവും
നിങ്ങള്ക്ക് ഡിം ലൈറ്റ് നല്കില്ല </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">ബൈക്ക് ആണെങ്കില് നിങ്ങളുടെ പിടിയില് ഒതുങ്ങുന്നത് മാത്രം ഓടിക്കുക </span></li>
<li><span style="font-size: medium;">ടൂ വീലെര് ഫോര് സീറ്റര് ആക്കാതിരിക്കുക </span></li>
</ul>
<span style="font-size: medium;">എന്ത് ചെയ്യാം. നമ്മുടെ നാട്ടിലെ അവസ്ഥയില് ഇതൊക്കെയേ
നമുക്ക് ചെയ്യാനാകൂ.. സൗകര്യമുള്ള റോഡുകളും മികവുറ്റ നിയമങ്ങളും തികവുറ്റ
ഡ്രൈവിങ്ങും എല്ലാം സ്വപ്നങ്ങള് മാത്രം .. ഇതെങ്കിലും നമുക്ക് ചെയ്യാം.</span><br />
<span style="font-size: medium;">ഒപ്പം ഓര്ക്കുക</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"
ഒരു മികച്ച ഡ്രൈവിംഗ് എന്നാല് നിയമങ്ങള് പാലിച്ചു ശ്രദ്ധയോടെ വാഹനം
ഓടിക്കല് മാത്രമല്ല.. തങ്ങളുടെ ചുറ്റുമുള്ള വാഹനങ്ങള് ഏതു നിമിഷവും ഒരു
അപകടം ഉണ്ടാക്കിയേക്കാം എന്ന തിരിച്ചറിവോടെ വാഹനമോടിക്കല് കൂടെയാണ് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">അപകടങ്ങള്
ജീവനെടുത്ത ഓരോ വീടുകളില് നിന്നും കണ്ണീര് തുടച്ചു നാം ഇറങ്ങി
വരാറുണ്ട്. ജീവിതത്തിന്റെ അനന്തമായ തിരക്കുകള്ക്കിടയില് നിന്ന്
പെട്ടെന്നൊരു ദിവസം മറഞ്ഞു പോയ അവരെക്കുറിച്ചോര്ത്തു ഒരു നെടു വീര്പ്പും
ബാക്കി വെക്കാറുണ്ട്. എങ്കിലും നമ്മളെ അവരുടെ സ്ഥാനത്ത് കാണാന് നമുക്ക്
കഴിയാറുണ്ടോ??</span><br />
<span style="font-size: medium;">കഴിഞ്ഞ ഒരു വര്ഷം ചിതറിപ്പോയ ആയിരക്കണക്കിന്
ജീവിതങ്ങള് കണക്കുകളായി നമ്മുടെ മുന്നില് നില്ക്കുമ്പോള് ഈ വര്ഷം ആ
കണക്കില് പെടാതിരിക്കാന് ആത്മാര്ഥമായ ഒരു ശ്രദ്ധ ഉണ്ടാക്കാന്
കഴിയുന്നുണ്ടോ??</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"> കഴിയണം. ഇനി മുതല് വാഹനം എടുത്തു റോഡില് ഇറങ്ങുമ്പോഴെങ്കിലും</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"> കാരണം നമ്മുടെ ജീവന് നമ്മുടേത് മാത്രമല്ലല്ലോ ..</span></div>
<div>
</div>
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com87tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-34827893783719694892012-09-22T14:59:00.003+05:302012-11-10T10:04:23.866+05:30അറിയുമോ നിങ്ങള് , ആ ആദ്യ വനിതയെ ?<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">അറിയുമോ നിങ്ങളവരെ ..? ആദ്യ വനിത എന്ന പേരില് (കു)പ്രശസ്തയായ ഇയങ്ങ് തിരിത് (<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Ieng Thirith</span>) എന്ന കംബോഡിയക്കാരിയെ ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">അടുത്തിടെ അന്താരാഷ്ട്ര കോടതി ഒരു കേസില് അവരെ വെറുതെ വിട്ടിരുന്നു.. പ്രായാധിക്യം കാരണം .. എന്നാല് കുറ്റം ചാര്ത്തപ്പെട്ട ഒന്നില് നിന്നും വിടുതല് നല്കാതെ വെറും വെറുതെ സ്വതന്ത്രയാക്കി ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">അവര് സ്വതന്ത്രയാകുമ്പോള് ഒരിക്കല് കൂടെ ലോകത്ത് നില നില്ക്കുന്ന നീതി വ്യവസ്ഥയുടെ അപര്യാപ്തത ചോദ്യം ചെയ്യപ്പെടുകയാണ് . </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br />ഒന്നും രണ്ടു പേരല്ല .. ഏതാണ്ട് ഇരുപതു ലക്ഷം ആത്മാവുകളാണ് നീതി നിഷേധത്തിനിരകളാകുന്നത് . തങ്ങള് എന്തിനു കൊല്ലപ്പെട്ടു എന്നത് പോലും അറിയാതെ പോയ, ദാരുണമായി ലോകത്തു നിന്ന് തുടച്ചു നീക്കപ്പെട്ട, ഒരു രാഷ്ട്രത്തിന്റെ നാലിലൊന്നോളം വരുന്ന ജനങ്ങള് .</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">വംശഹത്യ എന്നോ വര്ഗ്ഗീയഹത്യ എന്നോ ഒന്നും പേരിട്ടു വിളിക്കാനാകാത്ത വിചിത്രമായ കാരണങ്ങള്ക്ക് ഭൂമിയില് നിന്നും പറിച്ചെറിയപ്പെട്ടവര് ..</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlqaiMNWO-wHjEvHsExRKFdNRi2mxghxj6HF1G1kgwXgU99nO_QKQzFr4tvzCfUmIV91HfgVha-t2gxOQ_KLmsHj-F8jQaCJl5vjuM5PoW9KaodPYNkbA9znBoTIGK-rk87GZ33UZfsek7/s1600/wwwwwww.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlqaiMNWO-wHjEvHsExRKFdNRi2mxghxj6HF1G1kgwXgU99nO_QKQzFr4tvzCfUmIV91HfgVha-t2gxOQ_KLmsHj-F8jQaCJl5vjuM5PoW9KaodPYNkbA9znBoTIGK-rk87GZ33UZfsek7/s320/wwwwwww.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഒരു രാത്രിയിലാണ് അവര് പലരും സ്വന്തം വീടുകളില് നിന്നും പുറത്തേക്കു വിളിക്കപ്പെട്ടത്... ആകാശത്ത് കഴുകനെ പോലെ അമേരിക്കന് വിമാനങ്ങള് </span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: medium;">ചുറ്റിപറക്കുന്നു .. അവരുടെ ബോംബില് എരിഞ്ഞടങ്ങാതിരിക്കാന് സുരക്ഷിത ക്യാമ്പിലേക്ക് നീങ്ങണം എന്നാണ് കിട്ടിയ നിര്ദേശം.. ഒരു നിമിഷം ഹിരോഷിമയും നാഗസാക്കിയും അവരുടെ മനോമുകുരത്തിലൂടെ കടന്നു പോയിരിക്കാം.. വീട് പോലും പൂട്ടാതെ പാലായനം.. കാടിനോരത്തെ ക്യാമ്പുകളിലേക്ക്. ജീവന് തിരിച്ചു പിടിക്കാനുള്ള ആ മരണപ്പാച്ചില് മരണത്തെ പുണരാനുള്ള പ്രയാണമാണെന്നു അവരില് ആരെങ്കിലും അറിഞ്ഞിരുന്നിരിക്കുമോ ??</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പിന്നെ നടന്നതെല്ലാം ചരിത്രമാണ്. കാലം പോലും വിറങ്ങലിച്ചു നിന്ന നാല് വര്ഷങ്ങള് .. ഇപ്പോള് നമുക്ക് ആ കാലഘട്ടത്തിന്റെ പ്രധാന ശേഷിപ്പ് ഇരുപതിനായിരത്തോളം വരുന്ന വലിയ ശവക്കല്ലറകളാണ്. അതില് നിന്ന് കണ്ടെടുത്ത ഏതാണ്ട് പതിനഞ്ചു ലക്ഷത്തോളം അസ്ഥികൂടങ്ങളും!!!</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">അവ സംസാരിച്ചിരുന്നെങ്കില് പറയുമായിരിക്കും. ക്യാമ്പില് വലിയ കുഴികള് കുത്താന് അവര് നിയോഗിക്കപ്പെട്ടതിനെ കുറിച്ച്. പിന്നെ ഒരു ദിവസത്തെ മുഴുവന് അധ്വാനത്തിന് ശേഷം മണ്വെട്ടികള് കുഴിക്കരികില് വച്ച് തിരിച്ചു നടക്കുമ്പോള് സ്വന്തം ശവക്കല്ലറകളാണ് തയ്യാറാകുന്നത് എന്ന് അവര് തിരിച്ചറിഞ്ഞിരുന്നില്ല എന്ന്.. പിറ്റേ ദിവസം പ്രഭാതത്തില് ഇതേ ആയുധങ്ങളാല് അടിയേറ്റു മൃതപ്രാണരായി ആ കുഴിയില് തന്നെ വീണു മരിച്ചതിനെ കുറിച്ചും. <br />ഒന്ന് പ്രതിധ്വനിക്കുക പോലും ചെയ്യാതെ പോയ അവരുടെ മരണ നിലവിളി ഇന്നാ പാടങ്ങളില് പക്ഷെ നമുക്ക് ചെവിയോര്ത്താല് കേള്ക്കാം ... </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFukx0V_dThsw9LCsvL_ee3lt-gA_EwiB3G1q_S1fY5eBDtZBh98d9QAw9uRT7GNaNyo6-z-_ZKUtnA8aOo86iFDlER3oj4GeimuloXulDMlH8VTbPEI5KZZU_V5OZMEqBoQ2WF0N5TvrL/s1600/uuuuuuuuu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFukx0V_dThsw9LCsvL_ee3lt-gA_EwiB3G1q_S1fY5eBDtZBh98d9QAw9uRT7GNaNyo6-z-_ZKUtnA8aOo86iFDlER3oj4GeimuloXulDMlH8VTbPEI5KZZU_V5OZMEqBoQ2WF0N5TvrL/s1600/uuuuuuuuu.jpg" /></a></div>
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></div>
<span style="font-size: medium;">
അവരില് പലരും തങ്ങളുടെ വിധി മരണനിമിഷം വരെ അറിഞ്ഞിരുന്നില്ല. എന്നാല് ചിലരെ മരണത്തിന് തൊട്ടു മുന്പ് അതറിയിക്കുമായിരുന്നു. അവരുടെ ചിത്രങ്ങളും എടുത്തിരുന്നു. ശാന്തമായ ഒരു പുഴ പോലെ ജീവിതം നയിച്ചിരുന്നവര് പെട്ടെന്നൊരു ദിവസം തങ്ങളുടെ മരണം അറിയുമ്പോഴുള്ള ഭീതി നിങ്ങള്ക്കാ ചിത്രങ്ങളുടെ കണ്ണുകളില് വായിക്കാം. ഭീതിയും നിസ്സഹായതയും കലര്ന്ന ആ ഭാവം ക്രൂരമായ ഒരു കാലഘട്ടത്തിന്റെ ശേഷിപ്പായി ഇന്നും കാത്തു സൂക്ഷിക്കപ്പെടുന്നു </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFZbyIPizdZUshSXAbqg2BbtF-eQZUmIC-gjhHyPqbhJ7W3evckghrJnILTVTeKCNQ_yHtNxqbfoA0eoq6Ap-N-0394-_twKPHLN6v-9s4S9fpB848K0QfAP3ht5JyhylH-icLG-nD31o0/s1600/vvvvvvvvvvv.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFZbyIPizdZUshSXAbqg2BbtF-eQZUmIC-gjhHyPqbhJ7W3evckghrJnILTVTeKCNQ_yHtNxqbfoA0eoq6Ap-N-0394-_twKPHLN6v-9s4S9fpB848K0QfAP3ht5JyhylH-icLG-nD31o0/s320/vvvvvvvvvvv.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="font-size: medium;">ഏക്കറുകള് വ്യാപിച്ചു കിടക്കുന്ന ഈ 'മരണപ്പാടങ്ങ'ളില് തലതാഴ്ത്തിയെന്നോണം നില്ക്കുന്ന 'ചങ്കിരി' മരങ്ങള്ക്ക് കൂടുതല് ദാരുണമായ ഒരു കഥയുണ്ട് പറയാന് . കൗതുകം നഷ്ടപ്പെട്ടിട്ടില്ലാത്ത ബാല്യങ്ങള് സ്വന്തം മാതാപിതാക്കളുടെ മരണം കണ്ട നടുക്കം മാറും മുന്പേ മരച്ചുവട്ടിലേക്ക് വലിച്ചിഴക്കപ്പെട്ടത്. പിന്നെ ആ കുഞ്ഞു തലകള് മരത്തില് തച്ചു തകര്ക്കപ്പെട്ടത്.. വളര്ന്നു വന്നു ഇനിയൊരു കാലത്ത് അവര് തങ്ങള്ക്കെതിരെ ആയുധമെടുക്കും എന്ന് ആ കൊലയാളികള് ഭയന്നിരിക്കാം</span><br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">അവര് .. ആ കൊലയാളികള് ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഖെമര് റൂഷ് (Khmer Rouge)എന്ന പേരില് അറിയപ്പെട്ടിരുന്ന തീവ്ര കമ്മ്യൂണിസ്റ്റ് സംഘടനയുടെ പേരില് ഭരണം പിടിച്ചെടുത്ത പോള് പോട്ട് (Pol Pot)ന്റെ നേതൃത്തത്തില് ഉള്ള ഭരണകൂടം. ഭ്രാന്തമായ ആശയങ്ങളാണ് അവരെ മുന്നോട്ടു നയിച്ചത്. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ജനങ്ങളെ മുഴുവന് രണ്ടു വിഭാഗമായി അവര് തിരിച്ചു .. 'പുതിയ ജനങ്ങളും' 'പഴയ ജനങ്ങളും'. പുതിയ ജനങ്ങളോടുള്ള അവരുടെ കാഴ്ചപ്പാട് സുവ്യക്തമായിരുന്നു.</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">"നിങ്ങള് ജീവിച്ചിരിക്കുന്നത് കൊണ്ട് പ്രത്യേകിച്ച് നേട്ടമൊന്നുമില്ല . മരിക്കുന്നത് കൊണ്ട് നഷ്ടവും"</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ആരായിരുന്നു ഈ പുതിയ ജനങ്ങള് ??<br /><br />അധ്യാപകര് ,ഡോക്ടര്മാര് , എഞ്ചിനീയര്മാര് തുടങ്ങി നഗരങ്ങളില് അധിവസിച്ചിരുന്ന അഭ്യസ്തവിദ്യര് മുഴുവന് പുതു ജനങ്ങളാണ് !!! അതിനു പുറമേ വിയറ്റ്നാം, തായ്ലാന്ഡ് തുടങ്ങിയ രാജ്യങ്ങളില് നിന്ന് കാലങ്ങള്ക്കു മുന്പ് കുടിയേറിപ്പാര്ത്തവര് . </span><span style="font-size: medium;">ക്രിസ്ത്യന്</span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;">ഇസ്ലാം, ബുദ്ധ മത വിശ്വാസികള് .. പിന്നെ ഈ അനീതിയെ എതിര്ക്കുന്ന എല്ലാവരും !! ഈ പുതിയ ജനങ്ങളാണ് ക്യാമ്പുകളിലേക്ക് വിളിക്കപ്പെട്ടതും പിന്നെ ദയനീയമായി കൊല ചെയ്യപ്പെട്ടതും </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പൂര്ണ്ണ സമത്വം എന്ന തീവ്രവാദ ആശയമായിരുന്നു അവരെ ഇതിലേക്ക് നയിച്ചത്. എല്ലാവരും കൃഷിയും അനുബന്ധ തൊഴിലുകളും മാത്രം ചെയ്യുക . ആര്ക്കും യാതൊരു സ്വത്തും പാടില്ല. സമൂഹത്തില് പല തട്ടില് ഉള്ള ജനങ്ങള് പാടില്ല.. ആശയപരമായി സുന്ദരം എന്ന് തോന്നുമെങ്കിലും അതിനായി തിരഞ്ഞെടുത്ത വഴി !!<br /><br />ഇതെല്ലാം നടന്നത് അങ്ങ് പുരാതന യുഗത്തിലല്ല. ലോകം പുരോഗതിയിലേക്ക് കുതിച്ചു തുടങ്ങിയ 1970കളുടെ അവസാനത്തില് .</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">വര്ഷങ്ങള്ക്കു ശേഷം ഖെമര് റൂഷ് ഭരണം പുറത്താക്കപ്പെട്ട ശേഷമാണ് പുറം ലോകം ഇതെല്ലം അറിയുന്നത്. മാനവരാശിക്കെതിരെയുള്ള കുറ്റം എന്ന പേരില് അന്താരാഷ്ട്ര കോടതിയില് വിചാരണ ആരംഭിച്ചു.. നീണ്ട പതിനാറു വര്ഷത്തെ വിചാരണ നടത്തിയിട്ടും ഇനിയും 'തെളിയിക്കപ്പെട്ടു ' കഴിഞ്ഞിട്ടില്ലാത്ത കുറ്റം! ഇതിനിടയില് പോള് പോട്ട് തുടങ്ങിയവര് പ്രായാധിക്യത്താല് സ്വ</span><span style="font-size: medium;">ച്ഛന്ദമൃത്യു </span><span style="font-size: medium;">വരിച്ചു. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഇപ്പോള് ഇതാ ഖെമര് റൂഷ് സംഘത്തിലെ ആദ്യ വനിത എന്നറിയപ്പെട്ടിരുന്ന കൊലപാതകങ്ങളുടെ സൂത്രധാരകരില് പ്രമുഖയായിരുന്ന വനിതയും വെറുതെ വിടപ്പെടുന്നു </span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7pLNNlPipV7J7yh_Z1i0-rkipHuSilQXN85tRW1T2Tion8Lk6My80OLJGjEIbl4F_o41J7YZWAN7dg_4c5Tjo8AxyVnoIgy-R3JoLeWTM7mVzOOk0SPb0LLT-T52J7k9np56HD1Lisv0/s1600/yyyyyyyyyy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7pLNNlPipV7J7yh_Z1i0-rkipHuSilQXN85tRW1T2Tion8Lk6My80OLJGjEIbl4F_o41J7YZWAN7dg_4c5Tjo8AxyVnoIgy-R3JoLeWTM7mVzOOk0SPb0LLT-T52J7k9np56HD1Lisv0/s320/yyyyyyyyyy.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: medium;">നീതി നിര്വ്വഹണം ഇഴഞ്ഞു നീങ്ങുമ്പോള് , കാലം തെറ്റി വിധി വരുമ്പോള് , വിധി ഇരകള്ക്ക് എതിരാകുമ്പോള് അമര്ഷം ഉള്ളിലൊതുക്കി ജീവിക്കുന്ന ആയിരങ്ങള് ഉണ്ട്. അവരെ നിങ്ങള്ക്ക് മരണപ്പാടങ്ങളുടെ മ്യുസിയം ആയ ടോള് സ്ലെങ്ങ് (Toul Sleng)</span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: medium;">ല് കാണാം.. അടുക്കി വച്ചിരിക്കുന്ന ആയിരക്കണക്കിന് തലയോട്ടികളില് പ്രിയപ്പെട്ടവരെ തിരിച്ചറിയാതെ കയ്യില് ഒരു കുഞ്ഞു മെഴുകുതിരിയും കണ്ണില് നീര്ത്തുള്ളികളുമായി പ്രാര്ഥനാപൂര്വ്വം നില്ക്കുന്നവരെ ..<br /><br />അവര്ക്കും നമുക്കും പ്രാര്ഥിക്കാന് മാത്രമേ കഴിയൂ.. ഏതു നീതികൂടത്തിനും തിരികെ നല്കാനാവാത്ത ആ ജീവിതങ്ങള്ക്ക് വേണ്ടി.. ഒപ്പം ഇത്തരം ഭ്രാന്തന് ആശയങ്ങളുമായി ഹിറ്റ്ലറും ഈദി അമീനും ഖെമര് റൂഷുകളും മറ്റും ഭൂമിയില് ഇനിയും പിറക്കാതിരിക്കാന് വേണ്ടി . ഇനിയും മരണപ്പാടങ്ങള് ആവര്ത്തിക്കപ്പെടാതിരിക്കട്ടെ എന്ന് പ്രത്യാശിക്കാം.. </span>
<br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: medium;">(ഖെമര് റൂഷുകളെക്കുറിച്ചും മരണപ്പാടങ്ങളെക്കുറിച്ചും കൂടുതല് അറിയാന് താല്പര്യവും സമയവും ഉള്ളവര്</span><span style="font-size: large;"><span style="color: #cc0000;"><a href="http://chockupodi.blogspot.in/p/blog-page_22.html" target="_blank"> ഇവിടെ ക്ലിക്കി</a></span> </span></span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: medium;">എന്റെ തന്നെ മറ്റൊരു പേജില് പോകൂ. ലേഖന ദൈര്ഘ്യം ഭയന്ന് ഇവിടെ ചെര്ക്കാത്തതാണ് )</span></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com97tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-81346522330627727622012-09-11T12:26:00.000+05:302013-11-06T23:04:51.763+05:30 ആംസ്ട്രോങ് .. നിന്നെ ഞാന് ഒരുപാട് സ്നേഹിച്ചിരുന്നിരുന്നു...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ജനലിലൂടെ എന്നും കാണുന്നത് ഒരേ കാഴ്ചകളാണ്.. എങ്കിലും ജനലിനരികില് നിന്ന് മാറിയിരിക്കാറില്ല.. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">കുറച്ചു ദിവസങ്ങളായി ഇടവേള തന്നിരുന്ന വേദന വീണ്ടും അതിന്റെ പൊള്ളുന്ന വിദ്യുത്സ്പര്ശം ശരീരത്തിലൂടെ പ്രവഹിപ്പിക്കാന് തുടങ്ങിയിരിക്കുന്നു ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഹൃദയം പക്ഷെ പിടയുന്നത് നിന്നെയോര്ത്താണ് ആംസ്ട്രോങ്ങ്..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwW7l_acCVP2Q2WjVE_v0Ycy8P-v9_ahfAYe2AA5v7o5J0UcEN_HFGLY78EVawTrEbMAMWDivKg85sNN6c_JqMIAzU3EKGijUyjzssnXIiDAmfDWMHy49uTTBjFQNf-yuI0x_1HES4OewX/s1600/tttttt+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwW7l_acCVP2Q2WjVE_v0Ycy8P-v9_ahfAYe2AA5v7o5J0UcEN_HFGLY78EVawTrEbMAMWDivKg85sNN6c_JqMIAzU3EKGijUyjzssnXIiDAmfDWMHy49uTTBjFQNf-yuI0x_1HES4OewX/s320/tttttt+copy.jpg" width="280" /></a></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">എന്നും ഞാനങ്ങനെയായിരുന്നല്ലോ.. എനിക്ക് പ്രിയപ്പെട്ടവ എന്ന് പറയാന് വളരെ കുറവ് കാര്യങ്ങളെ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ.. പക്ഷെ അവയെയെല്ലാം ഞാന് ഒരു പാട് സ്നേഹിച്ചിരുന്നു..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഏകാന്തതയില് എന്റെ കൂടെ സഞ്ചരിക്കാറുള്ള മെഹ്ദി ഹസ്സന്റെ ഗസലുകള് പോലെ. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">വായിച്ചും വായിച്ചും മതി വരാത്ത ഗബ്രിയേല് മാര്ക്കെസിന്റെ പുസ്തകങ്ങള് പോലെ.. വേദനയുടെ വേനല് ചൂടില് ഇടക്കെപ്പോഴോക്കെയോ പൊഴിയുന്ന നിലാ മഴ പോലെ.</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">വിട പറഞ്ഞകന്ന പ്രണയത്തിന്റെ വിരലിന് തുമ്പിലെ അവസാന സ്പര്ശം പോലെ...</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പ്രിയമുള്ള എന്റെ ഇത്തിരി സ്വത്തുകള് .. നെഞ്ചോടടുക്കി പിടിച്ചു എന്റെ നിരാശകളെ ഞാന് പ്രതിരോധിക്കാറുള്ള എന്റെ മാത്രം ഭ്രാന്തുകള് ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">നീ പക്ഷെ അതിനെല്ലാം മുകളിലായിരുന്നു എനിക്ക് ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ആംസ്ട്രോങ്ങ്.. നിന്റെ പേര് എന്റെ ബാല്യത്തിലേ ഞാന് കേട്ടതാണ്... ആകാശം മുഴുവന് സഞ്ചരിച്ചു അമ്പിളി അമ്മാവന്റെ നെഞ്ചില് കാലു കുത്തിയ നീല് ആംസ്ട്രോങ്ങ് എന്ന അത്ഭുത മനുഷ്യന്റെ പേരായി ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പിന്നെ ദീര്ഘ കാലത്തിനു ശേഷം ഈ അസുഖം വന്നു പുസ്തകങ്ങളില് ഞാനൊരു അത്താണി തിരയുമ്പോഴാണ് മറ്റൊരു ആംസ്ട്രോങ്ങിനെ,</span><span style="font-size: medium;">ലാന്സ് ആംസ്ട്രോങ്</span><span style="font-size: medium;"> </span><span style="font-size: medium;"> എന്ന നിന്നെ, ഞാന് ആദ്യമായി അറിയുന്നത്. സൈക്ളിങ്ങിലെ അജയ്യനായി , വേദനകളെ കീഴടക്കിയ പോരാളിയായി </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഓരോ തവണയും കീമോ കഴിഞ്ഞിറങ്ങുമ്പോള് അമ്മയെ മാറ്റി നിര്ത്തി ഡോക്ടര് സംസാരിക്കുന്നതു കാണുമ്പോള് ഞാന് നിന്നെ തന്നെയാണ് ഓര്ക്കുക ആംസ്ട്രോങ്ങ്. മകന്റെ മരണത്തെ വരവേല്ക്കാന് ഒരമ്മയോടു പറയുന്നതിലും വലിയ ഒരു ക്രൂരത ലോകത്തുണ്ടോ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പക്ഷേ നീ നേടിയ നേട്ടങ്ങളെല്ലാം ചതിയിലൂടെ ആയിരുന്നെന്നോ.. എങ്ങനെ വിശ്വസിക്കും ഞാനത്..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഏറ്റവും വലിയ ചതിയനല്ലേ ഈ രോഗം.. പറയാതെ അറിയാതെ നമുക്കുള്ളില് എവിടെയോ പിറന്നു, പതിയെ പടര്ന്നു പിന്നെ പിന്നെ നമ്മെ തന്നെയില്ലതാക്കുന്ന ചതിയന് . തീവ്രമായ വേദന നല്കുന്ന ക്രൂരന് . ആ ചതിയനെ തോല്പ്പിച്ചവനല്ലേ നീ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഞങ്ങളെപ്പോലുള്ള ആയിരങ്ങള്ക്ക് അവനെ തോല്പ്പിക്കാന് പ്രചോദനമായി മുന്നില് നിന്ന പട നായകനല്ലേ നീ ...</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">നീ ഉത്തേജക മരുന്നു കഴിച്ചതായി തെളിഞ്ഞതിനാല് അയോഗ്യനാക്കപ്പെട്ടു.. ഇന്നോളം നേടിയ കിരീടങ്ങള് എല്ലാം തിരിച്ചെടുക്കുന്നു.. വാഴ്ത്തിപ്പടിയവര് തന്നെ നിനക്ക് നേരെ കല്ലെറിയുന്നു . വേദനയോടെ ഈ വാര്ത്ത വായിച്ചപ്പോളും ഞാനോര്ത്തത് നിന്നെക്കുറിച്ചു ഞാന് ആദ്യം വായിച്ച ലേഖനത്തിന്റെ തല വാചകമായിരുന്നു </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
</div>
<h1 style="border-style: none; font-family: Georgia, serif; font-weight: normal; margin: 10px 0px 0px; outline: 0px; padding: 0px;">
<span style="color: #666666; font-size: medium;">"Armstrong's battling spirit pedals fight against cancer"</span></h1>
<div>
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjK0U7hGE3NMWfb0iPUJMSwejp0_tjdvPLGo5c1L92qzjB0IrabxQMssjNKM9nGc8u3eJiJrePNduA_2h666_DL4RzrgZpLlk4ouYPgBjJOVfAlcUt0cECNL7zaOnlNPC5lYRkXlXF1Vrf/s1600/gggggggg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjK0U7hGE3NMWfb0iPUJMSwejp0_tjdvPLGo5c1L92qzjB0IrabxQMssjNKM9nGc8u3eJiJrePNduA_2h666_DL4RzrgZpLlk4ouYPgBjJOVfAlcUt0cECNL7zaOnlNPC5lYRkXlXF1Vrf/s320/gggggggg.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പിന്നെ വായിച്ചു വായിച്ചു ഞാനും എഴുതി, നിന്നെ കുറിച്ച്.. വാരികകളിലേക്ക് അയച്ചു പ്രസിദ്ധീകരണത്തിന്റെ കാത്തിരിപ്പ് ഇന്നും തീരാത്ത എന്റെ ആദ്യ ലേഖനം.. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="color: purple; font-size: medium;">" വേദനകളെ തോല്പ്പിച്ച രാജകുമാരന് .. സൈക്ലിങ്ങില് ലോക ചാമ്പ്യനായി അറിയപ്പെട്ടു തുടങ്ങിയ കാലത്താണ് തന്നെ ഏതാണ്ട് മുഴുവനായി വിഴുങ്ങിക്കഴിഞ്ഞ ആ മാരക രോഗത്തെ കുറിച്ച് ആംസ്ട്രോങ് അറിയുന്നത്.. ഡോക്ടര് അമ്മയോട് ഇനി പ്രതീക്ഷ വേണ്ട എന്ന് പറയുന്നത് ഒളിഞ്ഞു കേട്ട അദ്ദേഹം പക്ഷെ തളര്ന്നില്ല.. </span><span style="color: purple; font-size: medium;">ഡോക്ടര്മാരും </span><span style="color: purple; font-size: medium;">രോഗ നിര്ണ്ണയങ്ങളും അഭിപ്രായങ്ങളും ഭയവും മാറി മാറി വന്ന ആ കാലത്തെ ' രോഗ നിര്ണ്ണയത്തിന്റെ കഠിന നിരാശാ കാലഘട്ടം ' എന്നാണ് അദ്ദേഹം വിശേഷിപ്പിച്ചത്.. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="color: purple; font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="color: purple; font-size: medium;">ഒരു ശരാശരി രോഗി മാറി കടക്കേണ്ട ഏറ്റവും നിര്ണ്ണായക സമയം എന്ന് സ്വയം ബോധ്യപ്പട്ടത് കൊണ്ടാകാം രോഗ കിടക്കയില് ആയിരിക്കുമ്പോള് തന്നെ 'ലാന്സ് ആംസ്ട്രോങ് ഫൗണ്ടേഷന് ' സ്ഥാപിക്കാന് അദ്ദേഹം മുന്നിട്ടിറങ്ങിയത്.. പിന്നെ പതിനായിരക്കണക്കിനു രോഗികള്ക്ക് ആശ്വാസമായി മാറിയ സംഘടന .. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="color: purple; font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="color: purple; font-size: medium;">ആംസ്ട്രോങ് തിരിച്ചു വരിക തന്നെ ചെയ്തു.. ജീവിതത്തിന്റെയും സൈക്ളിങ്ങിന്റെയും ഗതി വേഗതകളിലേക്ക് .. കൂടുതല് കരുത്തോടെ.. തിരിച്ചു വന്നു തുടര്ച്ചയായി ആറു വര്ഷം സൈക്ലിംഗ്ന്റെ അവസാന വാക്കായ ടൂര് ഡി ഫ്രാന്സ് കിരീടം നേടുകയും ചെയ്തു.. ഓരോ കിരീട നേട്ടവും അദ്ദേഹത്തിനെ മാത്രം വിജയങ്ങളായിരുന്നില്ല.. ഒപ്പം ആര്ത്തു വിളിക്കാന് വേദനകള് മറന്ന ആയിരക്കണക്കിനു കാന്സര് രോഗികളുമുണ്ടായിരുന്നു .."</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">തുടര്ന്നും ഞാനെഴുതിയിരുന്നു.. നിന്റെ അപദാനങ്ങള് ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<span style="font-size: medium;">രോഗത്തെ കീഴടക്കി മത്സര വേദിയില് തിരിച്ചെത്തിയപ്പോള് നീ പരാജയത്തെ ഭയന്നതാണോ.. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">വേണ്ടായിരുന്നു ആംസ്ട്രോങ്.. നീ അവസാന സ്ഥാനത്ത് എത്തിയാലും അതേ ആവേശത്തില് തന്നെ ഞങ്ങള് ഉണ്ടാകുമായിരുന്നല്ലോ .. പിന്നെന്തിനായിരുന്നു നീ...</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ലോകം മുഴുവന് നിന്റെ നേരെ വിരല് ചൂണ്ടിയപ്പോഴും നീ പറയാന് വേണ്ടി ഞാന് കാത്തിരുന്നു.. നിന്റെ കൈകള് പരിശുദ്ധമെന്നു .. പക്ഷെ നിന്റെ മൗനം എന്നെ പൊള്ളിക്കുന്നു.. </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">എനിക്ക് വേദനിക്കുന്നുണ്ട്. പണ്ട് സ്കൂളില് പഠിക്കുമ്പോള് ചൂരല് വടിയുടെ വേദന പോലും പേടിച്ചു കരഞ്ഞിട്ടുണ്ട് ഞാന് . ഇപ്പോള് ഈ കൊടും വേദന എന്റെ കണ്ണില് ഒരു നീര്തുള്ളി പോലും വരുത്താറില്ലല്ലോ</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പക്ഷെ എല്ലാ ബഹുമതികളും തിരിചെടുക്കപ്പെട്ടു നീ തല താഴ്ത്തുമ്പോള് ഈ കൊടും വേദനയില് പോലും കണ്ണീര് പോഴിക്കാത്ത അനേകായിരത്തിന്റെ കണ്ണുകള് സജലമാകുന്നത് നീ അറിഞ്ഞിരുന്നോ ആംസ്ട്രോങ്..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഒപ്പം എന്റെ കണ്ണുകളും നനയുന്നു..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">എങ്കിലും ആംസ്ട്രോങ് .. നിന്നെ ഞാന് ഒരുപാട് സ്നേഹിച്ചിരുന്നിരുന്നു.......</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">(</span><span style="font-size: medium;">ജീവിതം പ്രഭാ നാളത്തിലേക്ക് പറന്നിറങ്ങി ചിറകെരിഞ്ഞോടുങ്ങുന്ന നിമിഷ ശലഭമാകാതിരിക്കാന് </span><span style="font-size: medium;">ജീവിക്കാന് പ്രചോദനം നല്കുന്ന പോരാളികളെ നെഞ്ചോടു ചേര്ത്ത് പിടിക്കും ചിലര് . മനസ്സിലെ ആ വിഗ്രഹങ്ങള് ഉടഞ്ഞു വീഴുമ്പോള് വേദനിക്കുന്ന ഒരു കാന്സര് രോഗിയുടെ മനസ്സിനോട് താദാത്മ്യം പാലിച്ചു ഞാനെഴുതിയ കുറിപ്പ്.. )</span></div>
<br class="Apple-interchange-newline" /></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com67tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-28371785291471320292012-08-20T19:31:00.001+05:302012-09-23T15:02:01.485+05:30എത്യോപിയ പറയുന്നത് ......<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ചേതോഹരമായ ഒരു പാട് മുഹൂര്ത്തങ്ങള് സമ്മാനിച്ചാണ് ഒളിമ്പിക്സ് വിട പറഞ്ഞത്.. അമേരിക്കയുടെയും ഫെല്പ്സിന്റെയും ഉസൈന് ബോള്ട്ടിന്റെയും ഒക്കെ കുതിപ്പുകള്ക്കിടയില് ലോകം ശ്രദ്ധിച്ച മറ്റൊരു സുവര്ണ്ണ നേട്ടമുണ്ടായിരുന്നു .</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ദീര്ഘ ദൂര ഓട്ടങ്ങള് പൊതുവേ ഒളിമ്പിക്സിലെ ഒരു ആകര്ഷക ഇനമല്ല.. പശ്ചിമ ആഫ്രിക്കന് രാജ്യങ്ങള് ഏതാണ്ട് കുത്തകയാക്കി വച്ചിരിക്കുന്ന ഇനങ്ങളാണവ.. അയ്യായിരം മീറ്റര് ഓട്ടത്തില് വനിതകളുടെ വിഭാഗത്തില് സ്വര്ണ്ണമണിഞ്ഞ മെസ്സെര്ട്ട് ഡെഫാര് (Meseret Defar) പക്ഷെ ആ ഇനത്തിന് സാധാരണ ലഭിക്കുന്നതിലും അധികം മാധ്യമ ശ്രദ്ധ നേടി.. സ്വര്ണ്ണ നേട്ടത്തിനു ശേഷം ജേര്സിക്കുള്ളില് നിന്ന് കന്യാമറിയത്തിന്റെ ഒരു ചിത്രമെടുത്തു ഉയര്ത്തിക്കാണിച്ചു പോട്ടിക്കരഞ്ഞാണ് അവര് മാധ്യമ പ്രവര്ത്തകര്ക്ക് മുന്നില് നിന്നത് . ആ ചിത്രം പിന്നെ ഈ ഒളിമ്പിക്സിന്റെ ഓര്മ്മചിത്രങ്ങളില് ഒന്നായി മാറി..</span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidz7bRtgIagPsH62v0RLQJnwClYTPQykh72iD7qGu54JX-91ctw7-Zj_P_gRpJqF_rML_b_uvw9cgO2ZzJXY6tzbnILTbDzS0Br-01ZYXOrZsgDy8DuTl7fO5YFl9tJN2z_kK26x0-D3Q8/s1600/%E0%B4%AE%E0%B5%86%E0%B4%B8%E0%B5%8D%E0%B4%B8%E0%B5%86%E0%B4%B0%E0%B5%8D%E0%B4%B1%E0%B5%8D%E0%B4%B1%E0%B5%8D%E2%80%8C.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidz7bRtgIagPsH62v0RLQJnwClYTPQykh72iD7qGu54JX-91ctw7-Zj_P_gRpJqF_rML_b_uvw9cgO2ZzJXY6tzbnILTbDzS0Br-01ZYXOrZsgDy8DuTl7fO5YFl9tJN2z_kK26x0-D3Q8/s320/%E0%B4%AE%E0%B5%86%E0%B4%B8%E0%B5%8D%E0%B4%B8%E0%B5%86%E0%B4%B0%E0%B5%8D%E0%B4%B1%E0%B5%8D%E0%B4%B1%E0%B5%8D%E2%80%8C.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">എങ്കിലും പിന്നീടവര് പറഞ്ഞ വാചകങ്ങള്ക്ക് </span><br />
അധികം മാധ്യമങ്ങളും അര്ഹിക്കുന്ന പ്രാധാന്യം കൊടുത്തു കണ്ടില്ല .<br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"></span><br />
<a name='more'></a><br /><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">"എനിക്ക് കുട്ടികളെ സഹായിക്കണം.. ഒരു പാട് ആഗ്രഹങ്ങളുള്ള കുട്ടികളുണ്ട് എന്റെ നാട്ടില് .. പക്ഷെ അവരുടെ സ്വപ്നങ്ങള് നിറവേറാറില്ല. ഏതെന്കിലും വിധത്തില് അവരെ സഹായിക്കാനായാല് ഞാന് സംതൃപ്തയായി "</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ലോകത്തിലെ തന്നെ ഏറ്റവും ദരിദ്ര രാജ്യങ്ങളിലൊന്നായ എത്യോപിയയില് നിന്നാണ് അവര് വരുന്നത് എന്നത് കൂടെ ഈ വരികളോട് ചേര്ത്ത് വായിക്കണം.. ഒരു പാട് ചാരിറ്റി പ്രവര്ത്തനങ്ങളില് സജീവമാണ് അവര് .ലോക റിക്കാര്ഡിനു ലഭിച്ച പണം പോലും മുന്പ് അവര് പാവപ്പെട്ട കുട്ടികള്ക്കായി സംഭാവന ചെയ്തിരുന്നു . യു.എന്ന്റെ പോപുലേഷന് ഫണ്ടിന്റെ ഗുഡ് വില് അംബാസ്സിഡര് കൂടെയാണ് അവര് . അവരുടെ കണ്ണില് നിന്നും പൊഴിഞ്ഞ കണ്ണ്നീര് കണങ്ങള്ക്ക് അനുഭവങ്ങളുടെ തീക്ഷ്ണതയുണ്ടായിരുന്നു </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">പക്ഷെ എന്റെ ചിന്ത പോയത് അവരെ കൊണ്ട് ഈ വരികള് പറയിപ്പിച്ച ആ രാജ്യത്തെ കുറിച്ചാണ്.. ചെറുപ്പ കാലം മുതലേ അല്പ്പം പരിഹാസത്തോടെ നമ്മള് ഉപയോഗിക്കാറുള്ള വാക്കുകളാണ് "എത്യോപിയയിലെയും സോമാലിയയിലെയും ഒക്കെ പട്ടിണി കോലങ്ങളെ പോലെ ആയല്ലോടാ" എന്ന് . ഒരു പക്ഷെ നമ്മുടെ ഒക്കെ ഓര്മ്മകളിലേക്ക് ഈ രാജ്യത്തിന്റെ നാമം ആദ്യം കൊണ്ട് വരുന്നതും വാരിയെല്ലുകള് എണ്ണിയെടുക്കാവുന്ന ദയനീയ ബാല്യ ചിത്രങ്ങളെ തന്നെയാണ്..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">നമുക്ക് മാത്രമല്ല പരിഷ്കൃത ലോകത്തിനും ഒളിമ്പിക്സിലെ ഈ ദീര്ഘ ദൂര ഓട്ടങ്ങളിലെ നേട്ടങ്ങള് കഴിഞ്ഞാല് പിന്നെ പറയാനുള്ളത് അവിടുത്തെ പട്ടിണിയെ കുറിച്ചാണ് .</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">(വെറുതെ ഗൂഗിള് ഇമേജ് എടുത്തു എത്യോപിയ ഒന്ന് സേര്ച്ച് ചെയ്തു നോക്കു.. താഴെയുള്ള പോലത്തെ ആയിരം ചിത്രങ്ങള് നിങ്ങള്ക്ക് മുന്നില് തുറന്നു വരും</span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjh2GNUK-4FnAH9FJdWhS926FU0hecy051DZIUv7iR2XKOWZuwb6yidTkTZ38BvZ9XpOgUfIXLWyBNjq0Jo_Qia29WF2dKXZcDKmvaR1fKBDv5Anii_2VWJMXDXlIM-jVLtWJDzGlrjRkl/s1600/Untitled-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="121" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjh2GNUK-4FnAH9FJdWhS926FU0hecy051DZIUv7iR2XKOWZuwb6yidTkTZ38BvZ9XpOgUfIXLWyBNjq0Jo_Qia29WF2dKXZcDKmvaR1fKBDv5Anii_2VWJMXDXlIM-jVLtWJDzGlrjRkl/s400/Untitled-1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: medium;">ഈ രാജ്യത്തിന്റെ സ്ഥിതി വിവരക്കണക്കുകളിലൂടെ ഒന്ന് കണ്ണോടിക്കാം..</span><br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ജനസംഖ്യയില് ആഫ്രിക്കയില് രണ്ടാം സ്ഥാനത്തുള്ള രാജ്യം</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">63% ക്രിസ്ത്യന് മത വിശ്വാസികളും 34% മുസ്ലിംകളും..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">90% ജനങ്ങളും ദരിദ്രരായ രാജ്യം.. ദാരിദ്രത്തില് ലോകത്തു തന്നെ രണ്ടാം സ്ഥാനത്തുള്ള രാജ്യം</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">( ഇതിന് പല അനൌദ്യോദിക കണക്കുകളാണ് നമുക്ക് മുന്നിലുള്ളത്.. നൈജര് എന്ന കൊച്ചു ആഫ്രിക്കന് രാജ്യമാണ് ഒന്നാം സ്ഥാനത്ത്))) )))))</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">50% കുട്ടികളും Underweight ആണ്. നഗരത്തില് ഭൂരിഭാഗവും ചേരികളില് അധിവസിക്കുന്നു. ഗ്രാമങ്ങളില് മണ് കുടിലുകള് മാത്രം..(വെറും 10%വീടുകളില് മാത്രമാണത്രേ തറയില് സിമെന്റ്റോ ടൈല്സോ ഉള്ളത് ) </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ബജറ്റിന്റെ മൂന്നിലൊന്നും സന്നദ്ധ സംഘടനകള് നല്കുന്ന സഹായം !!</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഇതിനൊക്കെ പുറമേ ഈ ഒരു കണക്കാണ് ഏറെ അമ്പരപ്പിക്കുന്നത്</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">1971ല് 31 മില്യണ് ജനങ്ങളുണ്ടായിരുന്ന ഈ രാജ്യത്ത് 2011ലെ കണക്ക് പ്രകാരം ജനസംഖ്യ 84 മില്യണ് !!!!</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഇതിനു മുകളില് ചേര്ത്ത് വെക്കേണ്ട ചില വൈരുധ്യങ്ങളുണ്ട്</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഒരിക്കലും അധിനിവേശ ശക്തികള് ഭരിച്ചിട്ടില്ല ഇവിടെ. ആഫ്രിക്കയിലെ തന്നെ ഏറ്റവും പഴക്കം ചെന്ന സ്വതന്ത്ര രാജ്യമാണിത് .</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">മറ്റു പശ്ചിമ ആഫ്രിക്കന് രാജ്യങ്ങളില് നിന്ന് വ്യത്യസ്തമായി ജലസമ്പത്തുള്ള രാജ്യം.</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഒപ്പം കൃഷി യോഗ്യമായ ഭൂമിയും.</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">എന്നിട്ടും ഒന്നും ഉപയോഗിക്കാനാവാതെ ഉഴറുന്ന ജനങ്ങള്</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഒരു പാട് സന്നദ്ധ പ്രവര്ത്തനങ്ങള് നടന്നിട്ടും ഒന്നും ഫലപ്രദമാവാത്ത രാജ്യം ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">കാരണങ്ങള് പലതാണ്..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ലഭ്യമായ ജല സമ്പത്തിന്റെ ഒരു ശതമാനം പോലും ഉപയോഗ പ്രദമാക്കാന് കനാലുകളോ അണക്കെട്ടുകളോ നിര്മ്മിക്കാത്ത ഭരണാധികാരികള് . മറ്റേതൊരു അവികസിത രാജ്യവും പോലെ ദീര്ഘ വീക്ഷണം തൊട്ടു തീണ്ടിയിട്ടില്ല അവര്ക്ക് . മാറി മാറി വരുന്ന വരള്ച്ചയും വെള്ളപ്പൊക്കവും .വരണ്ടുണങ്ങിയ കൃഷി ഭൂമി നോക്കി നെടുവീര്പ്പിടുകയല്ലാതെ മറ്റൊന്നും ചെയ്യാന് അറിയാത്ത ജനങ്ങള് . ലഭ്യമായ പരിമിത ഭൂവിഭവങ്ങള് പോലും ഉപയോഗിക്കാനുള്ള സാങ്കേതിക പരിജ്ഞാനമില്ലായ്മ . വര്ഷങ്ങളായി തുടരുന്ന ആഭ്യന്തര കലാപം.. അയല് നാടുകളുമായി തുടര്ച്ചയായുള്ള സംഘര്ഷങ്ങള് </span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">( ഏറിത്രിയയും സോമാലിയയുമാണ് പ്രധാന ശത്രുക്കള് . മറ്റു രണ്ടു പട്ടിണി രാജ്യങ്ങള് !! പക്ഷെ തമ്മില് തല്ലിന് കുറവൊന്നുമില്ല )</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">കാരണങ്ങള് ഇനിയും ചികയാം.. പക്ഷെ ഒന്നും ഇപ്പോളത്തെ ആ രാജ്യത്തിന്റെ അവസ്ഥക്ക് പരിഹാരം കാണാന് സഹായകമാകുന്നില്ല ..</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">ഒരു പ്രമുഖ പത്ര ലേ</span><span style="font-size: medium;">ഖ</span><span style="font-size: medium;">കന് അങ്ങോട്ടുള്ള യാത്രയെ കുറിച്ചുള്ള ലേ</span><span style="font-size: medium;">ഖ</span><span style="font-size: medium;">നത്തില് എഴുതിയ കുറെ പ്രസക്തമായ കാര്യങ്ങളുണ്ട്</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">"വായിച്ചറിഞ്ഞതിലും ചിത്രങ്ങളിലൂടെ കണ്ടതിലും ഒരു പാട് ദയനീയമാണ് അവിടുത്തെ യാഥാര്ത്ഥ്യങ്ങള് . ഗ്രാമങ്ങളില് വിശന്നുറങ്ങുന്ന കുഞ്ഞുങ്ങള് . ഞങ്ങളെ പോലുള്ള വിദേശികള് എന്നാല് അവര്ക്ക് ഭക്ഷണവുമായി വരുന്ന രക്ഷാദൂതരാണ്. ക്യാമറ മാത്രമായി ഗ്രാമത്തിലേക്ക് പോകാനിറങ്ങിയ ഞങ്ങളുടെ കൈകളില് സന്നദ്ധ പ്രവര്ത്തകര് കുറെ ഭക്ഷണ പൊതികള് വച്ച് തന്നത് എന്തിനെന്ന് അവിടെയെത്തിയപ്പോഴാണ് ബോധ്യമായത്... ഭക്ഷണ പൊതികള് നല്കുമ്പോള് ഞങ്ങള് ആ കണ്ണുകളില് കണ്ടത് ആര്ത്തിയായിരുന്നില്ല.. ജീവന് രക്ഷിക്കാനുള്ള ഒരു പിടച്ചിലായിരുന്നു.. ഇത്തിരി പൊട്ടുകളാക്കി മാറ്റിയാണ് അവരാ റൊട്ടികള് കഴിച്ചത്.. എല്ലാവരും പങ്കു വച്ചപ്പോള് കിട്ടിയ ചെറിയ കഷ്ണങ്ങളില് തന്നെ സംതൃപ്തരായിരുന്നു അവര് "</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5GeeP7i08P1aMS69ndNHkzKUFgGTerRGzZPW-_qs9SDLgBH24GM5cZkMaVSxSBZlFHN5P6-pl2QaMbn_s_gwyDgwRoqreZdMf99oW9ksWR2P0eQTenJCwgClvEupp6W1Ztnbo2f5HY-OT/s1600/gggg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5GeeP7i08P1aMS69ndNHkzKUFgGTerRGzZPW-_qs9SDLgBH24GM5cZkMaVSxSBZlFHN5P6-pl2QaMbn_s_gwyDgwRoqreZdMf99oW9ksWR2P0eQTenJCwgClvEupp6W1Ztnbo2f5HY-OT/s1600/gggg.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-size: medium;">വിശപ്പ് ശമിപ്പിക്കാനുള്ള മാര്ഗം എന്നല്ലാതെ ഭക്ഷണം രുചിക്കും ആസ്വാദനത്തിനും കൂടെയുള്ളതാണെന്ന് ഒരിക്കലും അറിയാന് കഴിയാത്ത കുരുന്നുകള് . ലഭിക്കുന്ന ഇത്തിരി ഭക്ഷണത്തിലും വെള്ളത്തിലും ദിവസങ്ങള് തള്ളി നീക്കാന് അവര് ശീലിച്ചതിന്റെ അടയാളമാണ് നമ്മള് മുകളില് കണ്ട ചിത്രങ്ങള് . ഒരു പക്ഷെ അത്രയും മെലിഞ്ഞ ഒരു ശരീര പ്രകൃതിയില് നമുക്കൊന്നും ജീവിക്കാന് പോലും ആകില്ല.. അവരുടെ പ്രതീക്ഷകളും സ്വപ്നങ്ങളും എത്ര നേര്ത്തതായിരിക്കും. </span><br />
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">കുറഞ്ഞ കലോറി ഭക്ഷണത്തില് ജീവിക്കാന് ശീലിച്ചതിന്റെ പ്രതിഫലനമാണ് നല്ല സ്റ്റാമിന ആവശ്യമുള്ള ദീര്ഘ ദൂര ഓട്ടങ്ങളിലെ അവരുടെ മികവിന് ഒരു കാരണം ആയി പറയുന്നത്</span></div>
<div style="font-size: small;">
<br /></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">എന്നിട്ടും രണ്ടു കാര്യങ്ങളാണ് അവിടെ മരണ നിരക്കുയര്ത്തുന്നത് .. ഒന്ന് മാല്ന്യൂട്രീഷന്</span><span style="font-size: medium;">( വ്യക്തമായി പറഞ്ഞാല് പട്ടിണി). മറ്റൊന്ന് എയ്ഡ്സും.. അതും ഭൂരിപക്ഷം കുട്ടികള്ക്കാണ് !!</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;">ഇപ്പോഴാണ് നമുക്ക് പൊട്ടിക്കരഞ്ഞു മെസ്സെര്ട്ട് ഡെഫാര് പറഞ്ഞ വാക്കുകളുടെ പൊരുള് മനസ്സിലാകുന്നത്.. സ്വപ്നം കാണാന് പോലും അവകാശമില്ലാത്ത കുട്ടികള് .. അവര്ക്കും ഉണ്ട് കുഞ്ഞു സ്വപ്നങ്ങള് . വളരെ ചെറിയ , എന്നാല് നടന്നു കാണാത്ത സ്വപ്നങ്ങള് . നമ്മുടെ ഒക്കെ കുട്ടികള്ക്ക് ക്ഷിപ്ര പ്രാപ്യമായ കാര്യങ്ങള് , മറ്റൊരു രാജ്യത്തെ കുട്ടികള്ക്ക് വെറും സ്വപ്നമാകുന്നു</span></div>
<div style="font-size: small;">
<span style="font-size: medium;"><br /></span></div>
<span style="font-size: medium;">അനുഭവങ്ങളിലൂടെയെ ചില അറിവുകളെ ഉള്കൊള്ളാനാകൂ..</span><br />
<span style="font-size: medium;">ഒരു തുണ്ട് റൊട്ടിയുടെ വില നമുക്കറിയാത്തത് ഇതേ അനുഭവമില്ലായ്മ കൊണ്ട് തന്നെയാകാം.. ഇവിടെ ഭക്ഷണം വലിച്ചെറിയുമ്പോള് നമ്മള് ഓര്ക്കണം അങ്ങ് ദൂരെ ഒരു കുരുന്ന് ജീവന് ഒരല്പം ഭക്ഷണത്തിനായി കാത്തിരിക്കുന്നുണ്ടെന്ന്.. </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">പട്ടിണി നമുക്കൊക്കെ ഒരു അറിവ് മാത്രമാണ് . വല്ലപ്പോഴും നമ്മുടെ ഇടുങ്ങിയ കാഴ്ചപ്പാടിലൂടെ നോക്കിക്കാണുന്ന ഒരു അറിവ് . പക്ഷെ ചിലര്ക്കതൊരു അനുഭവമാണ്.. അവരുടെ ജീവിതമാണ് </span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">"വിശപ്പിനു മതത്തെ അറിയില്ല, രാഷ്ട്രീയത്തെ അറിയില്ല, രാജ്യാതിര്ത്തികളെ അറിയില്ല .. അതിനു ഭക്ഷണം നല്കുന്നവരെ മാത്രമേ അറിയൂ ..."</span><br />
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;">( പൂര്ണ്ണമല്ല.. പട്ടിണിയെന്ന ശാപത്തിലേക്ക് ഈ സമൂഹത്തെ തള്ളി വിട്ട ഭരണാധികാരികള് മാത്രമല്ല, വിശക്കുന്ന കൈകളിലേക്ക് ഒരു റൊട്ടി പോലും നല്കാനാകാതെ ഈ വരികള് കുറിക്കുന്ന ഞാനും ഇതില് കൂട്ട് പ്രതിയാണെന്ന ചിന്ത മനസ്സിനെ അലട്ടുമ്പോള് ഈ ലേ</span><span style="font-size: medium;">ഖ</span><span style="font-size: medium;">നം പൂര്ണ്ണമാണെന്ന് എനിക്ക് എങ്ങിനെ പറയാന് കഴിയും? )</span><br />
<br />
<br /></div>
</div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com99tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-58009020660107699822012-08-05T16:15:00.001+05:302012-08-19T23:43:28.615+05:30പൊതു ഇടം നഷ്ട്ടപ്പെടുന്ന കുട്ടികള് ..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
ഇതെന്റെ ആകുലതകളാണ്..<br />
<br />
കൂടുതല് കൂടുതല് മതവല്ക്കരിക്കപ്പെടുന്ന ഒരു 'മതേതര ജനാധിപത്യ' രാഷ്ട്രത്തിലെ നിസ്സഹായനായ ഒരു പുല്ക്കൊടിയുടെ ആകുലതകള്<br />
<br />
സ്ഥാനവും പദവിയും സ്ഥാപനങ്ങളും തുടങ്ങി പ്രണയവും സൗഹൃദവും ചിന്തകളും വരെ മതത്തിന്റെ പേരില് പങ്കു വെക്കപ്പെടുന്ന ആസുര വര്ത്തമാനത്തിന്റെ നേരറിവുകളില് ശ്വാസം മുട്ടുമ്പോള് മനസ്സില് ഉണരുന്ന ചില ചോദ്യങ്ങള് ..<br />
<br />
എന്തിലും ഏതിലും 'സാമുദായിക സന്തുലിതത്വം' തിരയുന്ന നവ മാധ്യമങ്ങളുടെ പിടിയില് വിചാരങ്ങളെ പണയപ്പെടുത്താതിരിക്കാനൊരു കരുതല് ..<br />
<br />
ഭാവി കൂടുതല് ഇരുണ്ടതാകുമോ???<br />
<br />
അപരിചിതത്വവും പരസ്പരം അറിയായ്കയുമാണ് വ്യക്തികള്ക്കിടയില് ശത്രുത വളര്ത്തുന്നത് എന്ന് വായിച്ചതോര്ക്കുന്നു . പുതുതായി ജോലി ചെയ്യാന് പോകുന്ന ഓഫീസിലെ സഹപ്രവര്ത്തകരോട് ആദ്യ ദിനങ്ങളിലുണ്ടാകുന്ന അകല്ച്ച ഈ പ്രസ്താവന ശരി വെക്കുന്നു..<br />
<br />
പരസ്പരം അറിയാതെ അവരവരുടെ മതങ്ങളുടെ , ആശയങ്ങളുടെ തുരുത്തുകളില് ഒതുങ്ങി കഴിയുമ്പോള് ഇനിയും അകലില്ലേ നമ്മള് ..<br />
<br />
വളര്ച്ചയുടെ നിര്ണ്ണായക കാലയളവില് നമുക്കൊരു<br />
<a name='more'></a>' പൊതു ഇടം' ഉണ്ടായിരുന്നു.. പൊട്ടിയ സ്ലൈറ്റും കടം വാങ്ങിയ കളര് പെന്സിലുമായി മഴ നനഞ്ഞു നമ്മള് ഓടിയണഞ്ഞിരുന്ന പള്ളിക്കൂടം.<br />
ഫിറോസും സുനിയും സീമയും സുഹ്റയും സാബുവും ഒക്കെയായുള്ള സൗഹൃദത്തിന്റെ ആദ്യ നാമ്പുകള് മൊട്ടിട്ട പ്രിയപ്പെട്ട സ്കൂള് കാലം .<br />
അരവണയും നേര്ച്ച ചീരണിയും കള്ളപ്പവും ഒക്കെ പങ്കു വച്ചിരുന്ന ചോര്ന്നൊലിക്കുന്ന ക്ലാസ് റൂമുകളില് നമ്മള് കൈമാറിയിരുന്നത് വ്യത്യസ്ത സംസ്കാരങ്ങള് കൂടെയായിരുന്നു..<br />
<br />
അറിയാതെ അറിഞ്ഞിരുന്ന അറിവുകള് ..!!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqXYf_5UhIMfb6gMRZqv9bWTa8ZkAsJTEnk2R23XzBczohVDBPmNmbmPtKb9UtSWOxPVa9v2q8ZR3ESe7zAkb_ri6sngoFxglVQGgkMtZKa78RQds6lLlE1-Ql-jCPesO08dWWjj53p2ka/s1600/nnnn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqXYf_5UhIMfb6gMRZqv9bWTa8ZkAsJTEnk2R23XzBczohVDBPmNmbmPtKb9UtSWOxPVa9v2q8ZR3ESe7zAkb_ri6sngoFxglVQGgkMtZKa78RQds6lLlE1-Ql-jCPesO08dWWjj53p2ka/s320/nnnn.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
കറുപ്പ് തുണിയുടുത്ത 'സുനി സ്വാമിക്ക്' കൂട്ടിരിക്കാന് ഉച്ചഭക്ഷണ പൊതിയില് നിന്നും മീനിനെയും മുട്ടയെയും ഒഴിവാക്കിയതും റംസാന് മാസം കൂട്ടുകാര് എല്ലാവരും ഉച്ചപ്പട്ടിണിക്കാരായതും ആരും മതേതരത്വത്തിന്റെ പാഠങ്ങള് ഉറക്കെയുറക്കെ പഠിപ്പിച്ചു തന്നിട്ടല്ലായിരുന്നു ..<br />
ആ പൊതു ഇടം നല്കിയ അനുഭവങ്ങളല്ലേ നമ്മളില് പലരുടെയും ചിന്തകളെ വിശാലമാക്കിയത് . ഇന്നും നമ്മള് മഹാ ഭൂരിപക്ഷത്തെയും വര്ഗീയ വാദികളല്ലാതാക്കിയത്<br />
<br />
ഇന്ന് ഗ്രഹാതുരതത്വത്തിന്റെ ഓര്മ്മക്കൂട്ടില് നിന്നും നമ്മള് പൊടി തട്ടിയെടുക്കുന്ന തെളിമയാര്ന്ന സ്കൂള് ദിനങ്ങളെ അത് ലഭിക്കാത്ത പുതിയ തലമുറയിലെ കുട്ടികളുമായി താരതമ്യം ചെയ്തു സഹതപിക്കാറുണ്ട്.<br />
<br />
എന്നാല് സ്കൂള് ഇറയത്ത് ഇത്തിരിയിടത്തു നമ്മള് കളിച്ചിരുന്ന കുട്ടിയും കോലും കളിയിലെ ആരവം ക്രിക്കറ്റ് മൈതാനത്ത് അവര് കണ്ടെത്തുന്നുണ്ടാകാം. സ്നേഹത്തോടെ നുണഞ്ഞിറക്കിയ തേന്മിട്ടായിയുടെ മധുരം കാഡബറിയിലും ലേയ്സിലും അവരറിയുന്നുണ്ടാകാം . ഗോട്ടി കളിയിലെ ഉന്നം വീഡിയോ ഗൈമുകളില് പരീക്ഷിക്കുന്നുണ്ടാകാം.. അവരുടെ ബാല്യം അവരും ആസ്വദിക്കുന്നുണ്ടാകും.. അവരുടേതായ രീതിയില് ..<br />
<br />
പക്ഷെ ആ 'പൊതു ഇടം'.. അവിടെയല്ലല്ലോ ഇപ്പോള് അവര് ..<br />
<br />
നിലവാരത്തകര്ച്ചയുടെയും അടിസ്ഥാന സൗകര്യമില്ലായ്മയുടെയും പേര് പറഞ്ഞു നമ്മുടെ സര്ക്കാര് സ്കൂളുകള് അടച്ചു പൂട്ടുമ്പോള് ജോലി നഷ്ടപ്പെടുന്ന അധ്യാപകരെ കുറിച്ച് മാത്രമേ നാമോര്ത്തുള്ളു. പകരം മതത്തിന്റെയും ജാതിയുടെയും ഉപജാതിയുടെയും അടിസ്ഥാനത്തില് സെന്ട്രല് സ്കൂളുകളും സ്വകാര്യ സ്കൂളുകളും പകുത്തു നല്കുമ്പോള് നമ്മുടെ കുട്ടികള്ക്ക് നഷ്ടമാകുന്ന ഈ പൊതു ഇടത്തെ പറ്റി ആരും ചിന്തിച്ചില്ല.<br />
<br />
മത വിദ്യാഭ്യാസം കൂടെ നല്കപ്പെടും എന്ന കാരണത്താല് ഒരു മതത്തിലെ കുട്ടികള് മാത്രം നിറഞ്ഞിരിക്കുന്ന ക്ലാസ്സ് മുറികളാണ് ഈ സ്കൂളുകളില് ഭൂരിപക്ഷത്തിലും..<br />
<br />
അറിയാതെ പഠിച്ചിരുന്ന ആ മതേതരത്വത്തിന്റെ പാഠങ്ങള് ഈ കുട്ടികള്ക്കന്യമാകുന്നില്ലേ ??<br />
അന്യ സംസ്കാരത്തെ തൊട്ടറിയാന് ഒരു പൊതു ഇടം അവര്ക്കില്ലല്ലോ..<br />
ആ അപരിചിതത്വം അവരില് കൂടുതല് അരക്ഷിതാവസ്ഥയും അസഹിഷ്ണുതയും നിറക്കുന്നില്ലേ??<br />
<br />
അഞ്ചു വര്ഷത്തോളം അത്തരം സ്കൂളുകളില് അധ്യാപകനായിരുന്ന എന്റെ അനുഭവപാഠം അതെ എന്ന ഉത്തരമാണ് എനിക്ക് നല്കുന്നത്. PT സാര് ഹിന്ദുവായത് കൊണ്ടാണ് ഞങ്ങളെ കൂടുതല് തല്ലുന്നത് എന്ന് പരാതി പറഞ്ഞ എന്റെ ബന്ധുവായ നാലാം ക്ലാസ്സുകാരന് മുതല് ഈസ്റെറിനു ഉണ്ടാക്കിയ വിഭവം എനിക്ക് ഇഷ്ടമാകുമോ എന്ന് മടിച്ചു തരാതിരുന്ന ഞാന് താല്ക്കാലികമായി ക്ലാസ്സ് എടുക്കാന് പോയ ക്രിസ്ത്യന് മാനേജ്മന്റ് സ്കൂളിലെ പ്ലസ് ടു വിദ്യാര്ഥിനി വരെയുള്ള അസംഖ്യം കുട്ടികളില് ഞാന് കണ്ടത് ഈ അപരിചിതത്വത്തിന്റെ അകല്ച്ചയാണ് .<br />
<br />
ജീവിതത്തില് സ്വഭാവ രൂപീകരണത്തിന്റെ നിര്ണായക കാലയളവാണ് ഈ സ്കൂള് കാലം എന്നും ചിന്തിക്കേണ്ടതാണ്..
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy4q34di2DQfjb5r3mtH-mesCJDpOLpmKcCcMo6VTtydFE3b0R2Gf8dcZYofWnPBcCCd0lYqP0Dq6O0ShG0czPi8GugAaVflDwOTOXPxvwnT7uC1HMyUu6Slb334fpX3lpRFZexwZIB32Q/s1600/DSCF3747+copynn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy4q34di2DQfjb5r3mtH-mesCJDpOLpmKcCcMo6VTtydFE3b0R2Gf8dcZYofWnPBcCCd0lYqP0Dq6O0ShG0czPi8GugAaVflDwOTOXPxvwnT7uC1HMyUu6Slb334fpX3lpRFZexwZIB32Q/s320/DSCF3747+copynn.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
ഇതോടൊപ്പം ചേര്ത്ത് വായിക്കേണ്ടത് ഇതേ സ്കൂളുകളിലെ കുട്ടികള്ടെ മേല് രക്ഷിതാക്കള് അടിച്ചേല്പ്പിക്കുന്ന സ്വാര്ത്ഥ ചിന്താഗതിയാണ്..<br />
ഉച്ച ഭക്ഷണത്തിന് മകന് ഭക്ഷണം മറ്റുള്ളവരുമായി പങ്കു വെക്കുന്നതിനു പരാതി പറയാന് വന്ന അമ്മയെ എനിക്കറിയാം. അവര് ഒരു പാട് നല്ല ഭക്ഷണം മകന് വേണ്ടി മാത്രം കൊടുത്തയക്കുന്നതാണത്രേ. സ്കൂള് ബസില് മകന് സ്ഥിരമായി ഇരിക്കുന്ന സീറ്റില് ബസിന്റെ റൂട്ട് ഒന്ന് മാറ്റിയപ്പോള് വേറെ കുട്ടി ഇരുന്നു തുടങ്ങിയതിനും പരാതി പറയാനെത്തിയിട്ടുണ്ട് രക്ഷിതാവ്. ഒരുപാടുണ്ട്, പങ്കുവെക്കലിനെ അസഹ്യതയോടെ കാണുന്ന മോഡേണ് രക്ഷിതാക്കളുടെ കഥകള്<br />
<br />
പരസ്പരം അറിയാതെയിരിക്കുന്ന, സ്വാര്ഥത അവകാശമായി മാറ്റിയ ഈ തലമുറ നമുക്ക് കാത്തു വെക്കുന്നത് കൂടുതല് ഭീതിജനകമായ ദിനങ്ങളല്ലേ ??<br />
<br />
അറിയാന് , പങ്കു വെക്കാന് , സ്നേഹിക്കാന് , മനസ്സിലാക്കാന് ഒരു പൊതു ഇടം നിര്മ്മിച്ച് നല്കേണ്ടി വരുമോ നമ്മളിവര്ക്ക്..<br />
<br />
അതോ ഇതെന്റെ മാത്രം വെറും ആകുലതകളാണോ ??????<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com73tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-47906571036113329732012-03-28T11:46:00.000+05:302013-03-28T11:12:14.610+05:30എന്നാലും ന്റെ മലയാളിയേ..!!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-size: 16px;">
<b>യു.എ.ഇ ലെ പ്രമുഖ ബാങ്കില് ജോലി കിട്ടിയതിന്റെ അഹങ്കാരം</b> ആദ്യ ദിനങ്ങളിലെ ട്രെയിനിംഗ് കഴിഞ്ഞതോടെ തന്നെ ആവിയായിരുന്നു.. തകര്ച്ചയിലേക്ക് കൂപ്പു കുത്തി വീണ ഈ മാര്ക്കറ്റില് വ്യവസായ ലോണ് വിപണനം നടത്തുകയാണ് പണി എന്നതിനെ മനസ്സിനിയും ഉള്ക്കൊണ്ടിട്ടില്ല. മാര്ക്കറ്റില് ഇറങ്ങി ലോണ് കച്ചവടം നടത്തുക എങ്ങനെയാണെന്ന് ട്രെയിനിംഗ് കൊണ്ടും പിടുത്തം കിട്ടിയില്ല . എടുത്താല് പൊങ്ങാത്ത ബാഗില് യാതോരുപകാരവും ഇല്ലാത്ത സാധനങ്ങള് കുത്തി നിറച്ചു വച്ച് വരാറുള്ളവരെ കണ്ടിട്ടുള്ളത് മാത്രമാണ് ആകെയുള്ള മാര്ക്കറ്റിംഗ് പരിചയം..<br />
<br />
ഫിസിക്സ് ആണ് പഠിച്ചത്, അതിനുള്ള പണി തരൂ എന്ന് പറയാന് പറ്റില്ലല്ലോ.. ഇത് ഗള്ഫ് അല്ലെ?? ഇവിടെ പഠിച്ചത് ചെയ്യുന്ന ഒരാളെ ഇനിയും കണ്ടെത്തേണ്ടിയിരിക്കുന്നു...<br />
<br />
ആദ്യ ദിനങ്ങളിലെ എന്റെ അലസഗമനം കണ്ടില്ലെന്നു നടിച്ച മാനേജര് പെട്ടെന്നൊരു ദിവസം ഉത്തരവിട്ടു..<br />
"നാളെ മുതല് മാര്ക്കറ്റില് ഇറങ്ങണം . പുതിയ പത്തു ലീഡ് ( കൊള്ള പലിശക്ക് കടമെടുക്കാന് തയ്യാറാകുന്ന ഏതെന്കിലും ഹത ഭാഗ്യന്റെ ജാതകം ബാങ്കിനെ ഏല്പ്പിക്കല് എന്ന കര്മത്തിന്റെ ടെക്നിക്കല് പേര്) എങ്കിലും ഓരോ ദിനവും കൊണ്ട് വരണം.. നാളെ കാലത്ത് തന്നെ ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയയില് പോയാല് മതി .. ലീഡ് യഥേഷ്ടം കിട്ടിക്കോളും."<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
കാലത്ത് തന്നെ കഴുത്തില് കുരുക്കിമിട്ടു ഒരുങ്ങിയിറങ്ങി. യഥേഷ്ടം ലഭ്യമായ വിസിറ്റിംഗ് കാര്ഡുകളും പോക്കറ്റില് തിരുകി..<br />
ടാക്സിക്ക് കൈ കാണിച്ചപ്പോള് കിട്ടിയത് പതിവ് പോലെ പച്ചയെ (പാകിസ്താനി) തന്നെ..<br />
അത്തര് മുക്കിയ ടവല് കയ്യിലുണ്ടായത് ഭാഗ്യം.. എന്നാലും പുറകില് കയറി..<br />
" ഹാ ഭായി . കഹാം?"<br />
"ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയ"<br />
" ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയ മേം കഹാം?"<br />
അത് പ്രതീക്ഷിച്ചില്ല.. മോഹന്ലാല് ഏതോ സിനിമയില് അമേരിക്കന് ജംഗ്ഷന് എന്ന് പറഞ്ഞ പോലെ പറയേണ്ടി വരുമോ?<br />
ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയ എന്നാ ഒരു സ്ഥലമുണ്ടെന്ന് തന്നെ ഇന്നലെ സിംഗ് മാനേജര് പറയുമ്പോഴാ അറിയുന്നത്.<br />
ലോണ് വില്ക്കാന് വേണ്ടി അലയാന് ഇറങ്ങിയതാ .. എവിടെയെങ്കിലും ഇറക്കി വിട്ടാല് മതി,അലഞ്ഞോളാം എന്ന് പറയാനുള്ള ഉറുദുവും അറിയില്ല <br />
<br />
ഞാനിങ്ങനെ ഉത്തരം തപ്പുന്നത് കണ്ടിട്ടാകണം പുള്ളി തന്നെ കുറെ സ്ഥല നാമങ്ങള് പറയാന് തുടങ്ങി<br />
" J&P റൗണ്ട് എബൌട്ട് , നാഷണല് പെയിന്റ്സ് , ബിന്ലാദന് .. "<br />
ആദ്യം പറഞ്ഞ സ്ഥലത്ത് തന്നെ കച്ചവടം ഉറപ്പിച്ചു.. നമുക്കെന്തു നോക്കാനാ..<br />
" മലബാറി??"<br />
അത് കൃത്യമായി മനസ്സിലാക്കാന് മാത്രമുള്ള ബുദ്ധിയൊക്കെ ഇവര്ക്കുമുണ്ട്.. എന്റെ 'ഹാ..' എന്നൊരു മറുപടി കേട്ടാല് പിന്നെ ബാക്കി എന്തൊക്കെയാണ് ഇയാള് പറയാന് പോകുന്നത് എന്നോരൂഹമുണ്ട് ( മൂന്നു മാസത്തെ വിസിറ്റിംഗ് അനുഭവം)...അത് കൊണ്ട് മറുപടിയൊന്നും പറഞ്ഞില്ല<br />
വഴി നീളെ കാറിനെ ഓവര്ടേക്ക് ചെയ്തു പോകുന്നവരുടെയൊക്കെ തന്തമാരുടെ 'കുശലന്യോഷണം' നടത്തുന്നുണ്ട് കക്ഷി..<br />
അധികം കേള്ക്കാനുള്ള സമയം കിട്ടുന്നതിനു മുന്പേ സ്ഥലമെത്തി. ശുക്രാനും പറഞ്ഞു ബാക്കി ചില്ലറ തരാതെ ആളു പോയി..<br />
<br />
ഒന്നും ചുറ്റും നോക്കി..<br />
പണ്ട് കോയമ്പത്തൂര് ഗാന്ധിപുരത്തിനടുത്ത് വണ്ടി മാര്കെറ്റില് പോയതോര്മ്മ വന്നു..<br />
ചൂട് കൂടുതലുണ്ട് ( വളരെ കൂടുതല് ), പിന്നെ ആരെയും പുറത്തൊന്നും കാണാനില്ല.. ഇത്രയേ വ്യത്യാസമായി തോന്നിയുള്ളൂ..<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-bLRShyphenhyphenk6HFadO5ylt-M38-AOviWXnEV8Lqo2vJWnSIyFVech2BkcMzgRWNY6ssKsCQ_1Usxv73038LP4iLCckYftFJf8KJej-JS0_OK6z6TuOTgW_Fr-M5zHfZZDgAKdEB3T8HxfCPAj/s1600/images+(8).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-bLRShyphenhyphenk6HFadO5ylt-M38-AOviWXnEV8Lqo2vJWnSIyFVech2BkcMzgRWNY6ssKsCQ_1Usxv73038LP4iLCckYftFJf8KJej-JS0_OK6z6TuOTgW_Fr-M5zHfZZDgAKdEB3T8HxfCPAj/s200/images+(8).jpg" width="200" /></a></div>
<br />
നിര നിരയായി ഷെഡുകള് .. ഗള്ഫില് എവിടെയും കാണുന്ന വൃത്തിയും ഭംഗിയും ഒന്നും ഇവിടെ ബാധകമല്ല..<br />
മനസ്സില് ആദ്യം തോന്നിയ മടിയും ചമ്മലും എല്ലാം കുടഞ്ഞെറിഞ്ഞു നടന്നു ..<br />
<br />
'കടം' വില്ക്കാന് വന്നവനെ പക്ഷെ 'അപകട'മായി ആണ് എല്ലാവരും കാണുന്നത്. ഹിന്ദി, അറബി, ഇംഗ്ലീഷ് തുടങ്ങി പല ഭാഷകളിലുള്ള ആട്ടിയിറക്കലുകള് കേട്ടെങ്കിലും മലയാളത്തിലുള്ളവ തന്നെയായിരുന്നു കര്ണ്ണാനന്ദകരം.. അപമാനിക്കപ്പെട്ടവനായാണ് ഓരോ കമ്പനിയില് നിന്നും പടിയിറക്കം<br />
ചൂടും പൊടിക്കാറ്റും ഏല്ക്കുമ്പോള് ട്രൈനിങ്ങിന്റെ ഒരു ദിവസം മുഴുവന് ഫേഷ്യലും മാനിക്യുയറും ചെയ്തു കസ്റ്റമേര്സിനെ കാണാന് പോകുന്നത് പഠിപ്പിക്കുമ്പോള് പുളകിതനായി ഇരുന്നതോര്ത്തു...<br />
<br />
മണലില് പുതഞ്ഞു കിടക്കുന്ന ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയയുടെ ഉള്വഴികളിലൂടെ ലക്ഷ്യമില്ലാതെ നടന്നു. ഇടയ്ക്കു ചില കണ്ഡകൗപീനധാരികള് വഴികളില് പ്രത്യക്ഷ്പ്പെടാതിരുന്നില്ല. വിസിറ്റിംഗ് വിസയുമായി ജോലി തേടി വന്ന ആദ്യ ദിനങ്ങളില് ഇവരെയൊക്കെ അസൂയയോടെ നോക്കി നിന്നിട്ടുണ്ട്. ആധുനിക ആട് ജീവിതം വിധിക്കപ്പെട്ടു ഗള്ഫില് അലയാന് വന്നവരാണ് അവര് എന്ന് അന്നറിയില്ലല്ലോ.<br />
പിന്നീട് ഈ ജോലിയില് കയറിയതിനു ശേഷം ഓഫീസിനു താഴെയുള്ള കഫെറെരിയയിലെ ബംഗാളി പയ്യനെ നോക്കി മനസ്സില് പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്.<br />
" സഹോദരാ.. നീ എത്ര ഭാഗ്യവാന് .. പകല് മുഴുവന് കഠിനാദ്ധ്വാനം ചെയ്തു രാത്രി നിനക്ക് കിടന്നുറങ്ങാമല്ലോ. അല്ലാതെ പകല് മുഴുവന് അലഞ്ഞു, രാത്രിയില് കിട്ടാത്ത ലീഡുകളും, അതിനാല് തന്നെ കിട്ടാത്ത സാലറിയെയും ഓര്ത്തു ഉറങ്ങാതെ നെടുവീര്പ്പിട്ടു കിടക്കെണ്ടല്ലോ "<br />
<br />
ചിന്തിച്ചു നടക്കുന്നതിനിടയില് ഒരു റേഞ്ച് റോവര് കാര് പൊടി പറത്തി പോയത് എനിക്ക് കുറച്ചു മുന്നിലായി നിന്നു. സുമുഖനായ ഒരു അറബ് വസ്ത്രധാരിയാണ് അതില് നിന്നിറങ്ങിയത്. അറബികളെ കാണുമ്പോഴുള്ള പേടി പൂര്ണ്ണമായും വിട്ടുമാറിയിട്ടില്ലായിരുന്നു..<br />
കൈ അറിയാതെ പോക്കറ്റില് തപ്പി. <span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); color: #222222;">പ്രവാസത്തിലേക്കു കൈ പിടിച്ചു നടത്തിയ പ്രിയ സുഹൃത്ത് ജിഷാദ് പറഞ്ഞു തന്ന ഉപദേശം ഓര്ത്തു</span>. എവിടെ ഇറങ്ങുംപോളും പത്താക്ക കയ്യില് വേണം.. വേറെ എന്തുണ്ടായിട്ടും കാര്യമില്ല. പിടിച്ചകത്തിടും..<br />
പോക്കെറ്റില് പരാതിയ കൈ ശൂന്യമായി പുറത്തു വന്നു.<br />
<br />
"പടച്ചോനെ.. എടുത്തിട്ടില്ല..!!<br />
<br />
വിയര്ക്കുന്നതിനു മേലെ വിയര്ക്കുന്ന എനിക്ക് നേരെ നടന്നു വന്ന അറബി സലാം പറഞ്ഞു..<br />
<br />
ഇവര് തല്ലുന്നതിനു മുന്പും സലാം പറയും എന്ന് കേട്ടിട്ടുണ്ട്..<br />
<br />
എന്റെ കഴുത്തില് തൂകിയ ടാഗിനു നേരെയാണ് നോട്ടം. ബാങ്കിന്റെ പേരും ജോലിയുമെല്ലാം ചോദിച്ചു. ഇംഗ്ലീഷില് ആയത് കൊണ്ട് മറുപടി പറയാന് പറ്റി..<br />
എന്തായാലും CIDയോന്നുമല്ല. പേടിച്ചത് മാത്രമ മിച്ചം..<br />
കാറില് കയറാനുള്ള ക്ഷണം സ്നേഹത്തിലാണ്. ദൈവമേ ഒരു ലീഡ് വന്നു കാലില് ചുറ്റിയല്ലോ..<br />
ഒരുല്സാഹം ഒക്കെ തോന്നി.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3z3diYy0VPgOQnFoR-rsMaBFIf-qH5vTjh2CeBNvDCpK63B1lASr-FYNpOFlFh3kExOd4ij96Ocv3mpOaJEI5TwcLfgeLYI-2GuP8FypAC6jgAb6e_Ms0vIp88NTIAeCC1x784OerE_qk/s1600/481515959_c4c66f3d2b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3z3diYy0VPgOQnFoR-rsMaBFIf-qH5vTjh2CeBNvDCpK63B1lASr-FYNpOFlFh3kExOd4ij96Ocv3mpOaJEI5TwcLfgeLYI-2GuP8FypAC6jgAb6e_Ms0vIp88NTIAeCC1x784OerE_qk/s200/481515959_c4c66f3d2b.jpg" width="198" /></a></div>
ഏതൊക്കെയോ വഴികള് ചുറ്റി വലുതെങ്കിലും വൃത്തിഹീനമായ ഒരു ഷെഡിന്റെ മുന്നിലെത്തി. ഇതിനിടയില് സ്വയം ഒരു പരിചയപ്പെടുത്തല് നടത്തിയിരുന്നു അറബി. ബഹറിനിയാണ് . ഇവിടെ ഒരു സ്റീല് കമ്പനി നടത്തുന്നു. ലോണ് കിട്ടിയാല് തരക്കേടില്ല. തന്നു സഹായിക്കണം.. ഇതായിരുന്നു രത്നച്ചുരുക്കം. ട്രെയിനിങ്ങില് പറഞ്ഞതോര്ത്തു .. ലൈസെന്സുകള് മുതല് ബാങ്ക് അക്കൌണ്ടുകള് വരെ നോക്കണം.. എല്ലാം തരാമെന്നേറ്റിട്ടുണ്ട് ..<br />
ഇതിനിടയില് ആളുടെ സൌന്ദര്യം ആസ്വദിക്കാതിരിക്കാന് കഴിഞ്ഞില്ല.. മനോഹരമായ പുഞ്ചിരിയാണ് ഏറെ ആകര്ഷണീയം<br />
<br />
കമ്പനിയുടെ വാതില്ക്കല് തന്നെ മൂന്നു നാല് പേര് നില്പ്പുണ്ട്,, പണിയൊന്നും നടക്കുന്ന ലക്ഷണമില്ല.. കൂട്ടത്തില് ഒരാള് മലയാളിയാണ്.. നമ്മുടെ ഗഫൂര്ക്ക ദോസ്തിന്റെ മുഖഭാവം..<br />
ഒരു ചിരി പാസ്സാക്കി നോക്കി.. ഏറ്റില്ല..<br />
ഓഫീസ് റൂമില് കയറിയപ്പോള് ഒരു റെഡ് ബുള് എനര്ജി ഡ്രിങ്ക് എടുത്തു നീട്ടി. ഷെല്ഫുകളില് നിന്നും ഫയല് എല്ലാം എടുത്തു തന്നു. ട്രെയിനിങ്ങില് പഠിപ്പിച്ചു തന്ന മാതിരി ഞാന് ആദ്യം തന്നെ വിസിറ്റിംഗ് കാര്ഡും വീശി..<br />
പിന്നെ അക്കൌണ്ട് പരിശോധന.. ഒന്ന് രണ്ടു പ്രാവശ്യം ഞെട്ടി എന്ന് പറയാം . ഇത്രയധികം പൂജ്യങ്ങള് (പൂജ്യങ്ങള് തന്നെ, മുന്നില് ഒന്നുമില്ല) ഒന്നിച്ചൊരു അക്കൌണ്ടില് ആദ്യമായാണ് കാണുന്നത്.<br />
പാപ്പരാണ് അപ്പോള് .. ഈ പത്രാസും കാറും ഒക്കെയേ ഉള്ളു.. ( ചില വിദേശ ബാങ്കുകളുടെയും, നമ്മുടെ കേരള ഗവര്മെന്റ്ന്റെയും ഒക്കെ അവസ്ഥ തന്നെ )<br />
അഞ്ചു പൈസ കടം കൊടുക്കാന് പറ്റില്ല എന്നുറപ്പാണ്. ആള് എങ്ങോട്ടോ തിരിഞ്ഞ തക്കത്തിന് പതിയെ വിസിറ്റിംഗ് കാര്ഡ് തിരിച്ചെടുത്തു പോക്കെറ്റില് തന്നെ വച്ചു.. എന്തിനാ നാളെ മുതല് ഒരു സ്വൈര്യക്കേട് കാള് ?<br />
" എത്രയും പെട്ടെന്ന് ലോണ് ശരിയാക്കിയാല് ഉപകാരം "<br />
ആള് നല്ല പ്രതീക്ഷയിലാണ്.<br />
<br />
കമ്പനി ഒന്ന് നോക്കി. കുറെ സ്ടീല് ഫ്രൈമുകള് കൂടിയിട്ടിട്ടുണ്ട് എന്നല്ലാതെ വര്ക്ക് ഒന്നും നടക്കുന്ന ലക്ഷണമില്ല<br />
"വര്ക്ക് ഒന്നും നടക്കുന്നില്ലേ ?"<br />
" ഇല്ല. പണിക്കാര്ക്ക് കൂലി കൊടുക്കാന് പോലുമില്ല. ലോണ് കിട്ടിയിട്ട് വേണം പുതിയ പ്രൊജക്റ്റ് ഏറ്റെടുക്കാന് " ആള് സത്യസന്ധനാണ്!!<br />
<br />
ഒന്നും ചെയ്യാന് പറ്റില്ല. നമുക്കൊരു ഗുണവുമില്ല എന്നറിഞ്ഞിട്ടും എന്തോ സംസാരിചിരിക്കാന് തോന്നി. അക്കൗണ്ട് മുഴുവന് പരിശോധിച്ചപ്പോള് ഒരു കാര്യം ബോധ്യമായിരുന്നു. ഒരു പ്രമുഖ സ്റീല് കമ്പനിയുടെ പേരില് ഒരു മില്യണ് ദിര്ഹം നിക്ഷേപിച്ചതിനു ശേഷമാണു അക്കൗണ്ട് പൂജ്യങ്ങള് കൊണ്ട് നിറയാന് തുടങ്ങിയത്. അന്യോഷിച്ചപ്പോള് നിരാശയോടെ പറഞ്ഞു. മെട്രോ പ്രോജെക്ടിന്റെ സബ് കോണ്ട്രാക്റ്റ് എടുത്തപ്പോള് കെട്ടി വച്ചതാണ്. വര്ക്ക് തീര്ക്കാന് കഴിയാത്തതിനാല് തിരിച്ചു കിട്ടിയില്ല. അതോടെയാണ് നഷ്ടം ആരംഭിച്ചത്.<br />
<br />
" ഒരു മലബാറിയായിരുന്നു എന്റെ മാനേജറും എന്ജിനീയറും എല്ലാം. അയാള് അതോടെ വിട്ടു പോയി. പിന്നെ എനിക്കൊന്നും തനിയെ അറിയില്ലായിരുന്നു "<br />
നിസ്സഹായതയോടെയാണ് അദ്ദേഹം സംസാരിക്കുന്നത്.<br />
ഓ.. അപ്പൊ നമ്മള് മലയാളികളുടെ തനി സ്വഭാവം കാണിച്ച ഒരു മാനേജര് ഉണ്ടാരുന്നു. വെറുതെ അല്ല കുത്തുപാള എടുത്തത്.<br />
യാത്ര പറഞ്ഞിറങ്ങുമ്പോള് അദ്ദേഹത്തിന്റെ കണ്ണുകളില് പ്രതീക്ഷയുണ്ട്<br />
<br />
കാറില് കൊണ്ടാക്കാം എന്ന ക്ഷണം സ്നേഹപൂര്വം നിരസിച്ചു നടക്കുമ്പോള് ഒരു പിന്വിളി. തിരിഞ്ഞു നോക്കി. നമ്മുടെ ഗഫൂര്ക്ക ദോസ്ത് ആണ്.<br />
" എന്തിനാ ഇങ്ങനെ പ്രതീക്ഷ കൊടുത്തു ആ പാവത്തിനെ പറ്റിക്കുന്നത്. ഒരുത്തന് തന്നെ പറ്റിച്ചാ ഇങ്ങനെ ആയത്"<br />
<br />
അബ്ദുക്ക എന്നാ ആ കണ്ണൂര്ക്കാരന് പിന്നെ പറഞ്ഞതെല്ലാം കെട്ടുകഥ പോലെ തോന്നി. കൊല്ലം സ്വദേശിയായിരുന്നു മാനേജര് . മുപ്പതോളം പേരുണ്ടായിരുന്നു അന്ന് കമ്പനിയില്. ഒരു വലിയ പ്രൊജക്റ്റ് കിട്ടിയപ്പോള് നാട്ടില് എല്ലാം പോയി ആ അറബി കൊണ്ട് വന്നതാണ് ഒരു മില്യണ് ദിര്ഹം. പക്ഷെ കമ്പനി പറഞ്ഞ സ്പെസിഫിക്കേഷനിലും സമയത്തും പണി തീര്ക്കത്തിനാല് ബില് മാറി കിട്ടിയില്ല. ഡിപ്പോസിറ്റും തിരിച്ചു കിട്ടിയില്ല. അന്ന് കമ്പനി വിട്ട മാനേജരുടെ പേരും പിന്നെ അയാള് തുടങ്ങിയ കമ്പനിയുടെ പേരും പറഞ്ഞു ബാക്കി സ്വയമന്വേഷിക്കാന് പറഞ്ഞു അബ്ദുക്ക പോയി<br />
" കുട്ട്യെ.. ഈ പാവം മനുഷേന്മാരെ ഇങ്ങനെ കണ്ണില് ചോരയില്ലാതെ പറ്റിക്കാന് നമ്മള് മലയാളികള്ക്ക് മാത്രേ പറ്റൂ." പോകുമ്പോള് അബ്ദുക്ക പറഞ്ഞു <br />
<br />
ഒരു ലീഡും മൂഡും ഇല്ലാതെ തിരിച്ചു ബാങ്കിലെത്തുംപോളും അബ്ദുക്കാടെ വാക്കുകളും നിഷ്കളങ്കമായ ആ അറബിയുടെ പുഞ്ചിരിയുമായിരുന്നു മനസ്സില്<br />
പിന്നെ ബാങ്ക് അക്കൗണ്ട്സ്ലൂടെ നടത്തിയ അന്വേഷണമായിരുന്നു എന്നെകൊണ്ട് തലവാചകം പറയിപ്പിച്ചത് <br />
എന്നാലും ന്റെ മലയാളിയേ..!!!<br />
<br />
<u>അനുബന്ധം - I ( എന്റെ അന്വേഷണ റിപ്പോര്ട്ട് )</u><br />
<br />
1. കൊല്ലം മലയാളി തുടങ്ങിയ ABC സ്റീല് കമ്പനിയുടെ ഇപ്പോഴത്തെ ആസ്തി നാലു മില്യണ് ദിര്ഹം<br />
2. മെട്രോ മെയിന് കോണ്ട്രാക്റ്റ് കമ്പനിയില് (അറബിയ്ടെ കമ്പനി ഒരു മില്യണ് ദിര്ഹം നിക്ഷേപിച്ച) നിന്നും മാസം തോറും വലിയ തുകകള് ഈ കമ്പനിയിലേക്ക് ഇപ്പോള് വരുന്നുണ്ട്<br />
3. രണ്ടു വര്ഷങ്ങള്ക്കു മുന്പ് 5000 ദിര്ഹംസ് ക്രെഡിറ്റ് കാര്ഡ് പരിധിയുണ്ടായിരുന്ന ഈ മലയാളിയുടെ ഇപ്പോളത്തെ പരിധി രണ്ടു ലക്ഷം ദിര്ഹംസ്.<br />
4. അറബി ഒരു മില്യണ് നിക്ഷേപിച്ചു മൂന്നു മാസങ്ങള്ക്ക് ശേഷം ഇയാളുടെ കമ്പനിയിലേക്ക് ആ കമ്പനിയില് നിന്നും വന്ന തുക (ആദ്യത്തെ തുക) അഞ്ചു ലക്ഷം ദിര്ഹംസ്.<br />
<br />
എന്നാലും ന്റെ മലയാളിയേ..!!! <br />
<br />
<br />
<u>അനുബന്ധം - II(വീണ്ടും ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയയില് )</u><br />
<u><br />
</u><br />
രണ്ടു മാസങ്ങള്ക്ക് ശേഷം ടാര്ഗെറ്റ് എത്താത്തതിനാല് ജോലി നഷ്ടത്തിന്റെ ഭീഷണിയില് വീണ്ടും ഇന്ഡസ് ട്രിയല് ഏരിയയില് കറങ്ങുംപോഴാണ് അപ്രതീക്ഷിതമായി ഈ കമ്പനിക്ക് മുന്നില് എത്തിപ്പെട്ടത്. അടച്ചു പൂട്ടപ്പെട്ട നിലയിലായിരുന്നു അപ്പോള് . പൊടിയില് മുങ്ങി ഉപേക്ഷിക്കപ്പെട്ട ഒരു റേഞ്ച് റോവര് കാറുണ്ട് മുന്നില് . അബ്ദുക്ക ഏതൊരു പ്രവാസിയും പോലെ അതിജീവനത്തിന്റെ പുതിയ പാതകള് കണ്ടെത്തിയിരിക്കാം. അല്ലെങ്കില് നാട്ടിലേക്ക് വെറും കയ്യോടെ എത്തുന്ന പ്രവാസികളില് ഒരാളായി മാറിയിരിക്കാം. നമ്മുടെ അറബി ബഹറിനിലേക്ക് മടങ്ങിപ്പോയി മുല്ലപ്പൂ വിപ്ളവത്തില് പങ്കെടുത്തിരിക്കാം. ഭാഷയും മറ്റെല്ലാ സാഹചര്യങ്ങളും അനുകൂലമായിട്ടും മലയാളിയാല് പറ്റിക്കപ്പെട്ട ഒരു നിര്ഭാഗ്യവാന് .<br />
<br />
(ഇതു ഗള്ഫാണ്.. ഇവിടെ പ്രവാസ ജീവിതത്തിന്റെ കയ്പ് നീര് കുടിക്കുന്നവര്ക്കിടയില് ഇങ്ങനെ ചിലരുമുണ്ടാകം. അല്ലെങ്കില് ഇതൊക്കെ സര്വ സാധാരണമാകം. കേവലം ഒരു വര്ഷത്തില് താഴെ ഗള്ഫ് പരിചയം മാത്രമുള്ള എനിക്ക് മനസില് തട്ടിയ ഒരനുഭവം.. അത്ര മാത്രം )<br />
<br />
.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com114tag:blogger.com,1999:blog-8187940069338489669.post-23944896933769127352012-03-27T16:44:00.008+05:302013-11-01T16:40:27.610+05:30വെയില് കുടഞ്ഞിട്ട തൂവലുകള് ... <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<div style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0.917969); color: #222222;">
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><b>പതിവില്ലാത്ത ഒരു പേര് </b> ഇ-മെയിലി</span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ന്റെ</span> <span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ഇന്ബോക്സില് കണ്ടപ്പോഴാണ് ഓര്മ്മകള് എട്ടു വര്ഷങ്ങള് പുറകോട്ടോടിയത്.. രാമാനുജം എന്ന ആ പേര് ഇതിനിടയിലൊന്നും ഓര്ത്തിട്ടുണ്ടായിരുന്നില്ലല്<wbr></wbr>ലോ എന്ന് ഇത്തിരി അമ്പരപ്പോടെ ചിന്തിച്ചു . വളരെ കുറഞ്ഞ വാക്കുകളില് ഒരു കുശലാന്വഷണം.. പിന്നെ ഒന്ന് കാണാന് പറ്റുമോ എന്ന ആവശ്യം. അടിയില് സിഗ്നേച്ചര് ആയി നല്കിയിരിക്കുന്നത് വായിച്ചു:</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">Dr. പാര്ഥി </span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span> <span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">, അസി. സയന്റിസ്റ്റ് .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">സെന്ട്രല് കെമിക്കല് റിസര്ച് ഇന്സ്റ്റിട്ട്യൂട്ട് - ചെന്നൈ</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">മറുപടി ടൈപ്പ് ചെയ്യാനുള്ള വെള്ള സ്ക്രീനിലേക്ക് ഉറ്റു നോക്കിയിരുന്നു കുറെ നേരം ..</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ************ </span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">മാര്ച്ച് മാസത്തിലെ തിരുച്ചിയിലെ കൊടുംചൂടിനെ ചെറുക്കാന് വഴിയരികിലെ അക്കയുടെ ഉന്തുവണ്ടിയില് നിന്നും സാതുക്കുടി വാങ്ങി കഴിക്കുമ്പോഴാണ് തളര്ന്നവശനായി എന്നെ തേടിവരുന്ന </span></span> രാമാനുജത്തി<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">നെ കണ്ടത് . സ്വതവേ താഴ്ന്ന അവന്റെ തല കുറച്ചു കൂടെ താഴ്ത്തിയിരിക്കുന്നു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" റൊമ്പ വെക്കമായിരിക്കാതടാ .. ഇന്ത ഇന്സള്ട്ട് എനക്ക് താങ്ങ മുടിയാത് !"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" എത്രയോ തവണയായി നിന്നോട് പറയുന്നു. എന്തിനാ നീ അവളുടെ മുന്നില് താഴ്ന്നു കൊടുക്കാന് പോകുന്നത് ? "</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" എനിക്കവളെ ഒരുപാടിഷ്ടാ അതാ.. "</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">അവന്റെ നിഷ്കളങ്കതയിലേക്ക് നോക്കി കൂടുതല് ഒന്നും പറയാന് തോന്നിയില്ല .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> " എന്നിട്ട് എവിടെ അവള് ?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> " കൊത്തുപൊറോട്ട കഴിച്ചിരിക്കുന്നുണ്ട് "</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">അവന്റെ ദയനീയതയെ പരിഹസിക്കാനാകാത്തത് കൊണ്ട് കുമരഭവന് ഹോട്ടലിന് നേരെ നടന്നു. അവസാന വര്ഷ വിദ്യാര്ത്ഥികളുടെ പ്രൊജക്റ്റ് വര്ക്കിന്റെ തിരക്ക് ഹോട്ടലിലും പ്രതിഫലിക്കുന്നുണ്ട് .</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIttMqwgX2v5qfrRU3yZAwqiUeevhqDuwKLrbxzfn3FonX03KCma4HvFc1LpN7wMIAqj8Y6uYvSBaZu6JvE002NYQTOAoBpjCCT02oZdEYIMfHUnXWLb4yUb4ZV3_Nco0OCyxMxS5EfkyG/s1600/art-paintings-galleries-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIttMqwgX2v5qfrRU3yZAwqiUeevhqDuwKLrbxzfn3FonX03KCma4HvFc1LpN7wMIAqj8Y6uYvSBaZu6JvE002NYQTOAoBpjCCT02oZdEYIMfHUnXWLb4yUb4ZV3_Nco0OCyxMxS5EfkyG/s320/art-paintings-galleries-1.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" വൈ അനുഷാ? വൈ യു ഇന്സള്ട്ട് ഹിം?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ചെവിയില് ഇയര് ഫോണ് തിരുകി സ്വതവേ ഉള്ള നിസ്സംഗഭാവത്തിലാണ് അവള് ..</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഓ.. പുവര് ഗയ്.. പ്രേമവും കൊണ്ട് നടക്കുകയാ. പറഞ്ഞാല് മനസ്സിലാകണ്ടേ ."</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഒന്ന് അഡ്ജസ്റ്റ് ചെയ്തു കൂടെ? " അവളുടെ പുച്ഛഭാവത്തെ പുഞ്ചിരിയിലൂടെ പ്രതിരോധിക്കാന് ശ്രമിച്ചു ചോദിച്ചു</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" നിനക്ക് കൊത്തുപൊറോട്ട വേണേല് ഒരു പ്ലേറ്റ് വാങ്ങിപ്പിച്ചോ.. ഞാന് രണ്ടു പഞ്ചാര വാക്ക് പറഞ്ഞു സുഖിപ്പിച്ചോളാം"</span></span></div>
<div style="clear: both; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC1KaNW22359o2lEVTr_Xj52Dr4ruKzs1SebXmgmarzsfatIDbcEGa4zMczQhImwCV5uyuFD7RFCLAS8JHrEj00tlpTnkiCU-xXI4q3B-oUizgJ33C5PuJJH6QOjHIEyiiHkfvDqZjvqWa/s1600/art-paintings-galleries-1.jpg" style="clear: right; color: #1155cc; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: left;" target="_blank"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"></span></span></a></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഹോട്ടലിനു പുറത്തു വിദൂരതയിലേക്ക് നോക്കി നില്ക്കുന്ന അവനെ നോക്കി ശബ്ദം താഴ്ത്തി അവള് പറഞ്ഞു .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഞാന് നിന്നെ പോലെ ഒരു ഫ്ലിര്ട്ട് അല്ലാ ". രൂക്ഷമായി പ്രതികരിച്ചു ഞാന് തിരിച്ചു നടന്നു..</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">"നീ ആരാണെന്നു എനിക്ക് നന്നായി അറിയാം " രൂക്ഷമായി തന്നെ അവളുടെ പ്രതികരണം പുറകില് കേട്ടു. കുറച്ചു ദൂരം നടന്നു തിരിഞ്ഞു നോക്കുമ്പോള് </span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> അവളുടെ മുന്നില് ഇരിക്കുന്നത് കണ്ടു</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ************</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">"അടുത്ത ആഴ്ച ഞാന് ചെന്നൈയില് വരുന്നുണ്ട് . നിന്റെ ഫോണ് നമ്പര് മെയില് ചെയ്യുക .. " മറുപടി ടൈപ്പ് ചെയ്ത് കട്ടിലിലേക്ക് ചുരുണ്ട് കൂടി. പുറത്തു പാടത്ത് ഇടവപ്പാതി തകര്ത്തു പെയ്യുകയാണ്. ഷെല്ഫില് അടുക്കി വച്ചിരിക്കുന്ന പുസ്തകങ്ങളിലേക്ക് നോക്കി. മുഷിഞ്ഞ വെള്ളി കടലാസില് പൊതിഞ്ഞ പ്രൊജക്റ്റ് ബുക്കിന്റെ പേര് പതിയെ വായിച്ചു. "Pesticides and its impact on paddy field water at Thanjavur Dist."</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ************</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഇന്നെങ്കിലും പ്രൊജക്റ്റ് അന്വേഷിക്കാന് നീ വരുന്നുണ്ടോ ?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">തന്റെ പ്രോജക്റ്റിന്റെ അവസാന മിനുക്ക്പണി എന്ന നിലയില് ഫോട്ടോ ഒട്ടിക്കുന്നതിനിടയില് നിന്ന് മുഖമുയര്ത്തി </span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ചോദിച്ചു. കൂടെയുണ്ടായിരുന്ന 'മല്ലു'സെല്ലാം പ്രോജെക്ടിനു വേണ്ടി നാട് വിട്ടത് കൊണ്ട് അവന്റെ ഒറ്റ റൂമിലേക്ക് താമസം മാറിയിട്ട് അധികം ആയിട്ടില്ല. പൂര്ത്തിയാകാറായ അവന്റെ പ്രൊജെക്ടിനെ അസൂയയോടെ ഒന്ന് നോക്കി എണീറ്റിരുന്നു.</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">"പെസ്റ്റിസൈഡില് ആരും പ്രൊജക്റ്റ് ചെയ്യുന്നില്ല. നമുക്ക് പോയി ഡോ. സെന്തില് കുമാറിനെ കണ്ടാല് റെഡിമെയ് ടു</span></span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">പ്രൊജക്റ്<wbr></wbr>റ് കിട്ടും" അവന്റെ ഉപദേശം സ്വീകരിച്ചേ പറ്റു..</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഫോര്ട്ട് റോഡിലെ തിരുച്ചി നഗരത്തിന്റെ വൃത്തികേടുകള് മുഴുവന് പേറുന്ന തെരുവില് ഡോ. സെന്തില് കുമാറിന്റെ വീടന്വേഷിച്ചു കുറെ നടന്നു. നിര നിരയായി വില്ക്കാന് വച്ചിരിക്കുന്ന മല്ലിപ്പൂക്കള് തെരുവിന്റെ ദുര്ഗന്ധം വര്ദ്ധിപ്പിക്കുന്നുണ്ട്.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">അവസാനം വീട് കണ്ടു പിടിച്ചപ്പോള് ആള്താമസമുള്ള ഒരു വീടായി തോന്നിയില്ല. കാളിംഗ് ബെല് അടിച്ചപ്പോള് അകത്തു നിന്ന് കയറി വരാനുള്ള ക്ഷണം. ഡോക്റ്റര്ക്ക് പുറമേ ഒരു പെണ്കുട്ടിയുമുണ്ട് മുറിയില് .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ആഗമനോദ്ധേശം അറിയിച്ചപ്പോള് ചിരിച്ചു കൊണ്ട് ആ പെണ്കുട്ടിക്ക് നേരെ കൈ ചൂണ്ടി.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഇത് അനുഷ . ഇതേ വിഷയത്തില് പ്രൊജക്റ്റ് ചെയ്യാന് വന്നതാ. ആദ്യം വന്നവര്ക്കല്ലേ പരിഗണന കൊടുക്കേണ്ടത് ?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഡോക്റ്ററുടെ കണ്ണുകളിലെ വൃത്തികെട്ട തിളക്കം അവഗണിച്ചു നിരാശരായി ഇറങ്ങി നടന്നു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഒന്ന് നില്ക്കു.. ഏതു കോളജില് നിന്നാണ് ?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">അനുഷ പുറകെ വന്നു ചോദിച്ചു. മറുപടി പറഞ്ഞു</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" അത് ഭാരതി ദാസന് യുനിവേര്സിറ്റി അല്ലേ . ഞാന് കാവേരി യുനിവേര്സിറ്റി ആണ്. അപ്പോള് നമുക്ക് ഒരേ പ്രൊജക്റ്റ് ചെയ്യാലോ. പണിയും പകുതി കുറയും."</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒഴുക്കുള്ള ഇംഗ്ലീഷ്ലാണ് സംസാരം. വെളുത്തു മെലിഞ്ഞ മുഖം. ജീന്സ് പാന്റും വെള്ള ഷര്ട്ടും ആണ് വേഷം. മുറ്റത്ത് കാണുന്ന സ്കൂട്ടി അവളുടേതാകും എന്നൂഹിച്ചു.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDWqafcVgcXskzAa7-y8_c4-rvhyphenhyphenQAT2tiC-NgTQKb7jGJCUuc1XpzN3Srl1mVVYvRihyJ5QkexIC108j09qIeMoad23p-isz8LKRKJfZCePYKKlQLHGDKD9gJrvEtCBhyphenhyphen03O37ma0JQJL/s1600/nayana_painting_mumbai.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDWqafcVgcXskzAa7-y8_c4-rvhyphenhyphenQAT2tiC-NgTQKb7jGJCUuc1XpzN3Srl1mVVYvRihyJ5QkexIC108j09qIeMoad23p-isz8LKRKJfZCePYKKlQLHGDKD9gJrvEtCBhyphenhyphen03O37ma0JQJL/s200/nayana_painting_mumbai.jpg" width="196" /></a></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" Thats good idea .." മറുപടി പറഞ്ഞത് </span></span> രാമാനുജമാ<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">യിരുന്നു. എന്റെ പണി ഇനി പകുതിയല്ല , പൂര്ണമായും കുറയുകയാണ് എന്ന് അപ്പോള് ഞാന് ഒട്ടുമോര്ത്തില്ല. </span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">പിന്നെ അവന്റെ മുറിയിലെ നീണ്ട വിശ്രമദിനങ്ങളായി എന്റെ പ്രൊജക്റ്റ് കാലം നീങ്ങി. ഇടയ്ക്ക് കുമരഭവനില് ചായ കുടിക്കാന് അവര്ക്കൊപ്പം പോകല് മാത്രമായി എന്റെ പ്രൊജക്റ്റ് വര്ക്ക്....... അനുഷയുടെ സ്നേഹം ലഭിക്കാനുള്ള </span></span> രാമാനുജത്തിന്റെ <span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">പ്രവര്ത്തികള് പലപ്പോഴും എനിക്ക് പോലും അരോചകമായി തോന്നി. അനുഷയെ ഇതിനിടയില് ഞാന് കൂടുതല് മനസ്സിലാക്കാന് തുടങ്ങിയിരുന്നതിനാല് പ്രത്യേകിച്ചും.. അവളുടെ സവിശേഷതകള് ഉള്കൊള്ളാന് ആവുന്നിടത്തോളം </span></span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> ഒരിക്കലും വളരില്ലെന്നു എനിക്കുറപ്പായിരുന്നു.</span></span></div>
<div style="font-size: 13px;">
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><br />
</span><br />
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" ഇന്ന് പ്രൊജക്റ്റ് പ്രിന്റ് ചെയ്തു കിട്ടും. അനുഷ ഇങ്ങോട്ട്ടു വരും. അതിനു മുന്പ് ഞാന് വാങ്ങി വരാം "</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><br />
</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒരു ദിനം ഉച്ച വരെയെത്തിയ എന്റെ ഉറക്കത്തെ മുറിച്ചത് അവന്റെ ശബ്ദമാണ്.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" അനുഷ എപ്പോള് വരും?"</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" നാല് മണിക്ക് വരാം എന്നാ പറഞ്ഞത്.അപ്പോഴേക്കും തിരിച്ചെത്തണം. ഞാനിറങ്ങുന്നു "</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">സമയം നോക്കി. ഒരു മണിയാകുന്നു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">മൊബൈല് ബെല് ശബ്ദിച്ചു. എടുത്തു. അനുഷയാണ് .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" എത്ര നേരമായി വിളിക്കുന്നു. ഞാനിപ്പോള് അങ്ങോട്ട് വരുന്നു.."</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" നാലു മണിക്കാണ് എന്നാണല്ലോ </span></span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span> <span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> പറഞ്ഞത്.." മറുപടി പൂര്ത്തിയാക്കുന്നതിനു മുന്പേ അവള് ഫോണ് വെച്ചു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">പുതപ്പിനുള്ളിലേക്ക് വീണ്ടും നൂഴ്ന്നു കയറി മയങ്ങുന്നതിനിടയില് എപ്പോഴോ പുറത്തു അവളുടെ സ്കൂട്ടിയുടെ ശബ്ദം കേട്ടു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">കൃത്യം നാല് മണിക്ക് തന്നെ </span></span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span> <span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> തിരിച്ചെത്തുമ്പോള് റൂമിന് പുറത്തിരുന്നു ചായ കുടിക്കുകയായിരുന്നു ഞങ്ങള് .</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" എപ്പോള് എത്തി?" അവന്റെ കണ്ണുകളില് സംശയം.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">" അഞ്ചു മിനിറ്റ് ആകുന്നു" അനുഷ മനോഹരമായി തന്നെ കള്ളം പറയുന്നു.</span></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">അവന്റെ കണ്ണുകള് എന്റെ നേര്ക്ക് നീണ്ടു. ഞാന് തല താഴ്ത്തി.</span></span></div>
<div style="font-size: 13px;">
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">വെള്ളി പേപ്പറില് പൊതിഞ്ഞ റി</span></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ക്കോര്ഡ് പുസ്തകങ്</span><wbr style="font-family: AnjaliOldLipi;"></wbr><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ങള് എടുത്തു അവന് രണ്ടു പേര്ക്കും നീട്ടി. കൂടുതല് ഒന്നും പറയാതെ അനുഷയും ഇറങ്ങി. </span></div>
</div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മുറിയില് കയറിയപ്പോള് ബാഗില് വസ്ത്രങ്ങള് കുത്തി നിറയ്ക്കുകയാണ് അവന് . ബാഗ് തോളിലിട്ടു ഇറങ്ങുന്നതിനു മുന്പ് മുറിയില് അനുഷ മറന്നു വച്ച തൂവാലയിലേക്ക് അവന് ഉറ്റു നോക്കി. പിന്നെ അതെടുത്തു കയ്യില് വെച്ച് ഒന്നും മിണ്ടാതെ ഇറ</span>ങ്ങി.</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രണ്ടു ദിവസങ്ങള്ക്കു ശേഷം പ്രഭാതത്തില് നന്പാ.. എന്ന അവന്റെ വിളി കേട്ടാണ് ഞാന് ഉണരുന്നത്. നിറഞ്ഞ ചിരിയുമായി വാഴയിലയില് പൊതിഞ്ഞ പൊങ്കല് രണ്ടു പാത്രത്തിലേക്ക് പങ്കു വെക്കുകയാണ് അവന് . എനിക്ക് നീട്ടിയ പാത്രം വാങ്ങി അവന്റെ മുന്നില് ഇരുന്നു. കഴിക്കുന്നതിനിടയില് അവന്റെ പാത്രത്തില് നിന്ന് കുറച്ചു പങ്കു കൂടെ അവന് എന്റെ പാത്രത്തിലിട്ടു..</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br />
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ******************</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicAtTrJdYOeXWzxVndAE-XlEzn73EZkhrQvklk0E364lABO-CwbUFQHW9DyVKBpcd15NeYGmYmPXHAex8gfJnPuAOqkmLcwhsVlLsGghn9hSnCEU1lZrCJwsQGxnBPxDxThjdj6QSiL5E1/s1600/Blossoming-Almond-Branch-in-a-Glass-with-a-Book.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicAtTrJdYOeXWzxVndAE-XlEzn73EZkhrQvklk0E364lABO-CwbUFQHW9DyVKBpcd15NeYGmYmPXHAex8gfJnPuAOqkmLcwhsVlLsGghn9hSnCEU1lZrCJwsQGxnBPxDxThjdj6QSiL5E1/s200/Blossoming-Almond-Branch-in-a-Glass-with-a-Book.jpg" width="156" /></a><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഇടിച്ചു നിര്ത്തിയ പോലെ വരിവരിയായി കിടക്കുന്ന ട്രെയിനുകള്ക്ക് മുന്നിലൂടെ ചെന്നൈ സെന്ട്രല് റെയില്വേ സ്റേറഷന്റെറ പ്രധാന പ്ലാറ്റ്ഫോമിലേക്ക് നടന്നു. മൊബൈല് എടുത്തു വിളിക്കാന് തുടങ്ങുന്നതിനെ മുന്പ് തന്നെ ഇങ്ങോട്ട് കാള് വന്നു. എ ടി എം കൌണ്ടറിനു മുന്നില് നിന്നിരുന്ന </span>രാമാനുജത്തിനെ <span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> ഓര്മയിലെ പഴയ രാമാനുജവുമായി </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> ഒത്തു നോക്കി തിരിച്ചറിയാന് കുറച്ചു സമയമെടുത്തു. എന്തെങ്കിലും പറയുന്നതിന് മുന്പേ എന്റെ ബാഗ് പിടിച്ചു വാങ്ങി ടാക്സിക്ക് നേരെ നടന്നു. വഴിയിലുടനീളം എന്നെ കുറിച്ച് മാത്രം ചോദിച്ചു കൊണ്ടിരുന്നു. അവനെ കുറിച്ചുള്ള ചോദ്യങ്ങള്ക്ക് വ്യക്തമായി മറുപടിയൊന്നും കിട്ടിയില്ല. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">കുറച്ചു പഴയ ഫ്ലാറ്റ് സമുച്ചയത്തിലെ അഞ്ചാം നിലയിലെ ഇടത്തരം ഫ്ലാറ്റ്. ഫാമിലി ഉള്ളതിന്റെ ലക്ഷണം ഒന്നും കാണുന്നില്ല</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">. </span></div>
<div style="font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" ഫ്രഷ് ആയിക്കോ .." അവന് ബാത്ത് റൂമിന് നേരെ ചൂണ്ടി. " ഇന്ന് വൈകുന്നേരം തന്നെ നമ്മള് തഞ്ചാവൂര് പോകുന്നു "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മൊബൈല് ഷെല്ഫിലേക്ക് വെക്കാന് തുനിഞ്ഞപ്പോളാണ് മുകളിലെ ഷെല്ഫില് ഒറ്റപ്പെട്ടു കിടക്കുന്ന പുസ്തകം ശ്രദ്ധിച്ചത്.</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">' The Lust for Life - Irving Stone ' കൈ അറിയാതെ ആ ബുക്കിന് നേരെ നീണ്ടു... </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> **************************</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" അപ്പോള് അടുത്ത ആഴ്ച്ച നീ പോകും. ഇനി എന്നെങ്കിലും തമിഴ്നാടിലേക്ക് വരുമോ ?"</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">ബിഷപ്പ് കോളജിനു മുന്നിലെ വഴിയില് നിന്നും പഴയ പുസ്തകങ്ങള് വില്ക്കുന്ന തെരുവിലേക്ക് തിരിയുന്നതിനിടയില് അനുഷ ചോദിച്ചു. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മറുപടിയൊന്നും പറഞ്ഞില്ല </span><br />
<div style="clear: both; font-family: arial, sans-serif; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEnkDjZqwNhNY4CNukFZtf-joFwTnKEuqWZG45ciCo4peMc4SWea9htionarBBnKlug5TNtwG-DDta0zy8C2vpGmuuqtYGKx9u2kMsxbboqgs9imgIaySZKZNkYkDpnJz9joSAriRSIhPm/s1600/Blossoming-Almond-Branch-in-a-Glass-with-a-Book.jpg" style="clear: right; color: #1155cc; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"></span></a></div>
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">"</span><span style="font-family: arial, sans-serif;">രാമാനുജത്തെ </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> എന്നെങ്കിലും പരിഗണിക്കാന് നിനക്കാകുമോ ?" ചോദ്യം ഒട്ടും ഇഷ്ടപ്പെടാത്ത മട്ടില് അവളെന്നെ നോക്കി. വായില് ചവച്ചു കൊണ്ടിരുന്ന ചുയിംഗം ആഞ്ഞു തുപ്പി കാലു കൊണ്ട് അമര്ത്തി ചവിട്ടി. </span></div>
<div style="font-size: 13px;">
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">അവളില് നിന്ന് മുഖം തിരിച്ചു നിരത്തി വച്ചിരുന്ന പഴയ പുസ്തകങ്ങളിലേക്ക് നോക്കി. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" നീ എനിക്കൊരു പുസ്തകം വാങ്ങി താ.. ഒരു ഓര്മയ്ക്ക് "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">അവള്ക്കു വാങ്ങികൊടുക്കാന് പറ്റിയ ബുക്ക് ഒന്നും കണ്ടില്ല. തിരച്ചില് നിര്ത്താന് ഒരുങ്ങുമ്പോഴാണ് </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">Irving Stoneന്റെ പുസ്തകം കയ്യില് തടഞ്ഞത് </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" ഈ പേര് കാരണം ആണോ നീ ഇത് എനിക്ക് വാങ്ങി തന്നത് -</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">The Lust for Life ?"</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" അല്ല ഞാന് വായിച്ചിട്ടുള്ളതാണ്. നീ വായിക്കണം എന്ന് തോന്നി "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">യാത്ര പറഞ്ഞു പോകുന്നതിനിടയില് പെട്ടെന്ന് തിരിച്ചു വന്നു ബുക്ക് എനിക്ക് നേരെ നീട്ടി.</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> "ആദ്യ പേജില് ഒരു ഒപ്പിട്ടു തന്നേക്ക് "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">With love എന്നെഴുതി ഒപ്പിട്ടു.. അതും വാങ്ങി അവള് നടന്നു.. തിരിഞ്ഞു നോക്കാതെ. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">കുറച്ചു ദിവസങ്ങള്ക്കു ശേഷം ടീ ഗാര്ഡനില് എന്നെ നാട്ടിലേക്ക് കയറ്റി വിടാന് വന്ന രാമാനുജത്തോട്</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> അല്പം സഹതാപത്തില് ഞാന് ഒന്നുപദേശിച്ചു.</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">"മറന്നേക്കു എല്ലാം".. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">നിനക്കെത്തിപ്പിടിക്കാനാകുന്നതി<wbr></wbr>ലും ഒരുപാട് മുകളിലാണ് അവള് എന്ന് </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മനസ്സില് പറഞ്ഞു</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">..</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മറുപടി അവനൊരു പുഞ്ചിരിയിലൊതുക്കി. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> ***************************</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">പഴകി തുടങ്ങിയ പുറംചട്ടയില് പതിയെ തലോടി ആദ്യ പേജ് മറിച്ചു നോക്കി. തന്റെ ഒപ്പ് മാഞ്ഞു തുടങ്ങിയിരിക്കുന്നു. </span></span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span><span style="font-family: arial, sans-serif;"> </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> അടുത്ത് വന്നു. ഷെല്ഫിന്റെ പുറകില് നിന്നും ഫ്രെയിം ചെയ്തു വച്ച ഒരു ഫോട്ടോ മുന്നിലേക്ക് നീക്കി വച്ചു. അനുഷയുടെ കണ്ണില് പഴയ അതേ തിളക്കം.. രാമാനുജത്തിനാ</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">കട്ടെ ആ ദൈന്യഭാവം വിവാഹ ഫോട്ടോയിലും വിട്ടു പോയിട്ടില്ല..</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">കൂടുതല് ഒന്നും ചോദിക്കാതെ കുളി മുറിയിലേക്ക് നടന്നു..</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">അപ്പോള് അതാണ്.. അവന് അനുഷയെ വിവാഹം കഴിച്ചിരിക്കുന്നു. ആ വിജയം എന്നെ കാണിക്കാനാണ് വിളിച്ചു വരുത്തിയത്. മനസ്സില് എന്തോ ഭാരം നിറഞ്ഞ പോലെ. പക്ഷെ ആ ഫോട്ടോക്ക് കുറച്ചു വര്ഷങ്ങളുടെ പഴക്കം കാണും. അപ്പോള് അന്നൊന്നും എന്നെ അറിയിക്കാതെ ഇപ്പോള് എന്തിനായിരിക്കും?? </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">എങ്കിലും എങ്ങനെ, ഏതു സാഹചര്യത്തിലാകും അനുഷ അവനെ കല്യാണം കഴിക്കാന് സമ്മതിച്ചത്?</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">ശരീരത്തിലൂടെ ഒഴുകുന്ന വെള്ളം മനസിനെ തണുപ്പിച്ചില്ല. വര്ഷങ്ങളായി ഓര്മയില് ഉണ്ടായിരുന്നിട്ടെ ഇല്ലാത്ത രണ്ടു പേര്ക്ക് ഇപ്പോള് മനസ്സിനെ അസ്വസ്ഥമാക്കാന് കഴിയുന്നു.. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">തഞ്ചാവൂര്ലേക്കുള്ള യാത്രയിലു<wbr></wbr>ടനീളം നിശബ്ദരായിരുന്നു ഞങ്ങള് . ഇടക്കെപ്പോഴോ റിസര്ച്ച് ഒരു വിഷയമായപ്പോള് അവന് വാചാലനായതൊഴിച്ചാല് ..</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">തഞ്ചാവൂര് നിന്നും അയ്യംപേട്ടയിലേക്കുള്ള ബസിനു നേരെ നടക്കുമ്പോളാണ് ഓര്ത്തത്. .</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" കുട്ടികള് ?" </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" ഒരു പെണ്കുട്ടി. രണ്ടു വയസ്സ്. "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">കടയില് നിന്നും കുറച്ചു ചോക്കലേറ്റ് വാങ്ങി കയ്യില് കരുതി...</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> കാലവര്ഷം ഒന്നെത്തി നോക്കാഞ്ഞിട്ടും പച്ചവിരിച്ചു നില്ക്കുന്ന പാടവരമ്പിലൂടെ നടന്നു. നടവഴിയില് നിന്നും കുറച്ചുയരത്തിലായി ഒറ്റപ്പെട്ടു നില്ക്കുന്ന വീടിനു നേരെ തിരിഞ്ഞപ്പോഴേ കുഞ്ഞ് ഓടി വന്നു. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" അനുഷ ചെറുതായ പോലെ " ആത്മഗതം അറിയാതെ പുറത്തു വന്നു.. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" അതെ അവള്ക്കു അനുഷയെപ്പോലെയേ ആകാന് പറ്റു .. എന്നെ പോലെ ആകരുതല്ലോ.." </span></span><span style="font-family: arial, sans-serif;"> രാമാനുജത്തിന്റെ</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> മറുപടിയില് കയ്പ്.</span></div>
<div style="font-size: 13px;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മടി കൂടാതെ അടുത്ത് വന്ന കൊച്ചനുഷയെ എടുത്തു വരാന്തയിലേക്ക് കയറുമ്പോള് കണ്ണുകള് അനുഷയെ തേടി. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">അമ്മ കൊണ്ട് വന്ന മോര് വെള്ളം കുടിച്ചിരിക്കുമ്പോഴാണ് </span> <span style="font-family: AnjaliOldLipi;">രാമാനുജം</span><span style="font-family: arial, sans-serif;"> </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">അകത്തേക്ക് ക്ഷണിച്ചത്</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">മുറിയില് അനുഷയുടെ മുഖത്ത് പഴയ അതെ നിസ്സംഗഭാവം.. പക്ഷെ അവളുടെ ഫോട്ടോക്ക് മുകളില് ചാര്ത്തിയ ജമന്തി മാലയും എരിച്ചു വച്ചിരിക്കുന്ന എണ്ണ തിരിയും ആ നിസ്സംഗഭാവത്തെ മായ്ച്ചു കളയുന്നു. </span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" മകളുണ്ടായ ശേഷം Phd പൂര്ത്തിയാക്കാന് പോയതാ അവള് . ഹോസ്റ്റലിലെ മുറിയില് നിന്ന് ഈ കുറിപ്പാണ് അവസാനമായി കിട്ടിയത്. നീ കൊടുത്ത പുസ്തകത്തിലായിരുന്നു ഇത് "</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">വിറയ്ക്കുന്ന കയ്യോടെ ആ കുറിപ്പ് വാങ്ങി</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">ഇംഗ്ലീഷില് വ്യക്തമായ കൈപ്പട</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">'My lust for life made me bad . So am going . Good bye '</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">" അടുത്ത് കീറിപറിച്ച നീ ലയില് അവളുടെ </span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">Phd</span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"> റിപ്പോര്ട്ടും ഉണ്ടായിരുന്നു"</span><br />
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;">രാമാനുജത്തിന്റെ മിഴികള് ഒരുത്തരം തേടുന്ന പോലെ എന്റെ മുഖത്തേക്ക് നോക്കി. ഞാനോ ഒരുപാടു ചോദ്യങ്ങള്ക്കുത്തരം തേടി അനുഷയുടെ ചിത്രത്തിലേക്ക് ഉറ്റു നോക്കുകയായിരുന്നു ... </span></span><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></div>
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 13px;"> ==============================</span><wbr style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 13px;"></wbr><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 13px;">======</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;"><br />
</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
നിസാരന് ..http://www.blogger.com/profile/10118625689398102227noreply@blogger.com58